BIY HU cover 193. nap

193. nap: Tóbiás könyve

Zűrzavar Jeruzsálemben

Igen, az Úr, a Seregek Ura
megvon Jeruzsálemtől és Júdától
minden támaszt.
[Elveszi tőle a kenyeret és a vizet,]

a hőst és a harcost,
a bírót és a prófétát,
a jóst és a vént;

a vezért és a nemes embert,
a tanácsadót, a jövendőmondót
és a varázsláshoz értőt.

„És gyermekeket adok nekik fejedelmül,
fiúkat, hogy azok uralkodjanak rajtuk.”

Az egyik ember a másik ellen támad
a népben, ki-ki az embertársa ellen.
A gyermek az öreg ellen háborog,
s az alacsony sorsú a magas állású ellen,

úgyhogy lesz, aki megragadja testvérét,
atyja házából való rokonát,
és azt mondja neki:
„Neked van még ruhád, légy a fejedelmünk,
ez a romhalmaz kerüljön a kezed alá.”

Ám az így felel majd neki azon a napon:
„Nem lehetek én orvosotok,
hiszen az én házamban
sincs sem kenyér, sem ruha.
Ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!”

Igen, Jeruzsálem romba dől,
és Júda összeomlik.
Mert szavaik és tetteik
az Úr bántására vannak,
az ő fölségének sértésére.

Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik,
úgy dicsekszenek vétkeikkel,
mint Szodoma népe.
Jaj nekik,
mert nem is rejtegetik gonoszságukat,
maguk idézik elő romlásukat.

Mondjátok nekik: „Boldog az igaz ember,
mert élvezi majd tettei gyümölcsét.

De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni,
mert tettei szerint fizetnek meg neki.”

Én népem!
Gyermekek zsarnokoskodnak rajta,
asszonyok uralkodnak fölötte.
Én népem! Fejedelmeid félrevezetnek,
és összekuszálják az utat, amelyen jársz.

Az Úr feláll bírói székéből,
feláll, hogy ítélkezzék népén.

Az Úr ítéletre hívja népe véneit
és fejedelmeit:
„Ti legeltétek le a szőlőt, és házaitokban
szegényektől rablott holmit rejtegettek.

Mi jogon zúzzátok össze népemet,
és töritek pozdorjává a szegények arcát?”
Ezt mondja az Úr, a Seregek Ura.

Gúnydal a jeruzsálemi asszonyokról

Ezt mondja az Úr:

Sion leányai felfuvalkodtak,
fenn hordják a fejüket,
kihívóan tekingetnek,
táncolva járnak,
s csörgetik lábukon a karikákat.

Azért az Úr kopasszá teszi leányainak fejét,
és fölfedi meztelenségüket.

Azon a napon az Úr mind elveszi,
ami ékességül szolgál,
a lábkarikákat, homlokpántokat
és holdacskákat,

a fülbevalókat, karpereceket és fátylakat;

a fejdíszeket, láncocskákat és öveket,
a szelencéket és amuletteket;

a gyűrűket és orrkarikákat,

a díszes ruhákat és palástokat,
a kendőket és tarsolyokat,

a tükröket és gyolcsruhákat,
a főkötőket és vállravetőket.

És üszög lesz a balzsam, kötél az öv,
a fodorított haj kopaszságra változik,
díszes ruhaként szőrzsák szolgál,
és homlokra sütött bélyeg lesz a szépség.

Jeruzsálem özvegyei

Férfiaid kard élén vesznek el,
és hőseid a harcban.

Kapui gyászolnak majd és szomorkodnak,
és ő ott ül a porban elhagyottan.
Azon a napon hét asszony ragad

majd meg egy férfit, és azt mondja:
„A saját kenyerünket esszük,
és a magunk ruhájába öltözünk.
Csak a nevedet hadd viselhessük,
szabadíts meg minket a gyalázattól!”

Jeruzsálem maradéka

Azon a napon az Úr sarjadéka
ékes lesz és dicsőséges.
És a föld gyümölcse díszére
és dicsőségére lesz azoknak,
akik Izraelből megmaradnak.

Aki Sionból megmenekül
és Jeruzsálemből életben marad:
azt mind szentnek hívják majd,
és följegyzik Jeruzsálemben az élők közé.

