267. nap: Közömbösség és apátia

Korszak: Visszatérés

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked és dicsőítünk téged. Köszönjük neked, hogy ma továbbléphetünk az üdvtörténet vonalán, a Visszatérés történetéhez, annak az újrakezdés nagy lehetőségének az idejéhez, amelyet Izrael kapott. Hazatérhettek az Ígéret földjére, még úgy is, hogy az sokuknak ismeretlen hely volt. Segíts minket, mert tudjuk, hogy két világ számára alkottál meg minket, erre és az eljövendőre. Bár ez a világ most az otthonunk, tudjuk, hogy ez nem az örök hajlékunk. Minket egy másik világnak teremtettél igazán. Egy olyan világ számára, ami most még idegen nekünk, és sokszor közömbösek is vagyunk iránta. Urunk, a visszatérésnek ebben a történetében emlékeztess minket a te néped történetére, de a mi sorsunkra is! Bár most ez a föld az otthonunk, mégsem ez az örök és végső lakhelyünk. Adj nekünk, Urunk, vágyat arra az országra! Add meg nekünk az akaratot, hogy harcoljunk azért az otthonért! Végül pedig, Jézus nevében kérünk, vigyél minket haza a te kegyelmed által! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Csak röviden pár szót arról, hogy micsoda ajándék a Példabeszédek könyve. A Példabeszédek 20,1 mondja: „A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle.” Igen, ha csak rágondolunk, hogy hány ember hagyta, hogy az életét az alkohol vezérelje… Sajnos ő tévúton jár, és nem él bölcsen. A Példabeszédek 20,3 pedig ezt mondja: „A viszályt elkerülni becsületére van az embernek, ahány bolond van, az mind perlekedik.” Hát nem ez a helyzet? Jellemző ránk, hogy beleugrunk minden apró veszekedésbe, vitatkozásba, akár csak szőrszálhasogatásból is. És fel is ismerjük, ha ezt tesszük. Amikor Dávid király történetét olvastuk, azt imádkoztuk, hogy „Uram, mutasd meg azokat a harcokat, amiket meg kell harcolnom, és azt is, hogy melyiktől kell távol maradnom! Mutasd meg, mely harcokban kell részt vennem! Mutasd meg, mikor kell hátralépnem, mondván: az nem az én harcom”. Imádkoztunk, hogy kapjuk meg ezt a bölcsességet. Ha nincs meg bennünk ez a bölcsesség, arra mondja itt az Írás, hogy „bolond”. 

Emellett persze olvassuk a hazatérés történetét is, Ezdrás könyvében. Ezdrás írástudó. Láthatjuk majd, hogy a könyv első hat fejezete egészen máshogy néz ki, mint a többi. Ezdrás és Nehemiás könyvei eredetileg egyetlen könyvet alkottak, és szoros kapcsolatban állnak a Krónikák könyveivel. Keletkezésük és végső szerkesztésük valószínűleg a babiloni fogság utáni időszakra, a Kr. e. 4-3. századra tehető, bár a pontos datálás vitatott. (Emlékezhetünk rá, hogy a Krónikák könyvei annak összefoglalását írják le, ahogyan Isten az ő népének adja az Ígéret földjét, beszél a királyok koráról, majd a fogságba hurcolásról és a visszatérésről is.) Most újra ezt a történetet olvassuk. A fogságból való visszatérés történetét. Ezdrás könyvének eleje visszaigazolja Jeremiás jövendölését a szabadulásról. Kürosz király volt az, aki visszaengedte a népet Izraelbe. 

Van valami lenyűgöző ebben a történetben. Isten hű marad az ígéretéhez. Ő engedte, hogy a nép fogságba kerüljön, de nem azért, hogy elpusztítsa őket, hanem hogy megújítsa szívüket. Most pedig megkapják a lehetőséget, hogy hazamenjenek. Észrevehetjük azonban, hogy nem mindenki tér haza. Valójában több hullámban térnek vissza, mint ahogy több hullámban is hurcolták el őket. Három hullámban térnek vissza Jeruzsálembe, és mégis van, aki úgy dönt, hogy nem megy haza. Kürosz, Perzsia királya belép a babiloniak raktáraiba és azt mondja: „itt van rengeteg edény, amelyet Isten templomából loptak el, visszavihetitek őket és díszítsétek vele az újjáépült templomot”.

Ez vezet át minket Aggeus könyvébe. Ez a könyv mindössze két fejezetből áll, tehát az Ószövetség egyik legrövidebb könyve. Nagyjából három részre oszthatjuk. Az első rész az apátiáról szól. Vannak emberek, akik visszatértek Jeruzsálembe, hogy újjáépítsék a templomot. Családok, papok, leviták, mind azért jöttek, hogy újjáépítsék. Aggeus mintegy tizennyolc évvel a babiloni fogságból való hazatérés után prófétál, amikor a templom újjáépítése, a kezdeti munkálatok után, már tizenhat éve félbeszakadt. Az emberek teljesen közönyösek ezzel szemben. Csak a saját házaikat építik. Isten ezért felhívja figyelmüket, hogy „lehet, hogy észrevetted, hogy nem vagy elégedett, iszol, mégis szomjas vagy, eszel mégis éhes vagy. Lehet, hogy feltűnt, hogy ezeket mind csinálod, mégsem elég. Ennek az lehet az oka, hogy valójában nem engem szolgáltál. Nem azt teszed, amiért visszatértél, hogy építsd újra a templomot”. Egy szóval: közömbösek az Úr dolgai iránt. 

A második fejezetben aztán már inkább csüggedtek. Elkezdik az építkezést, a dolgok mégsem alakulnak jól. A harmadik részben pedig kiderül, hogy még ha meg is változtatják az életüket, akkor is megmaradnak a tetteik következményei. 

Ugyanaz a történet, mint a mi életünk.

Ez az egész Biblia egyik visszatérő története: ha nem fordulsz el a rossztól, és nem térsz vissza az Úrhoz, akkor a bűnöd következményei nem érnek véget veled. Továbbadódnak azoknak, akik körülötted élnek. Megjelennek abban is, ahogyan végül az életedet éled.

Aggeus próféta tehát nemcsak azt mondja: „Rendben, szabadulj meg a közönyödtől! Ne légy közömbös az Úr háza iránt!”

Azt is mondja: nem kell elcsüggedned! Ne járj lehorgasztott fejjel! Ne légy szomorú! Tovább tudsz lépni. Isten hív téged, és segíteni fog ebben a feladatban.

És harmadszor: változtasd meg az életedet!

Mert különben ugyanúgy, mint a régi időkben, mint atyáid és nagyatyáid, anyáid és nagyanyáid idejében, a rossz nem ér véget veled, hanem továbbadódik.

Ezért változz meg most!

Aggeus könyve rövid, de nagyon erőteljes. Azért is, mert tükröt tart elénk. Mindannyiunk életében vannak területek, ahol közönyösek vagyunk. Vannak területek, ahol elcsüggedtünk. És vannak olyan részei az életünknek, ahol világosan felismerjük: meg kell változnom, és sürgősen vissza kell térnem az Úrhoz.

Ezért kérjük az Urat, hogy segítsen visszatérnünk hozzá, mert érte lettünk teremtve, és Ő az életét adta értünk.

Imádkozom érted, hogy a Jóisten adjon gyógyulást mindazokból a sebeidből és bajokból, amelyek a közönyből, a csüggedésből vagy a megtérés szükségéből fakadnak.

És kérlek, te is imádkozz értem ugyanezekért a sebekért!