A házasság előtti együttélés és az Egyház vonatkozó erkölcsi tanítása – kérdések és válaszok

Pennsylvania püspökeinek 1999 szeptemberében kelt tanítása jegyespárok számára

Kedves Jegyespár!

Gratulálunk eljegyzésetekhez, és szeretnénk bátorítást nyújtani nektek a házasságra való felkészülés e különleges időszakában.

Bár sok olyan kérdés van, amelyet a felkészülési időszak során meg fogtok beszélni, van egy fontos terület, amelyre vonatkozóan sok pap és házaspár osztotta meg velünk aggályait, ez pedig a jegyespárok házasság előtti együttélése. Bár társadalmunkban sokan nem tartják problematikusnak ezt a megoldást, a házasság előtti együttélés és szexuális kapcsolat soha nem egyeztethető össze azzal, amit Isten vár tőlünk.

Ezenkívül számtalan tanulmány kimutatta, hogy azoknál a pároknál, akik a házasságkötés előtt együtt élnek, magasabb a válási arány és rosszabb a házastársi kapcsolat minősége, mint azoknál, akik nem élnek együtt.

Az eljegyzéseteknek a házasságotokra készülve a kegyelem és a növekedés időszakának kell lennie. Minden olyan jegyespárt, akik együtt élnek, arra bíztatunk, hogy különválva éljenek az elkövetkező néhány hónap során. Minden katolikusnak törekednie kell arra, hogy megbékéljen Istennel és az Egyházzal azáltal, hogy rendszeresen jár gyónni, misére és szentáldozásra.

Ha a jegyesség hátralévő hónapjaiban tisztán éltek, sok mindent megtanultok majd egymásról. Segíteni fog nektek abban, hogy növekedjetek a nagylelkű szeretet, az áldozatos adakozás, az önuralom és a jó kommunikáció erényeiben – olyan erényekben, amelyek elengedhetetlenek egy jó és tartós házassághoz

Imádkozunk, hogy miközben mélyebben keresitek Istent és az Ő útját, kegyelmének bőséges ajándéka legyen jutalmatok. Egymás iránti szeretetetek legyen mindig erős és életadó.

1. Mi az együttélés?

Az „együttélést, kohabitációt” szokás „élettársi kapcsolatnak, vadházasságnak” nevezni. Olyan férfi és nő kapcsolatát írja le, akik szexuálisan aktívak és közös háztartásban élnek, bár nem házasok.

2. Miért annyira aggályos az egyház számára az együttélés?

A házasságra való felkészülés időszakában sok kérdésről fogtok beszélgetni papotokkal. Az Egyház azonban különösen aggódik az együttélés miatt, mivel ez a gyakorlat manapság annyira elterjedt, és mert hosszú távon nagy boldogtalanságot okoz a vallásos családoknak. Ez mindenekelőtt azért igaz, mert – még ha a társadalom helyesli is a gyakorlatot – az együttélés egyszerűen nem egyeztethető össze Isten házasságra vonatkozó tervével. Ez lehet az oka annak, hogy a házasság előtt együtt élő párok többsége nehezen tudja sokáig fenntartani a házassági köteléket.

Az egyház nem talál ki törvényeket. Azt adja tovább és értelmezi, amit Isten az idők folyamán kinyilatkoztatott. Az Egyházban senkinek sincs joga megváltoztatni azt, amit Jézus tanított. Ha ezt tenné, azzal megfosztaná az embereket az üdvözítő igazságoktól, amelyek örök időkre szólnak. Keresztény hitünk azt tanítja, hogy a szexuális kapcsolatnak csak a házasságon belül van helye. A házasságon kívüli szex nem tartja tiszteletben a házasság szentségét, a nemi kapcsolat megszentelt voltát és az emberi méltóságot.

3. Jó okunk van arra, hogy az esküvőnk előtt együtt éljünk. Miért nem tudja ezt elfogadni az Egyház?

Az Egyház úgy gondoskodik rólad, ahogyan egy szülő gondoskodik szeretett gyermekéről. Tudva, hogy az együttélés növeli a párok esélyét a házasság kudarcára, az Egyház meg akar védeni Téged és meg akarja őrizni boldogságodat. Emellett a legtöbb pár nem igazán mérlegeli azokat az indokokat, amelyekkel döntését igazolja. Gondoljatok bele!

1. indok: „Így kényelmesebb a számunkra.”

