BIY HU cover 213. nap scaled

213. nap: A Megváltó

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Fogság

Gyászének Babilon bukásán

Szállj le és ülj a porba,
Babilon szűzi leánya!
Ülj le a földre! Nincs többé trónod,
káldeusok leánya.
Többé már nem mondanak
bájosnak és gyönyörűnek.

Vedd a malmot, őrölj lisztet,
vesd le fátyladat, emeld föl hosszú ruhádat,
fedd föl lábad szárát,
s úgy gázolj át a folyókon!

Vetkőzz meztelenre,
hadd lássák szégyened!
Mert bosszút akarok állni,
és ettől nem tarthat vissza senki.

Megváltónk,
akit a Seregek Urának hívnak,
Izrael Szentje mondja:

Ülj csendben, húzódj a sötétségbe,
káldeusok leánya,
mert már nem hívnak többé
országok úrnőjének.

Megharagudtam népemre,
megfosztottam szentségétől örökségemet,
és a kezedbe adtam őket,
de te nem voltál irántuk könyörülettel,
még az öregekre is súlyos igát raktál,

és azt gondoltad: „Örökre úrnő leszek.”
Soha nem hánytad-vetetted meg szívedben,
és nem gondoltad meg,
hogy mi lesz ennek a vége.

Hallgass hát ide, te könnyűvérű,
aki oly biztonságban élsz
és azt mondod szívedben:
„Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más,
én nem leszek soha özvegy,
és a gyermektelenséget nem ismerem.”

Bizony utolér mind a kettő, hirtelenül,
egyetlen napon.
A gyermektelenség és az özvegység
rád nehezedik teljesen,
és nem segítenek varázsigéid,
sem a hathatósnak hitt igéző szózatok.

Mily vakmerő voltál gonoszságodban,
amikor így szóltál:
„Nincs senki, aki látna.”
Ez az okoskodás és nagy tudományod
vezetett téged félre.
Azt is mondtad magadban:
„Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más.”

Ezért rád tör majd a csapás,
s nem háríthatod el varázslattal.
Rád ront a veszedelem,
s nem fordíthatod el magadtól.
Hirtelen ér utol a romlás,
még mielőtt eszedbe vehetnéd.

Állj hát elő igéző szózataiddal
és töméntelen varázslatoddal,
amelyekkel ifjúságodtól fogva
annyit vesződtél.
Gondolod, hogy segítségedre lehetnek?
Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak?

Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód!
Lépjenek most elő és mentsenek meg!
Mentsenek meg, akik az eget fürkészik,
akik a csillagokat lesik,
és akik az újhold napján jelentik,
hogy mi vár rád a közeljövőben.

Bizony, olyanok lesznek ezek,
mint a pelyva: tűz emészti meg őket.
Nem menthetik meg életüket
a lángok erejétől,
mert nem izzó parázs lesz az,
amelynél melegedni lehet,
és nem is tűzhely,
amely mellé odaülhetnének.

Lásd, így járnak varázslóid,
akikkel ifjúkorod óta vesződtél.
Elfutnak mind, ki-ki a maga útján,
nem lesz senki, aki segíthetne rajtad.

Az Úr egyedül cselekszik: Ő ismeri a jövőt

Halljátok, Jákob háza,
mind, akik Izrael nevét viselitek,
és Júda magvából származtok!
Ti, akik az Úr nevére esküsztök,
és Izrael Istenét emlegetitek,
csakhogy nem hűséges szívvel
és nem őszintén,

mégis a szent város nevét viselitek,
és Izrael Istenére támaszkodtok,
akinek ez a neve: „a Seregek Ura.”

Amik eddig történtek,
azokat előre kijelentettem;
az én szám hirdette meg,
én adtam tudtotokra.
Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek.

Jól tudtam, hogy megátalkodott vagy,
vasinakból van a nyakad
és ércből a homlokod,

azért jelentettem ki neked jó előre mindent,
mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked,
nehogy azt mondhasd majd:
„Az én bálványom vitte ezeket végbe,
az én faragott képem és bálványszobrom
határozott így.”

