Miért nagy ünnep augusztus 15-e, Szűz Mária mennybevétele a katolikusok számára?
Minden augusztus 15-én több millió katolikus ünnepli Szűz Mária mennybevételét – Magyarországon Nagyboldogasszony-ünnepként ismerjük. De mit is jelent valójában ez a nagy ünnep? Miért éppen augusztus 15-én ünneplik? Esik-e róla szó a Bibliában? És miben különbözik az Úr mennybemenetelétől? Ebben a cikkben megismerheted a katolikus egyház ezen ünnepének eredetét, jelentését és jelentőségét.
Mit ünnepelünk Szűz Mária mennybevétele alkalmával?
Sokak számára augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja elsősorban egy munkaszüneti nap (Magyarországon nem az – szerk.megj.), egy dátum a nyári vakáció közepén, vagy akár alkalom egy Mária-körmeneten való részvételre. Pedig e nap a katolikus hit egyik legszebb ünnepét rejti.
Mária mennybevételének ünnepén azt ünnepeljük, hogy Szűz Mária földi élete végén testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe. Amikor az Egyház Máriát már Isten mellett szemléli, nem csupán egy őneki fenntartott kiváltságot ünnepel, hanem elsősorban az összes hívőnek tett ígéretre emlékeztet: a feltámadásra és az örök életre.
Másként fogalmazva, Mária mennybevételének ünnepe a remény ünnepe.
Megpróbáltatások, gyász és bizonytalanságok jellemezte világunkban Mária emlékeztet bennünket arra, hogy nem a halálé az utolsó szó. Az Ő Istennek teljes mértékben átadott élete a mennyei dicsőségben teljesedik be, ahol továbbra is közbenjár az emberiségért. Éppen ezért foglal el ez az ünnep olyan fontos helyet a katolikusok szívében.
Mit jelent a latin „assumptio” szó?
A latin eredetű „assumptio” szó angolban és számos újlatin nyelvben használt változatai a latin assumere igéből származnak, amelynek jelentése „magával vinni” vagy „felemelni”.
A katolikus egyház tanítása szerint Szűz Máriát testével és lelkével együtt Isten a mennyei dicsőségbe emelte. Fontos pontosan fogalmazni, mert ez lehetővé teszi a mennybevétel ünnepének megkülönböztetését egy másik nagy keresztény ünneptől: a mennybemenetel ünnepétől (amelynek a latin ascensio-ból származó elnevezéseit gyakran összekeverik az assumptio szóval – ford. megj.)
A mennybemenetel ünnepén Jézus saját isteni hatalmából száll fel a mennybe, negyven nappal feltámadása után.
Mária a mennybevétele alkalmával egy különleges kegyelem által emelkedik fel Istenhez. Nem saját erejéből emelkedik fel: Fia fogadja be őt a menny dicsőségébe.
Ez a – néha kevéssé ismert – különbség a magyarázata annak, hogy miért beszél az Egyház Krisztus esetében mennybemenetelről, a Szűz Mária esetében pedig mennybevételről.
Miért ünnepeljük Mária mennybevételének napját augusztus 15-én?
Mária mennybevételének ünnepe már jóval azelőtt, hogy 1950-ben dogmaként kihirdették volna, mély gyökereket vert az egyház életében. Az első századoktól kezdve a keresztények egymásra hagyományozták át azt a meggyőződést, hogy Szűz Máriát földi életpályája végén Isten maga mellé vette.
Keleten ezt az ünnepet „Dormitio” néven, azaz Mária „elszenderedéseként” emlegették. A hívek minden évben összegyűltek, hogy megemlékezzenek erről a reményről, amely már akkor is áthatotta az egész keresztény hagyományt.
A VI. században Maurikiosz (Mauricius) bizánci császár augusztus 15-re tűzte ki ezt az ünnepet. Miután Rómában is bevezették, fokozatosan elterjedt az egész Egyházban, mígnem a liturgikus naptár egyik legfontosabb ünnepévé vált.
XII. Pius pápa 1950. november 1-jén a Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli konstitúcióban hivatalosan kihirdette a Nagyboldogasszony dogmáját. Ebben kijelenti, hogy a mindenkor Szűz Mária
„földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe.” (Munificentissimus Deus, 44. pont)
Ez a kihirdetés nem hozott létre új hitet. Csak megerősítette azt a hitet, amelyet a katolikusok már közel kétezer éve éltek.
Meghalt-e Szűz Mária a mennybevétele előtt?
Ez a kérdés merül fel a leggyakrabban, és a választ érdemes árnyaltan megfogalmazni.
A XII. Piusz által kihirdetett dogma kimondja, hogy Mária „földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe.” Ez a megfogalmazás szándékosan óvatos: nem határozza meg, hogy Szűz Mária a mennybevitele előtt áthaladt-e a halálon vagy sem.