A „kényelem” jó dolog, de nem ez az alapja egy olyan döntés meghozatalának, amely az egész életedet befolyásolja. A házasélet néha kényelmetlen, sőt, megterhelő. A kényelmi okokból történő együttélés rossz felkészülés erre a fajta elköteleződésre. Ezt a kutatások is alátámasztják. A tanulmányok azt mutatják, hogy azok, akik házasság előtt együtt élnek, hajlamosabbak előnyben részesíteni a „változást”, a „kísérletezést” és a nyitott életmódot – mindezek instabilitáshoz vezethetnek a házasságban. A Chicagói Egyetem és a Michigani Egyetem kutatói által folytatott vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az együtt elő párok a házasságkötés után hajlamosak a felületes kommunikációra és az elkötelezettséget nélkülöző döntéshozatalra. A kényelmi okokból történő együttélés nem teszi lehetővé az életre vonatkozó bölcs döntések meghozatalához szükséges alapos megfontolást és megfelelő „teret”.

2. indok: „Próbálunk pénzt spórolni az esküvőre, ezért az együttélés gazdaságosabb.”

Persze, lehet, hogy megspóroljátok a havi lakbért, de valami sokkal értékesebbet áldoztok fel. A jegyesség több annál, mint némi idő a buli megtervezésére. Ez az idő a mélyebb megbeszélések és az alaposabb elmélkedés ideje, amelyeket a legjobb, ha külön-külön végzünk. Az együtt élő párok nem engedhetik meg maguknak az ilyen távolságtartás luxusát. Így bármilyen kiadásokat is spórolnak meg, a végén valószínűleg többet fognak fizetni. Dr. Joyce Brothers jól fogalmazta meg ezt egy, az együttélésről szóló cikkében: „A rövidtávú megtakarítások kevésbé fontosak, mint az egy életre szóló kapcsolatba való befektetés.”

3. indok: „A magas válási arány miatt először meg akarjuk tudni, hogy működnek-e a dolgok.”

A tanulmányok következetesen azt mutatják, hogy az együtt élő párok mind a házastársi kommunikáció, mind az általános elégedettség terén jelentősen alacsonyabb pontszámot érnek el. A felszínen úgy tűnhet, hogy a próbaházasságnak van értelme, mivel így ki lehet szűrni a kevésbé kompatibilis társakat. De a dolgok nem így működnek. Azoknak a pároknak, akik házasság előtt együtt élnek, valójában 50%-kal nagyobb az esélyük a válásra, mint azoknak, akik nem élnek együtt. Az együtt élő párok 60%-a pedig házasságkötés nélkül szakít. A házasság előtti együttélés különbözik a házasságban való együttéléstől, mivel nincs kötelező érvényű elkötelezettség, amely a kapcsolatot támogatná.

4. indok: „Először meg kell ismernünk egymást. Később majd elkezdünk gyerekeket vállalni.”

Az együttélés valójában a legrosszabb módja a másik ember megismerésének, mert lerövidíti a tartós barátság valódi kialakulását. Azok, akik házasság előtt együtt élnek, gyakran számolnak be arról, hogy túlságosan a szexuális kifejezésre hagyatkoznak, és kevesebb hangsúlyt fektetnek a beszélgetésre és a kommunikáció más módjaira, amely módok végső soron a házasság után nagyobb beteljesülést nyújtó szexuális egyesüléshez vezetnek. A randizás vagy „udvarlás” folyamata a párokat a beszélgetések, a közös eszmék és álmok, valamint egymás értékeinek kölcsönös megértése révén hagyományosan egymás mélyebb megbecsüléséhez vezette.

5. indok: „Az egyház egyszerűen elavult és gondolkodásmódja teljesen elrugaszkodott a valóságtól ebben a kérdésben. A születésszabályozás elavulttá tette ezeket a régi szabályokat.”

Ez egyszerűen nem igaz. Az Egyház korai időszakában a Római Birodalomban a nem keresztények körében gyakori volt a házasságon kívüli együttélés – ahogy a mesterséges fogamzásgátlás használata is. De ez a gyakorlat pusztító hatással volt az egyénekre, a családokra és a társadalomra. A nőket eldobható tárgyakként kezelték, a szexuális örömök puszta játékszereként, akiktől meg lehetett szabadulni, amikor a szenvedélyek alábbhagytak. A házasságról és a családról alkotott keresztény elképzelés boldogsághoz és beteljesedéshez vezetett az egyének és a családok számára – és a kultúra és a társadalom nagy megújulását eredményezte. Az egyház tanítása akkor is és ma is messze nem elavult, hanem forradalmi – és működik!

