162. nap: Rechabeám tanácsot kér

Korszak: Megosztott királyság

Ima

Mennyei Atyánk, áldunk és dicsőítünk téged. Köszönjük ezt a három könyvet, a Királyok könyvét, a Krónikák könyvét és az Énekek énekét. Kérünk, nyisd meg a szívünket, hogy képesek legyünk dicsérni a te nevedet! Nyisd meg az elménket, hogy felfogjuk, mi is történt a kettészakadt izraeli királysággal és hogyan történhet ez meg a mi életünkben is. Hiszen nélküled megosztottak vagyunk, nélküled mindig az elbukás felé hajlunk. Jézus nevében kérünk, legyél velünk ebben a percben és minden pillanatban! Ámen. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Az 1Királyok 12 és a 2Krónikák 10-11 nagyjából ugyanazt a történetet mondja el. Emlékezzünk vissza, hogy a Királyok első könyve úgymond a valós időben zajlik. Időben közelebb van az eredeti történésekhez. A Krónikák azt mondja el, hogy mi történt Izrael népével az egyiptomi kivonulás után. Most pedig Júda népéről olvasunk – de a Krónikák könyveit sok száz évvel az események után, a Babiloni fogság után írták le, ami pedig a Krisztus előtti VI. században volt. A történet hasonló, de a hangsúly máshol van.

Tehát az 1Királyok 12-ben és a 2Krónikák 10-11-ben leírt történet ugyanaz. Megismerjük Rechabeámot, aki okos, aki megerősíti a városokat Júda és Benjamin törzsének területén, ami valóban nagyszerű. Megismerjük a feleségei és a gyermekeinek a neveit. Ebben a történetben mindkét beszámolónak vannak megegyező részei. Az egyik, hogy Rechabeám Salamon fia. Jerobeám pedig már Salamon ellen lázadt, róla megmondták a próféták, hogy király lesz tíz törzs felett északon. 

A történet úgy kezdődik, hogy az északi törzsek képviselői Jerobeámmal együtt eljönnek Rechabeámhoz és panaszkodnak: „Atyád, Salamon nehéz igát tett ránk”.

Igaz, hogy Salamon nagyon bölcs volt, sok mindent összegyűjtött és épített, szóval igen nagy érdemei voltak. De valójában nem az ő érdeme volt minden, hanem az embereké, akik csinálták, akik a rabszolgamunkát végezték Salamon királyságában. Ők pedig azt kérik most, hogy „ne légy olyan, mint az apád, Salamon, könnyíts a helyzetünkön”. Nagyon érdekes a folytatás, mert Rechabeám visszavonul és tanácsot kér a vénektől, akik azt mondják, hogy „ha a kedvükben jársz, örökre szeretni fognak”. Majd az ifjaktól is tanácsot kér, akikkel felnőtt, de ők azt mondják: „mutasd meg nekik, hogy ki vagy, tegyél rájuk még nagyobb terhet!”.

Ez az eset ránk vonatkoztatva felveti a kérdéstért: mi kitől kérünk tanácsot? Abból a forrásból kérek tanácsot, ahol a bölcsesség van, vagy azoktól, akikről tudom, hogy egyetértenek velem? És bizony, mindannyiunkban ott van a hajlandóság arra, hogy engedjünk a csábításnak. És adódik a kérdés: azok felé forduljak, akik többet tudnak, mint én, a vének felé, az idősebbek felé, akik már sok mindent megéltek, vagy azokhoz, akikkel felnőttem? Jeff Cavins biblikus professzor mindig úgy mondja, hogy Rechabeám elment a gimis haverjaihoz, hogy „Na mit gondoltok, mi legyen?” Mire ők: „Haver, menj csak, legyél még az apádnál is keményebb fickó”. Vajon csak tetszeni akarok-e azoknak, akik úgy gondolkodnak, mint én, vagy inkább a bölcsek tanácsára van szükségem? Itt, ebben az esetben Rechabeám nem vágyik igaz tanácsra. Bár tanácsot kért, de nem fogadta meg azoknak a tanácsát, akik bölcsen tudtak volna segíteni. Sőt, ehelyett azoknak a tanácsára hallgatott, akik azt mondták, amit valójában hallani akart. Azoknak a tanácsára, akik olyanok voltak, mint ő. 

Néha sokkal többet tanulhatunk azoktól, akik nem olyanok, mint mi, mint azoktól, akik olyanok, mint mi, igaz? Többet tanulhatunk a bölcs emberektől, mint azoktól, akik csak simán egyetértenek velünk. 

És mi történik? Azt mondja Rechabeám, hogy „atyám ostorral vert titeket, én pedig skorpiókkal foglak verni”. Ezzel nyilván nem sok barátot nyert magának. Majd Jerobeám és az északi tíz törzs elszakad és felállítják a saját királyságukat. Vagyis mostantól kezdve beszélünk Izrael királyságáról, az északon lévő tíz törzsről, és Júda királyságáról, vagyis a déli két törzsről, Júda és Benjamin egyesült törzséről. Az északi királyság alatt az északon lévő tíz törzset értjük, a déli királyság alatt pedig a déli két törzset. Északon most Jerobeám uralkodik, délen pedig Salamon fia, vagyis Dávid unokája, Rechabeám. 

