245. nap: Dániel hűsége

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Annyira hálásak vagyunk ezért a mai napért. Köszönjük, hogy elvezettél minket Dániel könyvének végéig, és hogy kegyelmed segítségével meg is érthettük. Istenünk, te mindenhova elkísérsz minket. Átviszel gyötrelmeinken, túljuttatsz minden fergetegen és forgószélen, velünk vagy életünk viharaiban. Jézus nevében kérünk téged, emlékeztess minket jelenlétedre a mai napon és a következő napokban. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ahogy mondtam, Isten megadja kegyelmét, hogy túljussunk viharainkon. El is felejtettem kiemelni tegnap Jeremiás 30. fejezetéből, amit az Úr mond: „Valóban, annyira nagy ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül” (Jer 30,7). Pedig Isten még ebben az egy fejezetben is többször ismétli, hogy „de megmenekül”, mert ez annyira fontos. Később azt olvassuk: „De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére” (Jer 30,23). Te viszont itt már tudod, hogy megmenekülsz. Egy hívőnek mindig emlékeznie kell Isten ígéretére, hogy „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,33).

Szóval, Ő átsegít mindenen, de előbb bele kell kerülnünk mindennek a közepébe. Ahhoz, hogy túljussunk a viharon, benne kell lennünk a viharban. A 30. fejezet üzenete pedig az, hogy Isten kihoz onnét.

Ennek tudatában érkezünk a 31. fejezethez, ami egyszerűen gyönyörű. Ezt mondja az Úr: „Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart. […] Örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. Újra fölépítelek, és te fölépülsz” (vö. Jer 31,3-4). Hihetetlen! És tovább is van: „Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek! Hirdessétek a távoli szigeteken: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és úgy őrzi, mint a pásztor a nyáját. Mert az Úr megváltotta Jákobot, és kiszabadította egy nálánál erősebb kezéből” (Jer 31,10-11).

Ez rólunk szól. Na jó, persze közvetlenül inkább Izraelről. Arról, hogy Isten visszahozza Izraelt a szent földre, majd hetven év múlva. De Isten minket is megváltott Jézus Krisztus hatalmával, az ő áldozatával kiszabadított minket az erősebbek karmai közül. Aztán pedig következik egy kedves énekünk szövegének alapját adó rész: „Akkor majd táncot lejt örömében a lány, az ifjak és az öregek egyaránt boldogok lesznek. Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után.” (Jer 31,13). Nagyon fontos, mert mint újra mondom, mielőtt túljutunk a viharon, egy ideig benne kell lennünk a viharban.

Ugyanitt még szó van az egyéni felelősségről is, amit Isten amúgy már többször is egyértelművé tett. Most újra erre van utalás: „Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle. Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi” (Jer 31,29-30). Tehát gyermekeid nem halhatnak meg a te bűneid miatt, és te sem gyermekeid rossz cselekedetei okán. Mindenki a saját viselkedéséért felel.

Végül pedig az új szövetségről szól a próféta: „Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem” (Jer 31,31-32). Emlékeztek rá, mit mondott Jézus az utolsó vacsorán? „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára” (Mt 26,27). Arra kéri az apostolokat, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére. Ez rendkívül fontos!

Ez a szövetség jele, ugye? Megpecsételi, megerősíti a szövetséget. De visszatérve Jeremiáshoz: „Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek” (Jer 31,33). Micsoda hihetetlen ajándékot ad az Úr. Új és örök szövetséget köt velünk Jézus Krisztus vérében, amit minden alkalommal megújítunk, amikor a szentmisét ünnepelve magunkhoz vesszük Krisztus testét és vérét az Oltáriszentségben. Egészen elképesztő, ahogy az Úr beteljesíti a Jeremiás könyvében írtakat Krisztusban és az Ő egyházában éppen most, mi pedig ezt mindennap megtapasztalhatjuk. Ez szinte felfoghatatlan. Eszembe jut Szent Carlo Acutis mondata: Ha az emberek tudnák, mit kapnak a szentmisén, telve lennének a templomok. És tudjátok? Igaza van! Meg kell becsülnünk Istennek ezt a hatalmas és felfoghatatlan ajándékát: az Eucharisztiát, a szentáldozást, mert csak így lesz élet bennünk, ha élünk vele.