4. Miért avatkozik bele az egyház a párok szexuális életébe? Ez valójában csak kettőnk magánügye.

A szex igen nagy mértékben magánjellegű és személyes, de mély erkölcsi és társadalmi dimenziói is vannak. A szex elsődleges kötőanyagként működik a családokban, és a család a társadalom építőköve. A szexualitás helyes és helytelen vonatkozásai befolyásolják az egyének, családok és közösségek egészségét és boldogságát. Ezért a szexuális viselkedés mindig is számos polgári törvény tárgya volt. Az Egyház természetesen meg kívánja védeni a családot és a társadalmat. De ennél is inkább szeretné megóvni a jövendőbeli házastársaddal és Istennel való kapcsolatodat. A szex az az aktus, amely megpecsételi és megújítja a pár házassági szövetségét Isten előtt. A szexuális bűnök tehát nem csak a férfi és a nő között léteznek, hanem a házaspár és Isten között is. És ez az egyház felelőssége. A szex nem egyszerűen magánügy. Ha te és Isten közötti ügy, akkor te és az Egyház közötti ügy is. Fel kell tenned magadnak a kérdést: „Mikor szűnök meg kereszténynek lenni? Amikor becsukom a hálószoba ajtaját? Mikortól nem számít fontosnak az Istennel való kapcsolatom?”

5. De tényleg, az, amit a saját testünkkel teszünk, hogyan befolyásolja az egymással való kapcsolatunkat és az Istennel való lelki kapcsolatunkat?

Tested odaajándékozása a szexuális együttlét során mélyen szimbolizálja egész éned odaadását. A szeretkezés során a férj és a feleség „testbeszéddel” azt mondja egymásnak, amit az oltárnál mondtak egymásnak az esküvőjük napján: „A tiéd vagyok, egy életre!” Isten a szexet olyanná teremtette, hogy fizikailag élvezetes és érzelmileg kielégítő legyen. De még mindezeknél is többről van szó. A szex mindenekelőtt annak a teljes önátadásnak a legmélyebb jele, amelyet egy férj és egy feleség egymásnak ígér. Ez a kölcsönös ajándékozás képessé teszi a házaspárt arra, hogy Istennel együtt társ-teremtővé váljanak azzal, hogy életet adnak egy új embernek, egy gyermeknek. Isten terve szerint a szexuális egyesülés ajándékának két elsődleges célja van: a házastársi szeretet megerősítése és e szeretet megosztása a gyermekekkel. Az egyetlen „hely”, ahol ez a teljes önátadás egy férfi és egy nő között megtörténhet, az a házasság. Ez az egyetlen „hely”, ahol a gyermekek egy anya és egy apa biztonságos, elkötelezett szeretetében nevelkedhetnek. A szexuális intimitás tehát csak a házasságba tartozik. A házasságon kívül a szex hazugság. Az aktus azt mondja: „Neked adom magam teljes egészében” – de a férfi és a nő valójában visszatartja elkötelezettségét, termékenységét és Istennel való kapcsolatát.

Mielőtt odaadnád a tested egy másik embernek, oda kell adnod az egész életedet, és cserébe meg kell kapnod a házastársad egész életét – és ez csak a házasságban történhet meg.

6. Miért nem hallgathatok a lelkiismeretem szavára, ha úgy gondolom, nincs gond az együttéléssel?

Az emberek tévedhetnek lelkiismereti kérdésekben, és gyakran tévednek is. Ha az önérdekeinkről van szó, az önbecsapásra való képességünk óriási. Itt is, mint mindenben, szükségünk van egy objektív mércére, amely megmondja, hogy lelkiismeretünk megfelelően kialakult-e, és képes-e helyes ítéleteket hozni. Az erkölcs nem vélemény vagy „zsigeri érzés” kérdése. A lelkiismeret Isten hangja, amely a szíved mélyén az igazságot mondja. Valószínűtlen – vagy inkább lehetetlen -, hogy Isten ellentmondana a saját parancsolatainak csak a te kényelmed vagy vágyaid érdekében. Jó lelkiismereted szerint cselekszel, amikor úgy döntesz, hogy Isten akarata szerint cselekszel. A házasságon kívüli együttélés választása mindig helytelen és bűnös.