Hallottad és láttad ezt mind,
teszel-e hát tanúságot róla?
És most új dolgokat jelentek ki neked,
elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz.

Ebben a szempillantásban,
éppen most teremtettem meg őket,
ezért eddig nem hallottál felőlük semmit.
Így aztán nem mondhatod:
„Nos, én tudtam róluk.”

Csakhogy sem nem hallottad,
sem nem tudtad,
hisz füledet nem nyitottam meg előre,
mert tudtam, hogy mindenestül hűtlen vagy,
és lázadónak hívnak születésed óta.

Nevemért fogom vissza haragomat,
dicsőségemért fékezem magam,
nehogy elpusztítsalak.

Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt,
kipróbáltalak a nyomorúság kohójában.

Magamért, csakis magamért tettem ezt meg.
Mert hogy tűrhetném,
hogy meggyalázzák nevemet?
Dicsőségemet
nem engedem át másnak soha.

Cirusz, az Úr kedveltje

Hallgass rám, Jákob,
s meghívottam, Izrael!
Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó.

Az én kezem rakta le a föld alapjait,
és az én jobbom feszítette ki az eget.
Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek.

Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok:
Ki jelentette ezt ki előre közülük?
„Az én kedveltem végbeviszi,
amit akarok,
Babilonon és a káldeusok nemzetségén.”

Én, saját magam mondtam ezt
és én hívtam el;
iderendeltem és szerencsésen
végbevittem a terveit.

Gyertek ide és halljátok:
„Kezdettől fogva sose mondtam nektek
semmit titokban,
és amíg ezek teljesedésbe nem mennek:
ott vagyok.”
– „Most meg maga Isten, az Úr küld,
a lelke által.”

Az Úr terve Izraellel

Ezt mondja az Úr, a te Megváltód,
Izrael Szentje:
Én az Úr, a te Istened tanítalak arra,
ami jámborrá tesz,
ami arra az útra vezet,
amelyen járnod kell.

Bárcsak ügyeltél volna törvényemre,
akkor boldogságod
hasonlítana a folyóhoz,
és igazságosságod a tenger hullámához.

Nemzetséged annyi volna, mint a föveny,
és ivadékod, mint a homokszem.
Neved sohasem tűnne el,
és nem halványodnék el szemem előtt.

A Bábelből való kivonulásra

Vonuljatok ki Babilonból!
Meneküljetek a káldeusok közül!
Hirdessétek ezt ujjongó szóval,
adjátok tudtul;
terjesszétek el a föld határáig!
Így beszéljetek: „Az Úr megváltotta
szolgáját, Jákobot.”

Valóban, nem szenvedtek szomjúságtól,
amikor a pusztában vezette őket.
A kősziklából fakasztott nekik vizet,
megrepesztette a sziklát,
és víz fakadt belőle.

De nincs békéjük az istenteleneknek
– mondja az Úr.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Látomás Jeruzsálem vétkeiről.

A 6. évben a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze. Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc. Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt. S lám, ott volt Izrael Istenének dicsősége, amelyet a síkságon láttam. Így szólt hozzám: „Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!” Észak felé fordítom tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál. Így szólt hozzám: „Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is.”
Ezután elvitt a templomtér bejáratához. Körülnéztem, és egy lyukat láttam a falban. Így szólt hozzám: „Emberfia, törd át a falat!” Áttörtem a falat és ajtó tűnt elő. Ekkor azt mondta: „Lépj be és lásd azt a szörnyűséget, amit itt művelnek.”
Bementem és körülnéztem: a falak körös-körül tele voltak mindenféle csúszómászó és visszataszító állat ábrázolásával és Izrael háza bálványainak képeivel. Izrael házának vénei, hetven férfi állt a bálványok előtt – köztük Safán fia, Jaazanjahu is –, s mindegyiknek füstölő volt a kezében, és szállt a tömjén füstje. Akkor ezt mondta nekem: „Láttad, emberfia, mit művelnek a sötétben Izrael házának vénei, ki-ki a maga képekkel díszített szobájában? Azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr magára hagyta országát.” Majd így szólt hozzám: „Látsz még szörnyűbb dolgokat is, amiket művelnek.”
Akkor levezetett az Úr temploma kapujának a bejáratához, amely északra néz. Ott asszonyok ültek, és Tammuzt siratták. Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Látsz még szörnyűbb dolgokat is.”
Most bevitt az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek és leborultak kelet felé a Nap előtt. Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak? Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé. Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg őket.”