A keleti keresztény hagyományban Szűz Mária elszenderedését ünneplik. Ezen ősi hagyomány szerint Mária „elaludt”, mielőtt Isten dicsőségébe emelkedett volna.
Nyugaton is számos szent és teológus vélte úgy, hogy Mária – éppúgy mint Fia, Jézus is – valóban átment a halál kapuján, mielőtt dicsőségbe emeltetett volna.
Azonban a katolikus egyház soha nem határozta meg ezt a kérdést dogmaként.
A hit lényege tehát nem az, hogy Mária földi élete hogyan ért véget, hanem az a bizonyosság, hogy Isten testestül-lelkestül felemelte őt dicsőségébe. Ez az igazság a mennybevétel ünnepének legfőbb lényege.
Szól-e a Biblia a mennybevétel ünnepéről?
Jézus születésével, szenvedésével vagy feltámadásával ellentétben Szűz Mária mennybevétele nem szerepel kifejezetten a Bibliában. Egyetlen evangélium sem írja le élete utolsó pillanatait, sem a mennybe emelkedését.
Ez a hiány néha meglepőnek tűnik. A katolikusok számára azonban a kinyilatkoztatás egyaránt alapul a Szentíráson és a Szent Hagyományon. A keresztények már az első századoktól kezdve továbbadták azt a meggyőződést, hogy Mária, aki teljes mértékben egyesült Fiával, felvétetett Istenhez.
Az egyház számos bibliai szakaszt is ennek a misztériumnak a fényében értelmez.
A Jelenések könyvében Szent János így ír: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” (Jel 12, 1). Bár ez az asszony elsősorban Isten népét és az Egyházat jelképezi, a katolikus hagyomány a dicsőített Szűz Mária alakját is látja benne.
Szent Lukács evangéliuma a Magnificatot is idézi, amelyben Mária így szól:
„Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék.” (Lk 1,48)
A katolikusok számára a mennybevétel ennek az ígéretnek a beteljesülését jelenti.
Miért tekinthető a mennybevétel ünnepe a remény ünnepének?
Mária mennybevétele nem csupán Máriát érintő esemény. Mindannyiunkról is szól.
Az Egyház, miközben Szűz Máriát már Isten mellett szemléli, emlékeztet arra, hogy létezésünk nem ér véget a halállal. A feltámadott Krisztus megnyitja az örök élet útját, és Fia után Mária lép elsőként erre az útra.
A Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz:
„A Szent Szűz mennybevitele különleges részesedés Fia föltámadásában, és elővételezése a többi keresztény föltámadásának.” (KEK 966)
Ez a mondat összefoglalja ennek az ünnepnek a teljes jelentőségét.
Mária nem csupán egy csodálatra méltó példakép. A remény jelévé válik mindazok számára, akik Krisztust igyekeznek követni.
A megpróbáltatások, a csüggedés vagy a gyász idején Mária mennybevétele emlékeztet arra, hogy Isten hűséges ígéreteihez. Mária dicsősége már előre hirdeti azt a dicsőséget, amelyre minden megkeresztelt elhívást kapott.
Ezért marad ez az ünnep nagyon is időszerű.
Hogyan éljük meg ma a mennybevétel ünnepét?
A mennybevétel nem csupán egy olyan ünnep, amelyet augusztus 15-én a templomban ünnepelünk. Ez egy felhívás arra, hogy Szűz Mária példáját követve tekintetünket Isten felé fordítsuk.
A Nagyboldogasszony-napi szentmisén való részvétel továbbra is a legszebb módja ezen ünnep átélésének. Számos plébánián ezt az ünneplést Mária-körmenet, imádkozás vagy virrasztás követi. Ezek a pillanatok emlékeztetnek arra, hogy Mária továbbra is kíséri az Egyházat, és a hívőket Fia felé irányítja.
De ezt az ünnepet a mindennapi élet egyszerűségében is megélhetjük. Ha néhány percet szánunk arra, hogy elmélkedjünk egy evangéliumi szakaszról, elimádkozzunk egy Üdvözlégy Máriát, vagy rábízzuk az Úrra a családunkat, terveinket és gondjainkat, akkor mindezzel meghosszabbíthatjuk e nap kegyelmét.
Lényegében Mária egész küldetése egyetlen mondatban foglalható össze, amelyet a kánai menyegzőn mondott:
„Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5)
Ez a néhány szó összefoglalja egész életét. Mária soha nem irányítja magára a figyelmet. Mindig Krisztushoz vezet, és mindenkit arra hív, hogy bízzon benne.
A mennybevétel ünnepének megünneplése végső soron ennek a hívásnak az elfogadása: Jézus nyomdokaiba lépni azzal a bizalommal, amely Szűz Máriában is lakozott.
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: lapausecatho.fr