7. Miért állítja az Egyház, hogy az együttélés botrányt okoz mások számára?

Sok családtagunk és barátunk ugyanezt teszi. Attól azonban, hogy valamit mindenki csinál, az a valami még nem lesz helyes vagy kevésbé súlyos. Egy pár döntése az együttélésről nem egyszerűen elszigetelten születik. Mindenkit érint, aki kapcsolatban áll ezzel a két emberrel – szülőket, testvéreket, barátokat, sőt a gyülekezet más tagjait is. Az együtt élő pár hallgatólagosan azt kommunikálja, hogy nincsen semmi baj Isten törvényének megszegésével. Ez különösen félrevezető lehet a kisgyermekek – unokahúgok, unokaöcsök és a barátok gyermekei – számára, akik befolyásolhatóak, és akiknek az erkölcsi gondolkodása még éretlen.

8. Mi a legjobb módja annak, hogy lelkileg felkészüljünk a közelgő házasságunkra?

„Az esküvő egy nap, a házasság viszont egy egész életre szól.” Ez hosszú és boldog idő lehet, de csak jó előkészítéssel. A házasságra való felkészülés legjobb módja hitünk gyakorlása. A katolikusok ezt a heti vasárnapi szentmisék hűséges látogatásával, a bűnbánat (gyónás) szentségéhez járulással, imádsággal és az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával teszik. Ha eddig nem jártál rendszeresen a szentmisére, a plébánosod szeretné, ha újra járnál és ismét ott találkozna veled. Ha hosszú idő telt el az utolsó gyónásod óta, papod segíteni fog neked. A gyónás szükséges lépés, ha már együtt éltek. Határozottan arra bátorítunk bennetek, hogy a felkészülés napjaiban párként imádkozzatok együtt, olvassátok a Szentírást és éljetek erényes életet. Útmutatásért keressetek más, erős keresztény értékrenddel rendelkező párokat.

9. Miért kellene most szétköltöznünk? Ez csak egy önkényes egyházi szabály.

Az egyház tanítása az együttélésről nem „önkényes” szabály. A házasság előtti együttélés bűn, mert megsérti Isten parancsolatait és az Egyház törvényét. Szent Pál ezt a bűnt – amelyet technikailag „paráznaságnak” neveznek – azon bűnök közé sorolja (akár az együttélésen belül, akár azon kívül), amelyek megakadályozhatják, hogy valaki a mennybe jusson („nem örökli Isten országát” — lásd 1 Kor 6,9). Az együttélés a szív legmélyebb vágyai ellen hat, és nagymértékben növeli a házasság kudarcának esélyét. Ha őszinte vagy magadhoz, minden gyakorlati megfontolás azt fogja mondani, hogy a házasság előtti különválás a helyes. Ez annak az eldöntése, hogy elfordulsz a bűntől, és követed Krisztust és az Ő tanítását. Ez mindig a helyes döntés. De más fontos okokból is jó döntés: megerősíti a házasságodat, elmélyíti a barátságotokat, elősegíti a mélyebb intimitást és közösséget, fejleszti a problémamegoldó és kommunikációs készségedet, nagyobb esélyt ad a házasságod sikerének. Talán azt gondoljátok, hogy egyediek vagytok, és hogy az egymás iránti szenvedélyetek soha nem fog alábbhagyni. De a párok többsége ugyanígy gondolkodik. Senki sem úgy vág bele a házasságba, hogy szakítást tervez, mégis a párok többsége manapság szakít. Te azon kivételes párok közé szeretnél tartozni, akiknek nemcsak a házasságuk sikerül, hanem boldogságban és beteljesülésben élnek együtt. Egyes együtt élő párok úgy gondolják, hogy a házasság előtti különválás mesterséges vagy értelmetlen. Néhányan attól tartanak, hogy a szexuális tevékenység leállítása káros lesz a kapcsolatra. Ez azonban ritkán van így. Néha a házasságban is előfordul, hogy a szexuális kapcsolatot betegség, katonai szolgálat, üzleti utazás vagy a házastárs érdekében egy időre fel kell függeszteni. A kapcsolatok nemcsak túlélik ezt, hanem még erősödnek is. Isten az ilyen áldozatokat kegyelmekkel jutalmazza a jó kapcsolatért. A tartózkodás a nemi élettől azt is lehetővé teszi, hogy a kommunikáció más eszközeire támaszkodjatok, ami végső soron képessé tesz benneteket arra, hogy mélyebben és tartósabban megismerjétek egymást.

