Leó pápa Úrangyala imája: Nagy kihívások során bizalommal hagyatkozzunk Jézusra
A vízen járó és a süllyedő Pétert kimentő vasárnapi evangéliumhoz fűzte a Szentatya a déli Úrangyala ima előtt mondott beszédét és arra figyelmeztetett, hogy soha ne bízzunk el magunkat, de kétségbe se essünk, még a legsötétebb pillanatokban sem, amikor tehetetlennek érezzük magunkat a problémákkal szemben, és erőfeszítéseink ellenére úgy tűnik, mintha hátrább kerülnénk, mintsem előre.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot! – köszöntötte Leó pápa lelkesen a nagy meleg ellenére is összegyűlt sokaságot a Szent Péter téren. A mai evangélium Jézusról beszél nekünk, aki a Galileai tó vízén járva a vihar közepette utoléri a tanítványait (vö Mt 14,22-33). A kenyérszaporítás csodája után a Mester arra buzdítja tanítványait, hogy szálljanak bárkába és evezzenek a mélyre, míg ő visszavonul a hegyre egyedül imádkozni. Messze a parttól azonban a szél hányja-veti őket a bárkában és így nehezen tudnak előre haladni.
A kenyérszaporítás sikeres tapasztalata után, amikor egy csodálatos jelnek lehettek főszereplői, most tehetetlen érzik magukat és félelemmel telnek el a hullámok és az ellenszél fenyegetése láttán. Az éjszaka vége felé Jézus közeledik feléjük a viharos vízen, mire ők megijednek, mivel kísértetnek hiszik őt. Ám Jézus azt mondja nekik: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!”. Az Úr jelenléte mindent megváltoztat: Péternek még sikerül is néhány lépést tennie feléje a hullámokon át; aztán megijed, elsüllyed, de Jézus kimenti őt a vízből. Amikor a Mester beszáll a csónakba, a vihar lecsendesedik, majd a tanítványok spontán módon hitvallást tesznek: „Valóban, te Isten Fia vagy!” (33. v.). Ehhez azonban nem volt elég, hogy egy csodát láttak, vagy hogy mások szeme láttára sikert arattak, hanem meg kellett tapasztalniuk még saját gyengeségüket is, és ebben fel kellett ismerniük Isten jelenlétét. Csak így tudott igazán megnyílni a szemük és szívük az Úr közelsége előtt, amikor békére leltek még a vihar közepette is.
Egyik napon, valamivel később, Jézus ezt mondja nekik: „Ha van hitetek és nem kételkedtek […], ha azt mondjátok ennek a hegynek: Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe! – Úgy lesz!” (Mt 21,21). És pontosan ezt tapasztalták meg most a tavon: Krisztus békéje, aki a hegyen imádkozott értük, elérte őket a háborgó víz közepette is. Ez a csoda tehát valami fontos dolgot tanít nekünk: először is, ne dicsekedjünk a siker láttán és soha ne bízzunk el magunkat; ugyanakkor ne essünk kétségbe, még a sötétség pillanataiban sem, amikor tehetetlennek érezzük magunkat a problémákkal szemben, és erőfeszítéseink ellenére úgy tűnik, mintha hátrább kerülnénk, mintsem előre. Jézus semmilyen körülmények között sem hagy el minket, és ha alázatosan befogadjuk őt életünk hajójába – imával, a szentségekkel, az Igéjének hallgatásával –, benne békét találunk, világosságot és erőt találunk utunkhoz. Mária, akit hitéért boldognak hirdettek (vö. Lk 1,45), segítsen nekünk, hogy így éljünk, bizalommal eltelve Istenre hagyatkozva – zárta az Úrangyala ima előtt mondott beszédét XIV. Leó pápa.
Forrás: Vatican News