De lássuk Dániel könyvét is. A 14. fejezettel elértünk a végére. Három kis történettel zárunk: Dániel és Bél papjai, Dániel és a kígyó, valamint Dániel és az oroszlánok barlangja. Kiderül, hogy Dániel, ez a hűséges zsidó, akire a hitehagyásnak még csak az árnyéka sem vetül, aki sosem szűnik meg Istent imádni, hogyan képes túlélni Babilonban anélkül, hogy babilonivá válna. És ez Dániel könyvének egyik olyan része, amely ezt nagyon világosan megmutatja: így lehet élni, így lehet megélni a száműzetést. Lehet, hogy ennek az lesz az ára, hogy mindent elveszítesz. Értitek?

Dánielt is bedobták párszor az oroszlánok elé, akár meg is ehették volna. Hananja, Azarja és Misael is eléghetett volna a tüzes kemencében, de ilyen a hűség. Lehet, hogy száműznek. Lehet, hogy otthonodtól távol olyanok vesznek majd körül, akik nem abban hisznek, amiben te. És ez még mind semmi! Mert akár hatalmasabbak is lehetnek nálad, de te akkor is kitarthatsz a hited mellett. Még így is meg tudod élni a hitedet. Ez az, amiről Dániel könyvének utolsó fejezetei szólnak. Sőt, igazából a hetediktől a 12. fejezetig tartó rész mutatja ezt, de nem hiányzik ez az első hat és az utolsó két fejezetből sem: így kell száműzetésben élni és kitartani hűségben, kerül, amibe kerül.

Erre vagyunk meghívva. Mert igen, ezek mi vagyunk. Láthatjátok, hogy a körülöttünk levő kultúra is drámai változásokon megy át mostanában. Már nem feltétlenül jár tisztelet annak, aki a Bibliát olvassa vagy Jézust követi. Jó, talán egy kevés. De azért egyre inkább idegenné válunk egy idegen földön. Egyre inkább és egyre mélyebben felismerjük, hogy jövevények és vándorok vagyunk ezen a földön. Ez a világ nem a végső otthonunk.

Ennek ellenére feltétel nélkül követjük az Urat. Mindent megteszünk, hogy testvéreinket megsegítsük, függetlenül attól, mit hisznek és milyen életállapotban vannak. Követve Jézus parancsát, szeretjük a minket gyűlölőket és azokat is, akik üldöznek minket, de egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy nem ért meg minket senki. Úgy tűnik, nincs hatalmunk, minden ütőkártya a többiek kezében van. Ezért ilyen hihetetlen Dániel könyve! Mert Dániel, Hananja, Azarja és Misael megmutatják, hogy ilyen körülmények között is hűségesnek lehet maradni.

Néhányunk talán több időt tölt száműzetésben, mint mások. Sok országban üldözik a keresztényeket. Mi hálát adhatunk, hogy szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat, bár lehet, hogy kinevetnek, kigúnyolnak miatta. Dániel viszont emlékeztet, hogy nem kell félni. Jeremiás pedig azt üzeni, hogy soha nem kell félnie senkinek, aki az Úrhoz tartozik.

Amíg pedig fel nem virrad az a nap, amikor mindez beteljesedik, imádkozzunk egymásért, mert így vagy úgy, de mégis csak távol vagyunk a hazánktól. Mindnyájan egyfajta száműzetésben vagyunk, ezért szükségünk van hitünkkel egységben levő testvéreinkre, akik imáira támaszkodhatunk.

Szeretném tehát, ha tudnátok: imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem és ne feledkezzünk meg a Zarándok.ma szerkesztőségéről sem, sokat dolgozunk a podcast készítésén, terjesztésén. Az anyagi támogatás mellett nagyon fontos az imaháttér, hiszen ez egy misszió.