A 7 főbűnről – A lustaság (Jóra való restség)
Az anglikán családos lelkészből katolikus pappá lett Dwigth Longenecker atya – aki papi szolgálata mellett könyveket ír és konferenciák, lelkigyakorlatok szónoka is – 2026 nagyböjtjére sorozatot írt a hét főbűnről. Ezek önmagukban talán nem mindig nagy bűnök, de sok súlyos bűnnek forrásává, „fejévé” lehetnek: a kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag és a jóra való restség (KEK 1866). A hét főbűnről ld. korábbi cikkünket. Longenecker atya gondolatai bármely időszakban hasznosak és fontosak lehetnek számunkra.
A főbűnök gyakran nem látványos tettekben, hanem gondolkodásunkban, vágyainkban és mulasztásainkban rejtőznek. Mégis számos más bűn forrásává válhatnak, és észrevétlenül eltávolíthatnak bennünket Istentől. Új, hétnapos sorozatunkban Dwight Longenecker katolikus pap gondolatai nyomán vesszük sorra a hét főbűnt: a jóra való restséget, a fösvénységet, a torkosságot, a bujaságot, a haragot, az irigységet és a kevélységet. Napról napra megvizsgáljuk, hogyan jelennek meg életünkben, és mely erények segítségével küzdhetünk ellenük.
A lustaság (Jóra való restség)
Lustaság alatt a közfelfogás leginkább az extrém tétlenséget érti: a képernyő előtti ernyedt gubbasztás is az. Lusta az a bármilyen korú, lelkileg a kamaszkorban megrekedt nemtörődöm alak, aki görnyedten ül egy tál gyorskajával a kezében, miközben videojátékozik, szunyókál vagy pornót néz. A lustaságnak ez a szemléletes képe arra is rávilágít, hogy a főbűnök általában kapcsolódnak egymáshoz. Ebben az esetben nemcsak lustaságról van szó, hanem torkosságról és bujaságról is.
De a lustaság főbűne (amint másik megnevezése, a jóra való restség kifejezi) mélyebb és bonyolultabb dolog, mint pusztán kanapén heverésző semmittevés. A lelki élet kontextusába helyezve a lustaság egyfajta tunyaságot, közönyt, gondatlanságot jelent lelki életünkkel, sorsunkkal, felelősségünkkel szemben. A lelki életben a lustaság azt jelenti, hogy sem az egyház előírásaival, sem Isten és felebarátaink iránti kötelességeinkkel nem törődünk, nem figyelünk ezekre. Más szóval, ez a főbűn inkább a mulasztás, mint a cselekvés bűne – inkább a jó megtételének elmulasztása, mint a rossz szándékos elkövetése.
Mivel a lustaság a mulasztás bűne, a halálos bűnök közül ezt a legkönnyebb figyelmen kívül hagyni. Természetéből fakadóan nem ismerjük fel. Érted, mire gondolok? Ha azzal követem el a lustaság bűnét, hogy közönyös vagyok, akkor definíció szerint magát a lustaságot sem ismerem fel. Ebben az értelemben olyan, mint a kevélység. Aki igazán kevély, ritkán látja be magáról, hogy az. Ha belátná, már is nem lenne kevély. Ugyanígy vagyunk a lustasággal is.
Könnyű a lustaság bűnét egy kézlegyintéssel elutasítani, hogy az nem is olyan súlyos dolog. Végül is nem TETTÉL valójában semmi rosszat, ugye? De a lustaság halálos bűn, mert hát halálhoz vezet. Lelki halálhoz. Mit mond az Úr a laodiceai egyháznak a Jelenések könyvében? „De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.”(Jel 3,16) A lustaság langyos hitet jelent: azt, hogy a lehető legkevesebbet vállaljuk fel, éppen csak annyit, hogy – képletesen szólva – érvényes biztosításunk legyen a kárhozat tüze ellen. Amikor a lelkész önkénteseket kér, a lustaság csendben ül. Majd jelentkezik valaki más. Amikor meg kell hallani a hangot, és valakinek cselekednie kell az igazságtalanság ellen, a szegénység ellen, a szegények megsegítésére, hajléktalanok befogadására, foglyok meglátogatására, a lustaság hagyja, hogy más tegye meg. Amikor szólítja a házastárs, a gyermekek és a közösség iránti kötelesség, a lustaság kibújik alóla.
Az evangélium szerint örök sorsunkat az dönti majd el, hogy hogyan teljesítettük ezeket a parancsokat. Ha túl lusták vagyunk a mennybe vezető létrán felkapaszkodni, miért lepődnénk meg, ha lecsúszunk a gyehennába?
Végül, a lustaság bűnére örök sorsunk szempontjából egy másik kifejezés is létezik, amelynek neve a kiválasztottság vélelmezésének bűne. Az követi el, aki feltételezi, hogy az ő lelkiélete maximálisan rendben van, és biztos benne, hogy ő a kiválasztottak egyike. Ez a bűn része a kálvinizmusnak, és ezért a népszerű amerikai evangéliumi protestantizmusnak is (ami teológiailag egyfajta könnyített kálvinizmus). A lustaság bűnének melegágya az „egyszer megváltva, mindörökre megváltva” gondolat és a hamis tanítás, hogy üdvösségedet nem veszítheted el. A félretájékoztatott evangéliumi keresztény arra a következtetésre jut, hogy mivel az üdvösség nem cselekedetek által van, és üdvössége kiérdemléséért úgysem tehet semmit, így hát valójában nem is kell tennie semmit. Kiválasztottságának úszókarikájába kapaszkodva Isten kegyelmének áramlatán lebeghet, míg végül behajózik a mennyországba. Ennek az eretnekségnek a neve kvietizmus. A régebbi (és ütősebb) kifejezés rá: LUSTASÁG.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: dwightlongenecker.com
