BIY HU cover 246. nap

246. nap: Örvendezz a jótettekben

4. A VIGASZTALÁSOK KÖNYVÉNEK KIEGÉSZÍTÉSE
Jeremiás szántóföldet vásárol, mert bízik Júda jövőjében.

Cidkijának, Júda királyának 10. évében, amely megfelel Nebukadnezár 18. esztendejének, az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz. Abban az időben Babilon királyának serege ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig be volt zárva az őrség udvarába, amely Júda királyának palotájához tartozik. Cidkija, Júda királya záratta be oda. Azt kérdezte ugyanis a prófétától: „Miért jövendölsz ilyeneket: Ezt mondja az Úr: Íme, Babilon királyának kezére adom ezt a várost, úgyhogy el is foglalja; Cidkija, Júda királya sem menekül meg a káldeusok hatalmából, hanem egészen biztosan Babilon királyának kezébe kerül, személyesen beszél majd vele és szemtől szembe fogja látni. Majd Babilonba hurcolja Cidkiját, s ott is marad, [amíg meg nem látogatom – mondja az Úr. – Ha pedig harcra keltek a káldeusok ellen, semmi eredményt nem értek el]?”

Jeremiás így válaszolt: Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Eljön majd hozzád Hanamel, nagybátyádnak, Sallumnak a fia, és azt fogja mondani: Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert elsősorban neked van jogod, hogy megvásárold.” El is jött hozzám Hanamel, az unokaöcsém, az Úr szava szerint, az őrség udvarába, és ezt mondta: „Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert mint örököst, elsősorban téged illet a jog, hogy megvedd.” Ekkor értettem meg, hogy ez az Úr rendelkezése volt. Ennek megfelelően megvettem az anatoti szántóföldet Hanamel unokaöcsémtől, és kifizettem neki az árát: 17 ezüstsékelt. Megírtam a szerződést, és elláttam pecséttel; majd tanúkat hívtam, és a jelenlétükben mérlegen lemértem az ezüstöt. Aztán fogtam a lepecsételt birtoklevelet és annak nyitott másolatát, a törvényes követelményeknek megfelelően, és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az őrség udvarában tartózkodtak akkor. Jelenlétükben ezt az utasítást adtam Báruknak: „Vedd ezeket az iratokat: a lepecsételt birtoklevelet és annak nyitott másolatát és helyezd el őket cserépedényben, hogy sokáig megmaradjanak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Újra vásárolnak majd házakat, szántóföldeket és szőlőket ebben az országban.”
Miután rábíztam a birtoklevelet Bárukra, Nerija fiára, így imádkoztam az Úrhoz:

„Ó, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal. Neked semmi sem lehetetlen. Te irgalmas vagy ezrek iránt, de az apák gonoszságáért még fiaik ölébe is fizetsz. Nagy és fölséges Isten vagy; a Seregek Urának hívnak. Nagy vagy terveidben, és diadalmas megvalósításukban; szemed jól látja az emberek minden útját, s így megfizetsz kinek-kinek, útjai és tetteinek gyümölcse szerint. Te jeleket és csodákat vittél végbe Egyiptom földjén, de ugyanígy teszel ma is Izraelben és a többi ember között. Szereztél is nevet magadnak, amint azt a mai nap is mutatja. Kivezetted népedet, Izraelt, Egyiptom földjéről jelekkel, csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette. Aztán nekik adtad ezt a földet, amelyet esküvel ígértél meg atyáiknak; ezt a tejjel-mézzel folyó országot. Be is vonultak ide, és birtokukba vették. De nem akartak hallgatni a szavadra, sem törvényed útján járni; semmit sem akartak megtenni abból, amit megparancsoltál nekik, hogy tartsák meg. Ezért szakadt most rájuk ez a sok baj. Nézd, egyre közelebb hozzák a sáncokat a városhoz, hogy elfoglalják; a kard, az éhínség és a döghalál kiszolgáltatják a várost az ostromló káldeusok kezébe. Amit előre megmondtál, lám, beteljesedett, amint magad is látod. És mégis azt parancsoltad nekem, Uram: Végy magadnak pénzért szántóföldet tanúk jelenlétében, most, amikor a város már a káldeusok kezére kerül.”

Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?

Ezért – mondja az Úr –, ezt a várost a káldeusok kezére és Babilon királyának, Nebukadnezárnak kezére adom, hadd foglalja el. A káldeusok, akik ostromolják a várost, eljönnek és lángba borítják ezt a várost; fölperzselik azokat a házakat, amelyeknek tetején tömjént áldoztak Baálnak és illatáldozatot mutattak be más isteneknek, csak hogy haragra ingereljenek. Mert Izrael fiai és Júda fiai mást sem tettek ifjúságuk óta, csak ami utálatra méltó a szememben. [Valóban, Izrael fiai mást sem tettek, csak haragra ingereltek a tetteikkel – mondja az Úr.] Igen, attól a naptól fogva, hogy fölépítették, mind a mai napig annyi haragra és bosszúságra ingerelt ez a város, hogy már arra gondoltam: eltörlöm színem elől. Valóban, sok gonoszságot követtek el Izrael fiai és Júda fiai, hogy haragra ingereljenek ők maguk, aztán királyaik, főembereik, papjaik és prófétáik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. Hátukat fordították felém, nem arcukat, bár folyton-folyvást tanítottam őket, nem voltak készségesek az intés elfogadására. Gyalázatos bálványaikat még a templomban is felállították, amely a nevemet viseli, hogy így megfertőzzék. Magaslatokat építettek Baálnak a Ben-Hinnom völgyében, hogy ott fiaikat és lányaikat tűzbe küldjék Moloch tiszteletére, amit egyáltalán nem parancsoltam nekik, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot megtehetnek; és így bűnbe vitték Júdát.

És most mégis azt mondja az Úr, Izrael Istene, ennek a városnak, amelyről te azt mondtad, hogy kard, éhínség és döghalál fogja kiszolgáltatni Babilon királyának kezébe: Összegyűjtöm őket azokból az országokból, ahová haragomban, indulatomban és nagy méltatlankodásomban űztem őket. És visszahozom őket erre a helyre, és gondom lesz rá, hogy biztonságban éljenek. Akkor majd az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek. Más szívet adok nekik és más viselkedést, hogy minden időben féljenek engem, és így jó dolguk legyen, nekik és gyermekeiknek is. Örök szövetséget kötök velük és nem szűnök meg jót tenni velük. Szívükbe adom félelmemet, hogy többé ne forduljanak el tőlem. Örömömet találom majd abban, ha jót tehetek velük, meggyökereztetem őket szilárdan ezen a földön, hűségesen, szívem és lelkem mélyéből. Mert ezt mondja az Úr: Amint ráhoztam e népre ezt a nagy veszedelmet, éppen úgy elhozom számára mindazt a jót is, amit megígértem neki. Akkor újra szántóföldeket vásárolnak ebben az országban, amelyről azt mondtad: Veszendőbe ment ország ez; sem ember, sem állat nem marad meg benne, mert a káldeusok kezére került. Igen, újra szántóföldeket vásárolnak pénzért; szerződéseket írnak és pecséttel látják el, és mindehhez tanúkat fogadnak Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén, Júda városaiban, a hegyvidék, a síkság és a Negeb városaiban. Mert jóra fordítom sorsukat – mondja az Úr.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

1. NEBUKADNEZÁR HADJÁRATAI
Nebukadnezár és Arfaxád.

Nebukadnezár uralkodásának 12. évében történt, aki az asszírok fölött uralkodott Ninivében, a nagy városban. Abban az időben a médek fölött, Ekbatanában Arfaxád uralkodott, s három könyök széles és hat könyök hosszú, faragott kőkockákból falat épített Ekbatana köré. A fal magassága 70 könyök volt, a szélessége 50 könyök. Kapui fölé 100 könyök magas, alapjánál 60 könyök széles bástyákat építtetett, s a kapuk 70 könyök magasra emelkedtek, szélességük pedig 40 könyök volt, ami lehetővé tette, hogy derékhada kitörjön és gyalogsága felvonuljon.