Jerobeám rájön, hogy ha Izrael népe imádkozni akar, mindig el kell menniük Jeruzsálembe, a templomba. Vagyis a szívük vissza fog fordulni Istenhez. És nemcsak Istenhez, hanem Isten felkentjéhez, Rechabeámhoz is, a déli királyhoz. Ezért mit tesz északon Jerobeám? Bételben és Dánban istentiszteleti helyeket állít fel. Az új izraeli királyság északi részén, Dánban, és a déli részén, Bételben. Majd mit csinál? Aranyborjakat állít fel! Nooormális??? Egyszer mintha már próbálkoztak volna ilyesmivel… Csúfos vége lett. Mintha semmit sem tanultak volna, semmire sem emlékeznek… Soha, de soha ne tegyetek ilyet!

Az első dolog, amit tesz a tíz törzs új királya, hogy bálványimádásra vezeti a népét. És nemcsak ezt teszi, hanem papokat is választ a törzsekből. A Leviták törzséből származó papok közül erre sokan délre, a Júdából és Benjamin törzséből álló királyságba mennek át. Néhányan északon maradnak, aztán majd később látjuk, mi történik velük. Tehát nemcsak hamis isteneknek állít oltárt Jerobeám, hanem hamis papokat is szolgálatba állít. Ez pedig azért jelentős, mert Izrael népe arra van meghívva, hogy Istent dicsőítse. Arra vannak meghívva, hogy a szívüket mindenekelőtt Istennek adják. És itt mi történik? A Jerobeám vezette északi törzsek azonnal bálványimádásba kezdenek és később sem lesz sokkal jobb itt a helyzet. Isten küld majd nekik prófétákat, később olvasunk róluk, és küld prófétákat délre is. Ahogy olvassuk majd a próféták könyveit a következő hónapokban, nagyon fontos megfigyelni, ahogy látni is fogjuk, hogy mennyire nem hallgatnak Isten szavára az emberek… Sajnos csak nagyon ritkán hallgatnak Isten szavára az emberek. 

Ezért haladunk most a bibliaolvasás útján, hiszen mi magunk is ilyenek vagyunk. Igen gyakran nem hallgatunk Isten szavára, amikor olyan egyértelműen beszél hozzánk. Azért bízom benne, hogy javuló a tendenciánk. 

Végül egy utolsó megjegyzés Salamon énekeihez, vagyis az Énekek énekéhez. Alapjában háromféle megközelítésben lehet olvasni ezt. Az egyik az allegorikus vagy képletes értelmezés. Ez a zsidók számára Isten és a kiválasztott izraeli nép kapcsolatát, a keresztényeknek pedig Jézus, mint a vőlegény és az Egyház, vagyis a menyasszony kapcsolatát mutatja be. Így is lehet értelmezni az Énekek énekét. Vagyis, Isten – úgymond – udvarol a kiválasztott zsidó népnek vagy az Egyháznak.

A második mód, ahogy olvashatjuk, olyan, mintha egy szerelmes verset olvasnánk. Mint egy romantikus szerelmi költeményt. Vannak, akik ezért nem olvassák, vagy nem engedték nekik, hogy egy bizonyos életkor alatt olvassák az Énekek énekét, mert egy kicsit kétértelmű lehet.

A harmadik lehetséges mód az olvasáshoz, hogy az Énekek éneke előre megmutatja vagy sejteti Krisztus és az Egyház egyesülését, illetve Isten és Izrael egyesülését. Katolikusként vagy keresztényként olvashatjuk mindhárom értelmezésben, mert valóban mindháromról szól.

Mi nem csak az emberi szeretet erejét és nagyságát akarjuk megismerni a Bibliából, a férfi és a nő között lévő szerelmet, ami csodálatos, erőteljes és meghatározó tud lenni. Mi az Isten és az ember közötti szerelmet is meg akarjuk ismerni, ami kezdetben Izrael népe és Isten kapcsolatára vonatkozott, ma pedig már az Egyház, a megkereszteltek és Isten kapcsolatára is vonatkozik. Ahogy olvassuk ezt a szerelmi történetet vagy szerelmi költeményt, látni fogjuk, hogy lesznek benne érdekes képek, gondolatok. Például ebben a részben: „De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid!” (Én 1,15). Ez még érthető is, bár kicsit furcsa, költői megfogalmazás. Romantikusabb alkatúak még tanulhatnak is belőle… De lesz még érdekesebb is, majd meglátjuk a következő nyolc napban.

Minden nap egy fejezet lesz az Énekek énekéből, és folytatjuk a Királyok első és a Krónikák második könyvét is.

Tegnap befejeztük a második „messiási ellenőrzőpont” tanulmányozását, most pedig folytatjuk a kettészakadt királysággal.

Imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is! Imádkozzunk egymásért!