238. nap: Jeruzsálem bukása
Korszak: Fogság
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Urunk, Istenünk, nagyon köszönjük neked, nemcsak a példabeszédekben adott bölcsességedet, hanem azt is, hogy segítesz követni Jeremiást, a síró prófétát, és vezetsz bennünket. És köszönjük, hogy bemutatod nekünk Dánielt és társait: Hananját, Azarját és Misaelt. Nagyon köszönjük neked, hogy te magad vagy az ajándék. És hogy ezek a próféták ajándékok voltak számunkra, a világnak és a történelemnek, és hogy mindig rád mutattak. Mindig a te igazságodra mutattak. Jézus nevében kérünk, segíts minket, hogy a te igazságodban járjunk, és a te igazságodban éljünk ma és életünk minden napján! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Bármennyire is szeretem Dánielt, azért most is kezdjük Jeremiással! Most már érzékeljük, milyen mélyen megsérült Jeremiás. Mennyire elutasították őt itt, a 20. fejezetben, amikor kalodába zárták. Az is elképesztő, amit Istennek mond: „Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol. Ahányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: »Erőszak! Romlás!« Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra. Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni” (Jer 20,7-9). És pontosan ez az az érzés, amit itt megnyilvánulni látunk. Itt van Jeremiás. Ő nem akarja ezt a feladatot. Az ő elhívása az, hogy próféta legyen, és az igazságot mondja. Most pedig hazug próféták is vannak. Ott volt Paschur pap, igaz? Immer fia, a 20. fejezet elején. De a helyzet az, hogy Jeremiásnak nemcsak az igazságot kell hirdetnie, hanem olyan próféták veszik körül, akiknek egyáltalán nem okoz gondot a hazugság. Vannak próféták, akik gond nélkül azt mondják: „Figyeljetek, Isten megszabadít minket a babiloniaktól, ahogyan megszabadított az asszíroktól is.” Emlékeztek a történetre, ugye? Isten valóban megszabadította Izrael népét, Júda népét és Jeruzsálemet az asszíroktól. És ezek a hazug próféták azt mondják, ugyanígy fog tenni most is a babiloniakkal. Jeremiás azonban azt mondja: ez nem fog megtörténni. Isten valóban megengedi, hogy a babiloniak kezébe essünk. És íme, itt van Jeremiás, miután kalodába zárták, itt van Jeremiás, aki nagyon-nagyon világosan kijelenti, hogy Isten meg fogja engedni, hogy Jeruzsálem elessen. Ezt hallottuk ma a 21. fejezetben. Ez Jeremiás szomorú tapasztalata, amit ezekkel a szavakkal mond el: „Átkozott legyen a nap, amelyen születtem!” (Jer 20,14). Jobb lett volna, ha inkább meghalok. És hallottuk már – emlékezzetek – ennek a Biblia egy év alatt utazásnak a legelső részében, hogy Jób is mondott valami nagyon hasonlót. És ez azok közé a módok közé tartozik, ahogyan az ember megpróbálja kifejezni és megosztani nagy fájdalmát, igaz? Nagy szorongást, mély kétségbeesést, azt, hogy „nagyon szenvedek”. És Isten erre a pillanatra hívta el a prófétát. Emlékezzetek, Isten megparancsolta Jeremiásnak, hogy ne házasodjon meg, mert tudta, min kell majd keresztülmennie. Tudta, milyen fájdalmat kell majd Jeremiásnak átélnie. És nem akarta, hogy ezt a szenvedést feleségének és gyerekeinek is meg kelljen tapasztalnia. Az egy dolog, ha mi magunk megyünk keresztül a fájdalmon. De egészen más dolog azt látni, hogy szeretteink szenvednek. Ezért Isten mintegy elszigetelt személlyé tette Jeremiást. Úgy értem, elhívta őt az egyedüllétre – ez is azért volt, hogy