Ezekben a napokban Nebukadnezár király megütközött Arfaxád királlyal a nagy síkságon, amely Ragau területén van. Az ő oldalán állt csatasorba az összes hegyvidéki nép, azok, akik az Eufrátesz, a Tigris és a Hüdaszp mellett laktak, továbbá akik Arjochnak, Elám királyának síkságán éltek. Így Keleud fiainak számos népe összesereglett, hogy részt vegyen az ütközetben. Asszíria királya, Nebukadnezár követet küldött Perzsia minden lakójához, a keleti vidék, Kilikia, Damaszkusz, Libanon és Antilibanon, valamint a tengerpart minden lakójához, Kármel, Gileád, Felső-Galilea, a nagy Ezdrelon síkság népeihez, Szamária és a hozzá tartozó városok lakóihoz és azokhoz, akik a Jordánon túl éltek egészen Jeruzsálemig. Batanéig, Kheluszig, Kádesig és Egyiptom folyójáig, továbbá Tafneszig, Ramesszeszig és Gósen egész földjéig, Taniszig és Memfiszig, végül Egyiptom minden lakójához, egészen Etiópia határáig. Ezeknek a területeknek a lakói azonban megvetették az asszírok királyának, Nebukadnezárnak szavait, s nem csatlakoztak hozzá, hogy részt vegyenek a hadjáratban. Nem féltek tőle, mert látták, hogy magára maradt. Követeit tehát üres kézzel küldték vissza, s anélkül, hogy megtiszteltetésben lett volna részük. Nebukadnezár ezért haragra gyulladt ezek ellen az országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll, és kardélre hányja Kilikia, Damaszkusz és Szíria földjét, Moáb földjének minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdeát és Egyiptom minden lakóját egészen a két tenger határáig.

Nebukadnezár győzelme Arfaxádon.

A 17. évben seregével megindította Arfaxád ellen a harcot, és legyőzte a csatában. Arfaxád egész seregét, egész lovasságát és összes szekereit megfutamította, városait leigázta, és egész Ekbatanáig előnyomult. Elfoglalta a bástyákat, feldúlta az utcákat, és gyalázat tárgyává tett mindent, ami eddig ékessége volt. Arfaxádot – Ragau hegyvidékén – elfogta, dárdájával átszúrta, és teljesen megsemmisítette.

Ezután visszatért csapataival és a hozzászegődött egész nagy sokasággal, a fegyveres emberek megszámlálhatatlan seregével, s gondtalanul átadták magukat a mulatozásnak – ő és serege – százhúsz napon át.

A nyugati hadjárat.

A 18. évben az első hónap huszonkettedik napján az a hír terjedt el Nebukadnezárnak, az asszírok királyának palotájában, hogy bosszút akar állni az egész földön, amint mondta. Összehívta tisztségviselőit és főembereit, titkos tanácsot tartott velük, és saját szájával kimondta ezekre a vidékekre a teljes pusztulást. Elhatározták tehát, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem követi a király parancsát. A tanácskozás befejeztével Nebukadnezár, az asszírok királya, hívatta Holoferneszt, seregének fővezérét, aki a második helyet foglalta el mellette, és így szólt hozzá: „Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Indulj el, végy magadhoz embereket, akik biztosak erejükben, mintegy százhúszezer gyalogost és számtalan lovat és tizenkétezer lovast, s vonulj fel minden nyugati ország ellen, mert ezek az emberek nem engedelmeskedtek parancsomnak. Parancsold meg nekik, hogy tartsák készen a földet és a vizet, mert haragomban kivonulok ellenük; a föld egész felszínét katonáim lábával fedem be, s átengedem nekik, hadd fosztogassák. Sebesültjeik megtöltik a völgyeket, s a patakok és a folyók csordultig megtelnek holttesteikkel. Elhurcolom őket fogságba, egészen a föld határáig. Indulj hát el, foglald el nekem egész földjüket! Ha megadják magukat, őrizd őket addig a napig, amikor majd elnyerik büntetésüket. Az engedetleneknek pedig ne kegyelmezzen szemed, hagyd, hadd irtsák és fosztogassák őket azon az egész területen, amely rád van bízva. Amint igaz, hogy élek és nagy a királyságom hatalma: szóltam, s karommal véghez is viszek mindent. Ne szegj meg semmit urad parancsából, hanem aszerint járj el, amint parancsoltam, minden késlekedés nélkül!”