A büntetés.

Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: „Gyertek elő, város ostorai! Mindegyiktek tartsa kezében öldöklő szerszámait!” És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett. Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, és így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne.” A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: „Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!” Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. És így szólt hozzájuk: „Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!” Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak. Míg ők öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön és így kiáltottam: „Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?” Ezt mondta nekem: „Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát. Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat.” Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, e szavakkal jelentette: „Megtettem, amit parancsoltál.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz,
az igaz megmenekül a szorongatástól.

Szája gyümölcséből
jóllakik jóval az ember,
mindenki élvezi tettének jutalmát.

A bolond egyenesnek véli útját,
az okos ember hallgat a tanácsra.

A balgán rossz kedve mindjárt meglátszik,
az okos elrejti kudarcát.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk szent igédért. Hálát adunk az élet ajándékáért és azért, hogy élő dolgok vesznek minket körül. Urunk és Istenünk, az élet és a növekedés a te ajándékod. Az is, ahogyan változunk, a te ajándékod, akár erőben, akár életkorban és gyengeségben tesszük ezt. Istenünk, te betegségeinkben is meg tudsz nyilvánulni, gyengeségeinkben is meg tudod mutatni hatalmadat, és gyakorta meg is teszed. Így hát megengedjük, hogy megismertesd magadat velünk és a világgal a mi gyengeségünkben. Megengedjük, hogy megnyilvánulj nekünk és a körülöttünk élőknek megtörtségünkön és sebzettségünkön keresztül. A mi Urunk, Jézus Krisztus hatalmas nevében tesszük ezt. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Izajás könyvének 47. fejezete az egyik, ami mára jutott. Babilon megalázásáról szól. Ez az a hely, ahová a zsidókat száműzik és ahol aztán csaknem el is pusztítják őket. Babilon ekkor a világ vezető nagyhatalma. Mégis arról szól a jövendölés, hogy felfedik meztelenségét és látszik majd szégyene. Az Úr bosszút áll majd rajta, nem kímélve lakóit. Izajáson keresztül már Cirusznak, a perzsák királyának eljövetelét is jelezte Isten, most pedig Babilon végzetének üzenetét olvashatjuk tőle. Rendkívül erőteljes. A 47. fejezet 10. verse leírja, hogy Babilon biztonságban érzi magát. Lakói úgy érzik, senki sem látja őket. Bölcsességük és tudásuk félrevezeti őket, ezért mondják, hogy rajtuk kívül nincsen senki más. Mérhetetlen gőgjükben úgy hiszik, hogy nincs szükségük segítségre, nem kell nekik Isten. Így hát Isten megalázza őket.

A 48. fejezetben az Úr viszont magához Izraelhez szól. Tehát, egyrészt itt van a pogány babiloni nép, akinek sosem kellett Isten, másrészt ott van Izrael, aki viszont elhagyta Istent. Isten őket is megbünteti, de van egy fontos különbség: az Úr még mindig Izrael megváltója, ahogy a 48. fejezet 17. verse is írja. Ő Izrael Szentje. Arra tanítja népét, ami istenfélővé teszi, ami arra az útra vezeti, amin járnia kell. Panaszkodik is: ha Izrael ügyelt volna törvényére, békessége olyan lenne, mint a folyó, igazságossága pedig, mint a tenger hulláma. Ivadékai olyan számosak, akár a homokszemek. Isten itt alapvetően azt mondja, hűtlensége miatt ítéli el Izraelt, de ha visszatér hozzá, helyreállítja majd. A 47. fejezet tehát elítéli Babilont, a 48. pedig ítélet Izrael felett, de egy fontos záradékkal: a helyreállításra vonatkozó ígérettel.

