Oslo püspöke elindítja Sigrid Undset szentté avatási eljárását
„Szilárdan kitartott a katolikus hit mellett, szembeszállt a nácizmussal, és a norvég szabadságért küzdött.”
Fredrik Hansen, norvég püspök bejelentette, hogy elindítja az első lépéseket a Nobel-díjas írónő, Sigrid Undset szentté avatási eljárásának érdekében.
A fenti hírt Oslo püspöke, Hansen atya július 8-án jelentette be a Selja-szigetre szervezett éves zarándoklat alkalmával tartott szentmise celebrálása közben. A misét Szent Sunniva tiszteletére ajánlották fel, akit, mint 10. századi vértanút, Norvégia első szentjeként tisztelnek.
A szentmise időpontja egybeesett Undset seljai látogatásának 100. évfordulójával. Selját a norvég kereszténység bölcsőjének tartják. Hansen püspök így fogalmazott: „A rám ruházott hatáskörnek megfelelően elindítottam a szükséges lépéseket, hogy a boldoggá avatási eljárás valamikor ősszel hivatalosan is megkezdődhessen.”
Amennyiben az eljárás sikeresen lezárul, Sigrid Undset – Sunniva után – Norvégia második női szentje lesz, személyében pedig Kalkuttai Teréz anya után pedig a második Nobel-díjas szentet tisztelhetnénk. Teréz anya 1979-ben kapta meg a Nobel-békedíjat.
Az ügy felkarolása előtt Hansen anya alaposan tanulmányozta Undset életét, mely során arra a következtetésre jutott, hogy egyértelmű jelek vannak arra, hogy Undset híres volt életszentségéről és jámborságáról.
Ezután az ügy elindításának lehetőségét az Északi Püspöki Konferencia, valamint Undset életének szakértői elé terjesztették.
Hansen püspök június 8-án a „The Pillar” című lapnak küldött e-mailjében így fogalmazott: „Sigrid Undset egy zűrzavaros világban élt hűséges keresztényként. Szilárdan kitartott katolikus hite mellett. Szembeszállt a nácizmussal, és küzdött a norvég nép szabadságáért.”
„A szegények barátja, valamint az élet védelmezője volt. Emellett mélyen katolikus írásai – amelyek sok hívőt erősítettek meg hitükben –, az egész egyháznak erőt adtak.”
„Annyi mindent adott, és a tanítványságnak oly’ hősies példáját adta.”
Sigrid Undset 1882. május 20-án született a dániai Kalundborgban. Kristianiában, a mai Osló városában nőtt fel.
Hazájában irodalmi munkássága által vált ismertté, majd a nemzetközi áttörést a 1920–1922-ben „Kristin Lavransdatter” című trilógiája hozta meg számára.
A katolikus hit és a középkori kereszténység alapos megismerése után 1924. november 1-jén a hamari Szent Torfinn-kápolnában felvették a katolikus egyházba.
1928-ban a domonkos rend laikus tagja lett, és elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.
Norvégia 1940-es náci megszállása után az Egyesült Államokba menekült, ahol továbbra is lelkesen küzdött egy szabad és demokratikus Norvégiaért.
1949 június 10-én 67 éves korában hunyt el Lillehammerben.
Erik Varden püspök, trappista szerzetes és író – aki Norvégia trondheimi és tromsøi területi prelátusait felügyeli –, üdvözölte a szentté avatási eljárás megindítása érdekében tett első lépések bejelentését.
„Elképzelhetjük, hogyan reagált volna Sigrid Undset, ha azt mondták volna neki, hogy az egyház egy napon lehet, hogy fontolóra veszi boldoggá avatását. Biztosan kacagott volna. Talán még egy ízes káromkodást is megengedett volna magának” – írta a The Pillarnek június 8-i e-mailjében.
„Nem kétséges, ő nem egy gipszből formált szent. Keresztény életútját végig küzdelmek jellemezték. Ismerte az élet és a szerelem összetett voltát. Éppen ezért szól hozzánk úgy, ahogy. Ha kicsit messzebbről tekintünk az életére – 1949-ben hunyt el –, láthatjuk, hogy Undste valójában a hősi erény megtestesítője volt”
„A 20. század egyik legjelentősebb katolikus értelmiségije volt, aki alkotói tehetségét Krisztus kegyelemteljes igazságának hirdetésére használta. Az igazságosság félelem nélküli szószólója volt: ezt teljes mértékben bizonyította a második világháború alatt, amikor – miután hirtelen száműzetésbe kényszerült – hevesen tiltakozott a nácizmus ellen.”
Varden hozzátette: „Példamutató anya volt, nem utolsósorban, ahogyan fogyatékkal élő lányáról gondoskodott. Emellett imádkozó asszony volt. Évek óta lenyűgöznek azok a jelek, amelyek itt-ott, szerte a világon felbukkannak, és amelyek a Sigrid Undset iránti spontán tiszteletet fejezik ki – olyan tiszteletet, amely nem csupán irodalmi munkássága iránti elismerésből fakad, hanem abból is, hogy ő valóban Isten barátja volt, és maradt mindvégig. Azt tudom mondani, hogy manapság éppen ilyen, érzelgősségtől mentes odaadásra és intelligens integritásra van szükség.
A szentté avatási eljárásokat általában abban az egyházmegyében indítványozzák, ahol a jelölt személy elhunyt. Lillehammer, ahol Undset elhunyt az oslói egyházmegye joghatósága alá tartozik.
Amint egy egyházmegyei püspök elindítja a hivatalos vizsgálatok folyamatát annak megállapítására, hogy egy jelölt megfelel-e a szentté avatás feltételeinek, a jelöltet „Isten szolgájának” nevezik.
Az egyházmegyei vizsgálat alaposan vizsgálja az illető életét, írásait és hírnevét, majd a megállapításait elküldi a Vatikán Szentek Ügyeinek Dikasztériumához. A vizsgálat eredményeit történészek, teológusok és más szakértők is behatóan tanulmányozzák.
Amennyiben a pápa elismeri, hogy a jelölt hősi erényeket tanúsított, az ügy a folyamat következő szakaszába kerül, és a jelöltet „tiszteletreméltónak” nyilvánítják.
Ahhoz, hogy egy jelöltet hivatalosan „boldognak” nyilvánítsanak, általában szükség van egy olyan csodára, amelyet a jelölt közbenjárásának tulajdonítanak. A szentté avatáshoz aztán általában egy további, tényekkel hitelesen alátámasztott csoda is szükséges.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: The Pillar
