A francia miniszterelnök esete Istennel
Az Aleteia hírportál francia nyelvű kiadása október 7-én beszámolt arról, hogy hullámokat vert a francia sajtóban Jean Castex miniszterelnök néhány gondatlanul kiejtett szava.
Az amerikai Huffington Post francia leányvállalatának, a Huffpostnak az újságírója felrója a miniszterelnöknek, hogy az utóbbi időben képes volt többször is azt mondani, hogy „Hála Istennek!”. Csak nem vallási meggyőződésből beszél így a miniszterelnök, aki hivatalba lépésekor a laicitást deklarálta az egyik legfőbb értékként? Castex például az elmúlt hetekben szólt a Charlie Hebdo régi székhelye környékén megkéselt, kórházban ápolt áldozatokról, és örömmel nyugtázta, hogy (hála Istennek!) már túl vannak az életveszélyen. A koronavírus-járvány kapcsán pedig így beszélt: „Ez nem azt jelenti, hogy olyan súlyos helyzetben lennénk, mint az év elején voltunk. Attól még, hála Istennek, nagyon messze vagyunk”. Sőt, a miniszterelnök még azért is képes volt hálát adni Istennek, hogy a lakosság túlnyomó többsége bízik a rendőrségben.
Azt hihetnénk, a Huffpost újságírója viccel, de nem. Ő ezt teljesen komolyan mondja, a deviancia kicsiny csíráját véli felfedezni a Köztársaság egyik első emberében. Ő figyel, ő figyelmeztet. Igen, a nyelvi éberség légköre mindent áthat, nem menekülhet senki, ha még valaha is meg akar szólalni.
Többféle ok is vezethet ahhoz, hogy egy nagyon hatalmas lény nevét ne akarjuk kiejteni. Evidens, modern kori példa erre a Harry Potterből Voldemort alakja. Babonás félelmünkben nevének kiejtésével nem akarjuk kiváltani a haragját. De oka lehet a hatalmas lény iránt érzett végtelen tisztelet, ami kimondhatatlanná teszi a nevét. A harmadik ok aktuálisabb és aggasztóbb. Ezzel találkoztunk most ennél a franciaországi esetnél: Isten neve kriptokatolikus szóvá vált, és a magát egyre inkább Istennek vélő, de egyre inkább Voldemortként cselekvő Köztársaság megköveteli száműzését a közbeszédből, és terrorizálja azokat, akik ezt nem követik.
Ha Isten nevét száműzni kellene a szótárakból, az egész francia nyelv elárvulna – szögezi le az Aleteia cikke. (Ez persze a többi nyelvre is igaz.) El is játszik ezzel a gondolattal. Mi lesz a „Hála Istennek” mellett az „Isten tudjával”, az „Adjonistennel”, az „Isten áldjonnal”, az „Isten fizessével”? És ha tovább gondoljuk a dolgot – ironizál az Aleteia újságírója – vajon Jean Castexnek nem kellene-e a az evangélista neve helyett más keresztnevet választania magának? És vajon továbbra is nevén szólíthatja-e Macron köztársasági elnököt, akinek Emmanuel keresztneve annyit jelent, mint ”Velünk az Isten”? Esküdni, felkiáltani pedig ezentúl így fogunk: „Jupiterre!”