megkímélje a szeretetből fakadó további fájdalomtól. Mert mindannyian tudjuk, hogy Jeremiás még mélyebbre fog kerülni ebben a nagy fájdalomban. Tehát itt van egy cölibátusban élő, egyedülálló ember, hogy a fájdalom csak Jeremiásra korlátozódjon, és ne terjedjen ki a feleségére és a gyermekeire is. Ahogy a 21. fejezetben hallottuk, az üzenet ez: Jeruzsálem el fog esni, és ez rettenetes lesz. Most hamarosan eljutunk oda, hogy elkezdjük olvasni a Siralmak könyvét, ami szintén Jeremiástól származik. Ez akkor íródott, amikor Jeremiás a babiloni ostrom idején járta Jeruzsálem városát. És ő – miközben hull az eső – siralmat mond, mintha maga a város sírna. Jeremiás, a síró próféta. Ma, a Jeremiás könyve 21. fejezetében, Isten kemény üzenetét mondja el Jeruzsálem népének. „Ez fog történni.” Amikor pedig a Siralmak könyvében ténylegesen látja megtörténni, akkor nem csupán úgy írja le, mint egy elfogulatlan megfigyelő. Nem úgy írja le, mint aki csupán közvetíti Isten próféciáját: „íme, eljön Isten igazságos ítélete.” Úgy írja le, mint aki nemcsak maga szenved, hanem akinek a szíve is megszakad a nép szenvedése miatt. És erről lesz szó, amikor majd a Siralmak könyvéhez érünk.
De közben ma megnyitottuk a könyvet. Pontosabban: feltörtük, kinyitottuk Dániel könyvét. És fontos megjegyezni, hogy Dániel könyvének első fele ezekből a történetekből áll – azokból a történetekből, amelyeket ismerünk, igaz? Tehát itt van Dániel, valamint Sadrak, Mesak és Abednegó. Erről van szó. Dániel könyvének eleje történetekből áll, a második fele pedig kinyilatkoztatás. Tehát az első felében elbeszéléseket olvasunk egyes szám harmadik személyben. „Dániel ezt tette, oda ment, ide ment.” Aztán Dániel könyvének második felében jön a kinyilatkoztatás: „Én, Dániel, láttam ezt.” És így a könyv második felében egészen elképesztő képeket, látomásokat kapunk. Ebben a részben azt látjuk, hogy amint már említettem, ez volt az első száműzetési hullám Jeruzsálem eleste után. Tehát Dániel és Jeremiás kortársak voltak. Ugyanabban az időben éltek. Jeremiás könyvének ezen pontján Dániel már száműzetésben van. Már elhurcolták Babilonba. Tehát az első hullám már megtörtént. Itt Dániel könyvében a három társát is látjuk: Sadrak, Mesak és Abednegó – vagyis Hananja, Azarja és Misael. Őket három évig képezték a királyi udvarban, hogy szolgák, segítők legyenek. És azért képezték őket, hogy a babiloni nép részei legyenek, és a népek leigázásából adódó szolgálatot ellássák. És persze itt van két egészen rendkívüli pillanat. Az első pillanat, amikor Dániel és társai gyakorlatilag ezt mondják: „Hadd együnk zsidó ételt. Ne együnk a király asztaláról, ezt a gazdag ételt, ezt a drága bort. Csak zöldséget együnk és vizet igyunk.” Ezt a részt mintha valaki anyukája írta volna a Bibliába, hogy alátámassza a főzelékfogyasztás fontosságát lázongó gyerekeivel szemben, de tudjuk, hogy ez Isten igéje, tehát teljesen valós és igaz. Isten pedig megáldotta mind a négyüket, mert hűségesek maradtak még a száműzetés helyén is. Ez az egyik üzenete ennek a történetnek. Isten megáldotta őket hűségükért, még a száműzetés közepette is. Tudjátok, a Biblia szinte egésze arról szól, hogy ezt és ezt fogod tenni, amikor az ígéret földjén élsz. De itt most azt látjuk, hogy ott van Ezekiel – tegnap éppen vele foglalkoztunk –, és ma itt van Dániel, de mi van akkor, amikor