Holofernesz eltávozott urának színe elől, s összehívta Asszur seregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét, majd ura rendelkezése szerint kiváló harcosokat választott, százhúszezer embert és tizenkétezer lovas íjászt. Aztán felállította őket abban a rendben, ahogy a sereget szokás felállítani. Teherhordónak számos tevét, szamarat és öszvért vett, az élelmezéshez meg bárányt, szarvasmarhát és kecskét, annyit, hogy nem lehetett megszámlálni. Minden ember bőséges ellátást kapott, ezenkívül sok aranyat és ezüstöt is a királyi palotából.

Ezután egész seregével elindult Nebukadnezár király előtt, hogy szekereivel, lovasaival, válogatott gyalogságával ellepje az egész nyugati vidéket. Hatalmas sereg követte, annyian voltak, mint a sáskák vagy a homokszem a földön. Sokaságuk miatt nem lehetett megszámlálni őket.

Holofernesz seregének útvonala.

Elhagyták Ninivét, és három napon át meneteltek Bektilet síksága felé. Bektilettől elindultak, és annak a hegységnek a közelében ütöttek tábort, amely Felső-Kilikiától balra terül el. Innen egész seregével – gyalogságával, lovasaival és szekereivel – behatolt a hegyvidékre. Megverte Pudot és Ludot, megsarcolta Rasszisz fiait, továbbá Izrael fiait, akik Keleontól délre a puszta szélén laktak. Átkelt az Eufráteszen, bejárta Mezopotámiát, s az Abrona folyó mentén fenekestül felforgatott minden megerősített várost egészen a tengerig. Majd hatalmába kerítette Kilikia földjét, eltiport mindenkit, aki ellenállt neki. Odaért Jáfet déli vidékére, amely Arábia mellett fekszik. Bekerítette Midián minden fiát, felgyújtotta sátraikat, és elhajtotta nyájaikat, majd levonult Damaszkusz síkságára, a gabona aratása idején, s egész mezejüket fölégette, nyájaikat, gulyáikat megsemmisítette, városaikat kifosztotta, a vidéket elpusztította, és kardélre hányt minden fiatalt. Félelem és rettegés kerítette hatalmába a partvidék minden lakóját. Rémület lett úrrá Szidón és Tírusz, Szur és Okina, Jamnia, valamint Asdod és Aszkalon lakóin.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Némely utat az ember egyenesnek nézne,
a vége mégis a halálba visz.

A munkásnak javára szolgál az éhsége,
mert munkára ösztönzi a szája.

Az elvetemült ember vészt ás ki,
ajkai perzselnek, mint a tűz.

Veszekedést szít a ravaszkodó ember,
a barátok közé is éket ver a pletykás.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Köszönjük neked a te igédet, és hogy elvezettél minket Jeremiás próféta könyvének közepére, sőt már azon is túl. Köszönjük, hogy a mai napon elkezdhettük Judit könyvét, és köszönjük bölcsességedet, amire minket is meghívsz. Segíts bennünket, hogy ma is veled járjunk, és a te jelenlétedben, szívedben, akaratodban tölthessük ezt a napot! Segíts, hogy igent tudjunk mondani neked, bármit is tervezzünk, vagy tegyünk ma. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Példabeszédek könyvéből olvasott igehelyek néha kiemelkedően fontosak. Ilyen például a Péld 16,25: „Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz.” Gyakran ez a bűn. Rengeteg helyzetben látjuk, hogy a bűn gonoszság, látjuk, hogy a bűn az bűn. Mégis néha úgy tűnik, mintha azt kellene választanunk. Néha mintha kompromisszumot kötnénk, és azt mondanánk, hogy „ez helyesnek tűnik”. Tudjuk, hogy szembe megy Isten szavával, tudjuk, hogy ellentmond az Egyház tanításának, mégis megtesszük. Bizonyos szempontból jónak tűnik, de a vége mégis a halálba vezet. Egy másik kiemelendő mondás ma a Péld 16,28: „Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás.” A pletyka az egyik legrosszabb dolog a világon. A barátok közé is éket ver, ugye? A pletyka pusztító tud lenni. „Csak megosztom, amit tudok. Ezek csak szavak”. És mégis pusztító erejük van. Imádkozzunk, hogy követni tudjuk Istent, igent tudjunk mondani neki, és csak azt mondjuk ki, amit tényleg fontos, hogy kimondjunk. 