Aztán itt van Ezekiel könyvének 8. fejezete. Ezekiel a folyó mellett él Babilonban, messze Jeruzsálemtől. Az Úr viszont lélekben elviszi, hogy lássa azt. Ebben a látomásban feltárul előtte a templom azzal a borzalommal együtt, ami benne történik: az Isten hamis imádata, sőt, hamis istenek és bálványok imádása is. De nemcsak ezt látja, hanem az Úr dicsőségét is.

Ez elképesztően fontos. Épp Ezekielnek volt ugyanis egy hihetetlen látomása Istenről, amikor felül ércnek, alul tűznek látta, tehát ő képes volt érzékelni Isten jelenlétét. A templombéli látomás leírása a 8.-tól a 11. fejezetig tart, melynek során a 10. fejezet végére azt is megtudjuk, hogy Isten dicsősége elhagyja a templomot. Ez tragikus. A 8. fejezet elején viszont és itt, a 9.-ben Ezekiel még látja Isten dicsőségét a templomban.

Megfigyelhetjük azt is, hogy Isten Ezekielt „emberfiának” hívja. De mit jelent ez? Ezt a kifejezést temérdekszer megtaláljuk a Bibliában, sőt, Jézus még saját magát is ekként említi. Ezekielnél semmi mást nem jelent, mint hogy a próféta emberi lény, Ádám leszármazottja. Dániel könyvének 7. fejezetében viszont ez a szó új értelmet nyer, mert az Emberfia lesz az, akinek Isten minden jogkört, hatalmat és uralmat átad az egész királysággal együtt. Így hát, amikor Jézus nevezi magát az Emberfiának, nem csupán emberként határozza meg önmagát, hanem úgy, mint akire a Dániel 7. fejezetében szereplő ígéret vonatkozik. Tehát Jézus nemcsak azt mondja, hogy ő ember, hanem azt is, hogy övé az ország, a hatalom és a dicsőség, amit az örökkévaló Istentől kapott.

Még egy utolsó megjegyzés ehhez az elképesztő 9. fejezethez. Isten hat mennyei személyt szólít, hogy vessen véget mindazok életének, akik nincsenek megjelölve a homlokukon. Közöttük van egy fehér ruhába öltözött férfi is, aki írnok. Ez a ruha a papság jelképe, ami ezt az eseményt kulcsfontosságúvá teszi. Az ő feladata ugyanis jelet tenni azok homlokára, akik siratják mindazt a szörnyűséget, ami a templomban történik. A jel pedig a héber tau betű: ez a mi „T” betűnk megfelelője, egyfajta kereszt.

Döbbenetes előre utalás! Észrevehetjük ugyanis, hogy azok az emberek, akik siratják a templomi borzalmakat és gyászolják az igaz imádat elvesztését, a kereszt jelét kapják a homlokukra, ami megőrzi életüket.

Ez az egyik oka annak, hogy minden keresztelő alkalmával a pap vagy a diakónus a szülőkkel együtt keresztet rajzol a keresztelendő homlokára. Ugyanez történik velünk a nagyböjt kezdetén, hamvazószerdán is, amikor homlokunkon kereszttel jelölnek meg minket hamuval. Ez nemcsak Ezekiel könyvének 9. fejezetére emlékeztet, hanem előre vetíti az Úr jóságát is, hogy le fogja tenni életét, szelíden alávetve magát a halálnak, a kereszthalálnak. Hihetetlen, hogy mindezt Isten tervezte el. Méghozzá jó előre, mert jóságos, és cselekedetei a szemünkben csodálatosak.

Óriási ajándék, hogy veletek lehetek ma, és együtt imádkozhatunk hallva az Úr szavát! Szükségünk van rá, hogy igéje átjárja életünket, átalakítsa a látásmódunkat, azt, ahogy szeretünk, és azt is, ahogy járunk a világban.

Imádkozom értetek, hogy ez megtörténjen veletek is. Imádkozzatok ti is, hogy ez minél inkább végbe menjen bennem is!

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

0 hozzászólás

  1. Kedves Kornél Atya!Még inkább erősödött bennem a hit,hogy minél közelebb legyek Istenhez!Köszönöm Kornél Atya tan̈ìtásait!

    Válasz