Leó pápa Úrangyala imája: Semmi sem vész kárba, ha megosztjuk másokkal

Az évközi időszak 18. vasárnapján, a Szent Péter téren elmondott Úrangyala ima során a Szentatya arra emlékeztette a híveket, hogy Jézus táplálja az emberiséget, ugyanakkor azt tanítja, hogy semmi sem vész kárba, ha megosztjuk egymással. A pápa elítéli a vak fényűzést, mely nem látja az éhezőük kinyújtott kezét és a békét nélkülöző leégett otthonait, egyúttal arra hív minket, hogy az Eucharisztiával és a mindennapi gesztusainkkal kezdve éljük meg a szeretetet.

Kedves testvéreim és nővéreim, boldog vasárnapot! Amikor az evangéliumot hallgatjuk, gyakran hallunk Jézus jeleiről: ezek olyan gesztusok, amelyek kifejezik irántunk való különleges odaadását, vagyis az üdvösséget, amelyet Ő a világnak szerez – kezdte beszédét a Szentatya. Az Úrra úgy emlékezünk, mint aki értelmet ad az életnek, miközben megszabadítja azt a gonosztól és a bűntől. Azzal, hogy Krisztus visszaadja a látást a vakoknak és a hallást a süketeknek, nemcsak csodálatos tetteket hajt végre, hanem mindenkinek hirdeti, hogy Isten Országa közel van.

Ezért a mai evangélium (Mt 14,13-21) arról tanúskodik, hogy Jézus nem szorítkozik csak arra, hogy értelmet adjon azoknak, akik híján vannak az érzékelésnek, hanem örömet is ad érzékeinknek. A hallásukat visszanyert süketekhez az Úr az Örömhírrel fordul, hogy hallgassák meg; a vakokhoz, akik visszanyerik látását, megmutatja a megváltás által szerzett dicsőséges művét. Ugyanígy Jézus ételt ad az éhezőknek: a kenyérszaporítás epizódja azt jelzi, hogy az Úrral való találkozás tápláló tapasztalat – hangsúlyozta Leó pápa. A pusztában, vagyis a rászorultságunk helyén, Krisztus az élet kenyere. Ő bővelkedik a legszükségesebbekben is: „Mindnyájan ettek és jóllaktak”, és „tizenkét teli kosár” maradt (20. v.). Ez a szám kiemeli, hogy az Úr ajándéka egyetemes, és hogy a gondviselése irántunk soha nem fogy el.

Szeretteim – folytatta a pápa – Krisztus valóban kielégíti az emberiség éhségét, az igazság és az élet utáni éhségünket. Ugyanakkor gesztusa arra tanít minket, hogy semmi sem vész kárba, ha megosztjuk. A felhalmozás és a pazarlás azonban ugyanazon rossz két oldala, ami pedig a mohóság. A léleknek ez a betegsége elveszti az érzékelés képességét, mert megrészegül a gazdagságtól, odáig menően, hogy megfeledkezik azokról, akik sírnak éhségükben és szomjukban felkiáltanak. Így az elenyésző dolgok fényűzése előtt ott állnak azok kinyújtott kezei, akiknek nincs asztaluk, és azok leégett otthonai, akiknek nincs békéjük – emelti ki a Szentatya.

A háború és az önteltség pusztaságában látjuk meg, milyen jóindulattal emelte tekintetét az Úr az égre, milyen áldást mondott, milyen jóindulattal törte meg a kenyereket, és adta tanítványainak, hogy osszák szét a sokaság között (vö. 19. v.). A szeretetnek ebben a csodájában ismerjük fel Jézus jellegzetes cselekedeteit, amelyek az Utolsó Vacsorában érik el csúcspontjukat. Ekkor Isten Fia valóban nekünk adja életét, mint testvérünk az emberiségben.

Miközben az Eucharisztia kegyelmét ízleljük, kötelezzük el magunkat arra, hogy tanúságot teszünk szépségéről a mindennapi gesztusainkban, kezdve az asztali áldással, amikor megosztjuk a kenyeret a családunkkal és barátainkkal. Jézus társaságában még a nyári szabadság is a testvéri nyugalom ideje lehet, amibe bevonjuk a körülöttünk lévő rászorulókat. Kérjük tehát Szűz Máriát, gondoskodó édesanyánkat, hogy segítsen nekünk növekedni a szeretetben, hogy senkinek se hiányozzék a mindennapi kenyér – zárta a déli Úrangyala ima előtti beszédét Leó pápa.

Forrás: Vatican News