Jeremiás könyvének 32. fejezetében Jeremiás börtönben van a város ostroma alatt. A babiloniak bekerítették Jeruzsálemet. Olyan őrlő küzdelem ez, hogy egy ponton a város kifogy az erőforrásaiból. A babiloniak addig várnak, hogy a város olyan kétségbeesett legyen, hogy feladja a küzdelmet. Rámpákat építenek a falakhoz, hogy egy idő után besétálhassanak, és teljesen elpusztíthassák a várost. Ebben az időben zárja börtönbe Jeremiást Cidkija. Miért? Mert Jeremiás ellene prófétált, amikor azt mondta: Nebukadnezár győzni fog, elvisz Babilonba, ahol szemtől szembe látod majd őt. Elfoglalja ezt az országot és ezt a várost. Cidkija természetesen nem akarta ezt hallani, ezért börtönbe záratja Jeremiás prófétát.

Ami ezután következik, az egy furcsa történet. A fejezet alcíme, hogy „Jeremiás szántóföldet vásárol, mert bízik Júda jövőjében”. Szülőföldjén, Anatotban vásárol földet. Miért történik ez? A babiloniak átvették az uralmat az ország felett, Jeremiás pedig tudja, hogy meghódítják az egészet. Semmi sem marad a zsidók kezében. Az Úr szava azonban megérkezik Jeremiáshoz, és azt mondja: „Az unokatestvéred eljön. Hanamelnek hívják, és el akar majd adni neked valamit a szülővárosodban. Te pedig meg fogod venni”. Ezután az unokatestvér meg is jelenik, fel is ajánlja tulajdonát, Jeremiás pedig megveszi. Ez egy jel, amit még el is magyaráz: ott vannak Izrael fiai. Jeremiás újra és újra beszél hozzájuk, és elmondja, hogy a babiloniak nyerni fognak, és jobb lenne megadni magukat. Ezzel egyidőben mégis 17 ezüstsékelt fizet egy földterületért. Ez megmutatja, hogy Jeremiás már azt is tudja, hogy Isten vissza fogja hozni a népet a fogságból. Jeremiás nem tér vissza, őt Egyiptomba viszik, és ott hal meg. Ez a beruházás azonban egy jel, egy biztosíték arra vonatkozólag, hogy Isten visszahozza a népet. Ott van a rossz hír, hiszen a babiloniak nyerni fognak, azonban Isten majd legyőzi a babiloniakat. Jeremiás azt mondja: „Ó, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal. Neked semmi sem lehetetlen. Te irgalmas vagy ezrek iránt, de az apák gonoszságáért még fiaik ölébe is fizetsz”(Jer 32,17-18). Semmi sem lehetetlen Istennek. Tíz verssel később pedig azt olvassuk, hogy Isten hitelesíti azt, amit Jeremiás mondott: „Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?” (Jer 32,27). Azt mondja: „Nebukadnezár kezébe adlak titeket, de végül haza fogtok jönni, mert én vagyok az Úr, és semmi sem túl nehéz nekem”. Milyen hatalmas dolog, hogy mi is kimondhatjuk, „Istenem, bármi legyen előttem, semmi sem túl nehéz neked. Te bármit megtehetsz, még azt is, ami teljesen lehetetlennek tűnik”. 