nem az ígéret földjén élsz? Mit teszel akkor? És hallottuk Ezekieltől: „Igen, házakat fogtok építeni, és kerteket fogtok ültetni. Zsidó embereket fogtok házastársul venni, megházasodtok, és gyermekeitek lesznek. Így fogtok élni a száműzetésben.” És Dániel nagyszerű példája annak, hogyan lehet hűségesen élni a száműzetésben.” Aztán a második fejezetben természetesen ott van Nebukadnezár álma. Nebukadnezár nem bolond. Tudja jól, hogy ha azt mondja: „Volt egy álmom, adjátok meg a magyarázatát”, akkor azok azt mondanak majd neki, amit csak hallani akar. Nincs módja arra, hogy ellenőrizze, vajon a bölcsek értelmezése pontos-e. Ezért kiadja a rendeletet: nemcsak az álom értelmét kell megmondani, hanem magát az álmot is el kell mondani. Mert különben honnan tudhatnám, hogy igazat mondotok-e, vagy helyes-e, amit mondotok? És természetesen senki sem képes erre. Ekkor Dániel előlép, és megkéri Hananját, Azarját és Misaelt: „Imádkozzatok velem, mert különben elpusztulunk. Mi is a bölcsek közé tartozunk, és Nebukadnezár meg fog ölni minket is, ha nem tudjuk megmondani az álmot és annak értelmét.” És ezért az Úrhoz imádkoznak. Ezután Dániel azt mondja: „Ez volt az álom, és ezt nem a magam bölcsessége miatt, nem önmagamtól tudom, hanem azért, mert a menny Istene kinyilvánította nekem”. Dániel tehát még ebben a pillanatban is tanúságot tesz. A menny Istenéről tesz tanúságot. Az Úristenről, aki Dánielt és társait szövetségre hívta. Semmi módon nem tudta volna Dániel önmagától kitalálni vagy elképzelni Nebukadnezár álmát, vagy annak értelmét. Az álom pedig nagyon izgalmas. Itt van a nagy szobor, aminek a feje aranyból van, a mellkasa ezüstből, a hasa és a combjai rézből, a lábai vasból. A lábfejei pedig részben vasból, részben agyagból. Ez a szobor, ahogyan Dániel értelmezi, azt jelképezi, hogy az aranyfej Babilon királysága. Hihetetlen, gyönyörű és hatalmas. A Babilon utáni királyság pedig Perzsia lesz. Perzsia veszi át a hatalmat Babilon után – ez az ezüst. Ezután jön a réz – ez Görögország. Nagy Sándor le fogja győzni a perzsákat. És utána jön a vas, vagyis Róma, a Római Birodalom, amely mindent meghódít. És aztán, ahogyan tudjuk, a Római Birodalom összeomlik, majd az ötödik században. Néhány évszázaddal Krisztus után – és mi váltja fel? Felváltja egy kő, amelyet nem emberi kéz vágott ki a földből, hanem maga Isten, és ez a kő hatalmas heggyé növekszik az egész földön. Tehát látjuk: a Babiloni Birodalmat legyőzi a Perzsa Birodalom, azt a Görög Birodalom, azt pedig a Római Birodalom, amely végül elpusztul. És mindezt felülmúlja az a királyság, az a birodalom, amelyet maga Isten alapít. Isten országa az Egyház, amely az egész világon elterjed. Az Egyház hatása messzebbre terjed, mint a babiloniaké, a perzsáké, a görögöké vagy a rómaiaké – az Egyház, amelyet Jézus Krisztus alapított, fogja felváltani az összes többi királyságot. Azóta az Egyház az egész világon elterjedt és mindmáig jelen van.
Tehát a következő napokban nagyszerű történeteket fogunk olvasni – nagyszerű történeteket arról, hogyan lehet élni a száműzetésben, és Dániel meg is fogja mutatni ezt nekünk társaival: Hananjával, Azarjával és Misaellel együtt. Holnap többet fogunk beszélni a neveikről, mert nagyon érdekes megtudni, hogy kik ők, és mit jelent a nevük.
Zárásként csak annyit, hogy imádkozom érted. És kérlek, imádkozz te is értem!
