A genderideológia maga alá gyűri a nyelvet

Szép magyar nyelvünk gendersemleges, az „ő” személyes névmás egyformán alkalmazható minden emberre. A legtöbb nyelvben ez nem így van, más névmást kell használni, ha férfira, és mást, ha nőre utalunk (he-she, er-sie, il-elle, on-ona stb.). Kisebbségi szexuális irányultságokra vonatkozó névmások nem alakultak ki, hiszen egészen a legutóbbi időkig nem volt közbeszéd tárgya ez a téma.

Ma, a nemi önazonosság kultuszának korában azonban ez nem maradhat így, a genderideológia jegyében sürgősen változniuk kell az érintett nyelveknek is. Ha nem megy magától, hát erőltetni kell. Angol nyelvterületről hoz példát erre az alábbi cikk.

A kötelező „névmáshasználati tréning” a nyelvrendőrség terepévé teszi az ír kórházakat

Az alkalmazottakat arra tanítják, hogy ha vonakodnak a beteg által választott személyes névmást használni, az „elutasítást és tiszteletlenséget fejez ki az érintett személy felé”, és az ilyen „problémás” alkalmazotti viselkedés felszámolásához átnevelésre van szükség.

Bár az elmúlt években számos országban egyre erősödő heves vita folyik a transzneműség ideológiájáról, két ország, Kanada és Írország kormánya még mindig szinte teljes mértékben transz aktivisták markában van.

Az ír Gript médiaorgánum egy nemrég megjelent riportjában világított rá arra, milyen mértékben szivárgott be a genderideológia az államapparátusba. Például egy, „A tudatosság fejlesztése a névmások terén” címet viselő oktatófilm, amelyet teljes mértékben az ír egészségügyi szolgálat (HSE) társadalmi befogadást célzó alapja finanszírozott, azt magyarázza el részletesen a szolgálatnál dolgozóknak, hogyan kell kezelni azt a tényt, hogy „egyre újabb és újabb személyes névmások jelennek meg”.

Természetes, hogy új személyes névmások keletkeznek az egyre növekvő számú új társadalmi nemnek (gender) megfelelően. A 30 perces oktatófilm már a bevezetőjében jelzi, hogy „e modul célja nagyobb tudatosságot elérni a személyes névmások használatában és erősíteni a LMBTQI+ befogadó tereket” – minden bizonnyal ilyen tér a HSE is.

Ben Scallan, a Gript újságírója kiemelt néhány állítást a filmből, ezek közt szerepel a következő kettő is:

A biológiai és a társadalmi nem fogalma különáll egymástól, és maga a biológiai nem is „változhat az idővel”.

Az első állítás a genderideológia központi tétele; a második egy újszerűbb megközelítés.

Azokra az emberekre, akik „nem binárisnak” vallják magukat, azaz elutasítják, hogy akár férfiként, akár nőként azonosítsák őket, egyes számban is az ők – they névmással kell hivatkozni. Egyesek azonban (zavaró módon) más kombinációkat is szeretnének, például az ő/she – ők/they névmást. Ennek ugyan nincs értelme, de nem is kell az értelmet keresnünk, ahogy később látni fogjuk.

Azok a munkatársak, akik vonakodnak azokat a személyes névmásokat használni, amelyeket az érintettek „előnyben részesítenek”, „problémát” jelentenek. A videó szerint: „Ha rossz névmást használtál, ismerd el, kérj elnézést, és lépj tovább, hiszen bárki hibázhat. A dolog akkor válik igazi problémává, amikor egyesek szándékosan használnak rossz névmásokat. Ez elutasítást és tiszteletlenséget fejez ki az érintett személy felé.”

Ezek a személyes névmások használandók akkor is, ha az LMBT stb. személy nincs jelen, és használatuk elmulasztása annak beismerését jelenti, hogy az adott munkatárs „nem hajlandó elfogadni” a személy választott nemi identitását, ezért tehát át kell őt nevelni.

„Ha valaki következetesen rossz névmásokat használ, mindenképpen figyelemfelkeltésre és oktatásra van szükség. Mert ha ez a viselkedés tartós és szándékos, az azt jelzi, hogy az illető vonakodik elfogadni egy másik személy önazonosságát. Ez pedig nehézségeket okozhat az érintettnek.”

Köznapi nyelvre lefordítva: Vigyázz a névmásokkal, különben olyan átképzésre „hívunk meg”, hogy attól koldulsz.

További bűn lehet az is, ha egy transznemű személy korábbi, nemváltás előtti nevére, vagy a nemi önazonossága helyett a biológiai nemére utalunk (amely az oktatófilm állításával szemben nem változik). Az oktatófilm meg is magyarázza:

„Az emberek neve/címe életük során változik, és ezeket a változásokat általában kérdés nélkül elfogadjuk és tiszteletben tartjuk. Például amikor valaki házasságot köt, megváltozik a vezetékneve. Ha ilyenkor eltévesztjük a nevet, és kijavítanak bennünket, elnézést kérünk. Ugyanígy kell kezelnünk azt is, ha a személyes névmásban következik be változás.”

De még ennél is zavarosabbá válik a dolog. Noha a névmások valóban lényegesek, akár titkosak is lehetnek.

„A névmások tiszteletben tartása létfontosságú minden munkakörben, akár adminisztrációs, HR-es, gyógyítási vagy kórház-üzemeltetési munkakörben dolgozol” – állítja az oktatófilm. „E-mail aláírásodban tüntesd fel saját névmásodat, ha jólesik… Viselj névmásos kitűzőt vagy matricát… Rakj ki névmásokat ismertető posztereket a folyosókon/irodákban. Ha nem vagy biztos abban, melyik névmást fogadja el a beteg, ne tippelj, inkább kérdezd meg, vagy amíg meg nem tudod, használd a they/them (ők/őket) névmásokat.”

De a HSE munkatársainak azt is meg kell kérdezniük az illetőtől, hogy a névmásai „nyilvánosak” vagy „bizalmasak”. És bármilyen választ is kapnak, fontos úgy viselkedniük, mintha mindez teljesen normális lenne, sőt: „Amikor mások megosztják veled, hogy melyik névmás felel meg identitásuknak, kerüld a meglepett vagy döbbent arckifejezést, és figyelj a testbeszédedre is.” (Például így reagálhatunk, hatalmas mosollyal kísérve: „Ó, te egy … ze/zir vagy? Igazán örülök ennek, zir!”)

Az oktatófilm megnyugtatja azokat a munkatársakat, akiket érthető módon összezavarhat mindez, hogy nem kell aggódni. „Ahhoz, hogy valamit elfogadjunk, nem kell teljesen megértenünk azt” – mondja. „Sok olyan névmás van, amiről azelőtt soha nem hallottunk, és folyamatosan jelennek meg ún. újnévmások. Nincs azzal baj, hogy nem értjük mindet. Ettől függetlenül elfogadhatjuk az újnévmásokat, és elfogadhatjuk az érintett személy nemi önazonosságát, amelyet a használandó névmás megjelölése által oszt meg velünk.”

Bízzatok a tervben, srácok. Sok névmást kell megtanulni, egyre többféle személyes névmás lesz és újnévmások is megjelennek. A ti feladatotok megjegyezni, valamint helyesen alkalmazni azokat négyszemközt – és amennyiben nem bizalmasak – nyilvánosan is. Soha, de soha ne mutassatok meglepetést semmi ilyesmin, és azt se gondoljátok, hogy tényleg értenetek kell, mi is folyik itt. Nem az a lényeg. A lényeg az, hogy betartsátok az új szabályokat – mert ha nem, hát lesz nemulass.

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: LifeSiteNews