10. Mi jót tesz nekünk egyáltalán az Egyház tanításainak követése?

A katolikus tanítás ebben a kérdésben gazdag áldást hoz azoknak a pároknak, akik készségesen elfogadják azt. Jézus örömhíre felszabadít, hogy még jobban élvezzed az intimitást azáltal, hogy:

– a házastársadat személyként, nem pedig tárgyként értékeled,

–  stabil, biztonságos, tartós és hűséges kapcsolatban élsz,

–  valódi, elkötelezett szerelmet fejezel ki, és nem egyszerűen csak a testi vágyat elégíted ki.

A házaséletnek különleges helye van Isten tervében. Mint minden jó, ez is áldozatokat követel. De ezek csekélyek a jutalomhoz képest. Keressétek először Isten országát; minden más, amire vágytok, megadatik nektek – és még több is!

Kérdések az elmélkedéshez és imádsághoz: 1. Jegyespárként miért döntöttek úgy, hogy házasság előtt együtt éltek?

2. Mit tanultatok az együttélés tapasztalataiból? Mit tanultatok magatokról, mint pár és mint egyének?

3. Mi a mozgatórugója annak a döntéseteknek, hogy most összeházasodtok? Mi változott meg a kapcsolatotokban, és mi késztetett benneteket arra, hogy egyházi áldással kössetek házasságot?

4. Volt-e korábban vonakodás vagy habozás a házasságkötést illetően? Ha igen, miért? Ezek a problémák teljesen megoldódtak?

5. Miért a katolikus egyházban szeretnél házasságot kötni?

6. Mit jelent kettőtök számára a házasság, mint szentség?

7. Hogyan látjátok hiteteket és egymás iránti szereteteteket, mint a házasságotok bensőséges részét?

8. Hogyan szeretnétek, hogy a házasságotok nyitott legyen az életre?

„… a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19,4-6)

„A házastársi szeretet és élet bensőséges közössége, melyet a Teremtő alapított és törvényeivel körülvett [… ] Maga Isten a szerzője a házasságnak[… ]   (A II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES kezdetű lelkipásztori konstitúciója az Egyházról a mai világban, Vatikán, Második rész, 48)

[… ] a házassági szövetség [… ] kitárja a házastársakat a szeretet és az élet időtlen közösségére (communio), és a gyermekek nemzésével teljesedik ki: a házastársak közössége (communiója) indítja el a család együttesét (communitasát). (Levél a családokhoz –  II. János Pál pápa 1994-ben, a Család Évében, 7)

„Ezért a nemiség, mely által a férfi és a nő a házastársakra sajátosan jellemző cselekedetekkel kölcsönösen odaadják magukat egymásnak [… ] csak akkor nyilvánul meg igazán emberi módon, ha kiegészítő része annak a szeretetnek, amellyel a férfi és a nő teljes önmagát kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi. [… ] A test fizikai átadása hazugság volna, ha nem [… ]  a teljes, személyes átadásnak volna jele és gyümölcse [… ]  (Familiaris Consortio, II. János Pál pápa apostoli buzdítása, Második rész, 11.)

„A házastársak egyesülésével a házasság kettős célja valósul meg: a házastársak java és az élet továbbadása. A házasságnak ezt a két jelentését vagy értékét nem lehet egymástól elválasztani a házaspár lelkiéletének megkárosítása, a házasság javainak és a család jövőjének veszélyeztetése nélkül. Így tehát a férfi és a nő házastársi szeretete a hűség és a termékenység kettős követelményének van alárendelve.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2363)

„Már a keresztény házasság előkészítése bizonyos út a hithez. Kiváló alkalmat kínál arra, hogy a jegyesek újra felfedezzék és mélyebben megértsék a keresztségben kapott és a keresztény neveléssel táplált hitet. Ily módon elismerik és szabadon elfogadják hivatásukat, amely arra szólítja őket, hogy Krisztus követését és Isten országának szolgálatát házasságban élve valósítsák meg.” (Familiaris Consortio – II. János Pál pápa apostoli buzdítása a keresztény család feladatairól a mai világban, 51.)

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: catholicnewsagency.com