Isten azonban nem csak képes ezt megtenni, de örömmel teszi meg. „Örömömet találom majd abban, ha jót tehetek velük, meggyökereztetem őket szilárdan ezen a földön, hűségesen, szívem és lelkem mélyéből.”(Jer 32,41). Gyönyörű ez a vers. Néha azt hisszük, hogy Isten neheztelve, haragtartóan tesz jót nekünk és mutatja meg irgalmát. Ő mégis azt mondja, hogy örömét leli ebben. Keresztényként láthatjuk, hogy mi a legnagyobb jó, amit Isten valaha tett nekünk. Eggyé lett közülünk, megtestesült. Valóságos Istenként valóságos ember lett, aki testben szenvedett. Meghalt értünk, alászállt a poklokra, majd a feltámadás után felment a mennybe. Mindent feladott. Egész lényét átadja. Felajánlja magát Jézus az Atyának, hogy az Atya megdicsőüljön, a világ pedig megmeneküljön. És azt mondja, örömmel tesz nekünk jót. Isten azt mondja, hogy „még a szenvedésben is örömömet lelem, hiszen az megmenti az életedet”. Ezeket a szavakat mindannyiunknak hallania kell. Isten nem vet meg, amiért szükségünk van a megbocsátásra. Vágyik rá, hogy megbocsáthasson, és örömét leli benne. 

Judit könyvében – bár Judit nevét viseli – nem találkozunk Judittal a nyolcadik fejezetig. Addig a történet kontextusát ismerjük meg. Judit könyve deuterokanonikus könyv, amelyet a katolikus egyház az Ószövetség kánoni könyvei között tart számon. A könyv azzal kezdődik, hogy „Nebukadnezár uralkodásának 12. évében történt, aki az asszírok fölött uralkodott Ninivében, a nagy városban”.(Jud 1,1). Itt érdemes megállni egy percre. Nebukadnezár nem az Asszírok királya volt Ninivéből, hanem a babiloniak királya, aki Babilonban élt. Akkor mégis milyen könyv ez, ha már az első mondata is téves? Nem az igazságot kellene tartalmaznia? Emlékezzünk csak vissza a legelső könyveinkre. Először a Teremtés könyvét és Jób könyvét olvastuk. Jób könyve is Isten szavának része. Sokan azt vallják, hogy Jób valós történelmi személy volt, és valós történetet olvasunk róla. Mások viszont épp az ellenkezőjét mondják. Jób nem egy valós történelmi alak, a története pedig egy sokkal mélyebb igazságra akarja felhívni a figyelmünket. Ez a nézeteltérés mégsem zárja ki Jób könyvét a Bibliából. Ez is Isten szava. Ugyanez ez igaz az Énekek énekére. Salamon írta, vagy csak valaki Salamon nevében? Ez a dilemma sem változtatja meg a tényt, hogy az Isten szava olvasható benne. Judit könyve is valami hasonló, mint ezek a könyvek. Nem biztos, hogy történelmi esemény, de igazságot közvetít számunkra. 

Minden zsidó, aki olvasta Judit könyvét, tudta, hogy Nebukadnezár babiloni király volt. Az első vers már magában foglalja tehát, hogy nem biztos a könyv történetisége. Mégis az igazságot tanítja. Isten igazságát, valamint annak igazságát, hogy kik vagyunk mi, és azt az igazságot, hogy Isten harcol értünk. Nem biztos, hogy 100 százalékban történelmileg hiteles, de biztosan az igazságot mondja nekünk. 

Az első két fejezet lényegében csak arról szól, hogy Nebukadnezár rossz ember volt. Bosszúból mindenkit el akar pusztítani, amiért nem engedelmeskednek neki.

Ott van továbbá Holofernesz is, aki kész pontosan végrehajtani mindazt, amit Nebukadnezár parancsolt neki.

A róla szóló leírások alapján Holofernesz igazi talpnyaló: olyan ember, aki mindenben hízelegve szolgálja a felettesét. Pontosan azt teszi, amit Nebukadnezár kért tőle: elpusztítja az ellenségeit. Látni fogjuk majd, hogyan hajtja ezt végre.

Azt is meg fogjuk érteni, hogy miért olyan rendkívül fontos Judit alakja, miközben végighaladunk Judit könyvén.

Szóval szép út áll előttünk ezzel az új könyvvel. Imádkozzunk továbbra is, és engedjük, hogy Isten igéje átformálja a szívünket! Imádkozom értetek. Kérlek benneteket, ti is imádkozzatok értem! Köszönöm.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.