Amikor minden helyreáll

Amikor majd az Úr lemossa
Sion leányáról a szennyet,
és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől
az ítélet lelkével és a tűz lelkével:

akkor eljön az Úr, és megpihen
Sion hegyének egész vidéke fölött,
és azok fölött, akik oda gyülekeztek.
Olyan lesz számukra, mint a felhő nappal,
és mint a füst s a lobogó tűz éjjel.
Mert mindenekelőtt az Úr dicsősége
lesz nekik a tető

és a sátor a nappali forróság ellen,
az szolgál védelemül és rejtekhelyül
a vihar és az eső ellen.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Erre nagyot sóhajtottam, és keserves sírásra fakadtam, majd ebbe a panaszos imába fogtam:
„Igazságos vagy Uram! Tetteid igazságosak, s minden utad irgalom és hűség. Te vagy a világ bírája.
Jussak hát eszedbe, Uram, tekints rám! Ne büntess bűneimért, sem tévelygéseimért, sem pedig atyám vétkeiért! Mert vétkeztünk színed előtt, megszegtük parancsaidat. Ezért aztán megengedted, hogy kifosszanak bennünket, fogságba hurcoljanak és megöljenek; hogy szóbeszéd és gúny tárgya, meg intő példa legyünk a népek számára, amelyek közé szétszórtál bennünket.
Ítéleteid igazságosak, vétkeim és atyáim bűnei miatt végrehajthattad őket rajtam. Hiszen nem vettük figyelembe parancsaidat, és nem jártunk igaz úton színed előtt.
Bánj velem úgy, ahogy neked tetszik. Parancsold meg, és elszáll a lelkem, meghalok, és porrá leszek. Mert jobb meghalnom, mintsem élnem, hiszen rágalmat és gyalázkodást kell hallanom, és nagyon nagy a bánatom.
Uram, várom, hogy elhatározásod megszabadít ettől a megpróbáltatástól. Hadd menjek már az örök hazába! Ne fordítsd el, Uram, arcodat tőlem! Mert jobb meghalni, mint élni, ha ilyen kegyetlen rossz sora van az embernek. Belefáradtam már a gyalázkodás hallgatásába.”

Sára próbatétele.

Ugyanezen a napon történt Médiában, Ekbatanában, hogy Ráguel lányát, Sárát kicsúfolta apjának egyik szolgálója. Sárát ugyanis már hét férfihez is feleségül adták, de Azmodeus, a gonosz szellem mindegyiket megölte, mielőtt még mint jó házastársak, összekerültek volna. Azt mondta neki a cselédlány: „Te ölöd meg a férjeidet: már hét urad is volt, de egyikkel sem volt szerencséd. S ha meghaltak is, ez még nem ok arra, hogy minket büntess. Halj meg te is utánuk, ne lássunk tőled soha az életben se fiút, se lányt!” Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: „Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserűségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom.” Aztán az ablaknál állva kitárta kezét, és így fohászkodott: „Légy áldott, irgalomnak Istene! Legyen áldott a neved örökre! Dicsőítsen minden alkotásod örökkön-örökké! Uram, most fölemeltem tekintetemet, és rád szegeztem a szememet. Szólíts el erről a földről, hogy ne kelljen több gyalázkodást hallanom!
Tudod, Uram, hogy tiszta maradtam, nem érintett egyetlen férfi sem. Sem a magam nevére, sem az apáméra nem hoztam szégyent itt, a fogság földjén.
Egyetlen lánya vagyok apámnak. Nem marad neki másik gyereke, aki örökölhetne utána, sem közeli rokona. S nincs olyan sem a rokonságban, aki miatt életben kellene maradnom, hogy a felesége legyek. Hetet már elvesztettem, mi értelme van hát az életemnek? De ha mégsem akarod elvenni az életemet, tekints rám, és szánj meg: ne kelljen több gyalázatot elviselnem.”
Mindkettőjük imáját meghallgatta a fölséges Isten. Elküldte Ráfaelt, hogy gyógyítsa meg mindkettőjüket: Tobit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hadd lássa szemével az Isten világát; Sárát meg, Ráguel lányát adja hozzá Tobit fiához, Tóbiáshoz, és szabadítsa meg a rossz szellemtől, Azmodeustól. Mert minden más kérővel szemben Tóbiást illette a jog, hogy elnyerje. Tobit visszatért, és belépett házába, ugyanabban a pillanatban Ráguel lánya, Sára is elindult a fenti szobából.

Tóbiás útja Médiába. Tobit tanácsai fia számára.

Egyszer eszébe jutott Tobitnak a pénz, amelyet Gábaelnél hagyott, a médiai Rágesben. Azt mondta magában: „Halálomat kívántam. Miért nem hívom hát fiamat, Tóbiást, és beszélek vele erről a pénzről, mielőtt még meghalnék?” Magához hívatta hát a fiát, Tóbiást, és így szólt hozzá: „Ha meghalok, temess el illendőképpen. Becsüld meg anyádat. Ne hagyd el egész életedben. Tégy kedvére, és ne bántsd meg. Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott. Ha meghal, temesd mellém, ugyanabba a sírboltba.
Fiam, légy mindig hű az Úrhoz. Ne vétkezz, és ne szegd meg a parancsait. Egész életedben a jót tedd, és ne járj az igazságtalanság útjain. Mert ha az igaz úton jársz, minden vállakozásod sikerrel jár, mint a többieknek is, akik az igazságot szolgálják. Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytől soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled. Amennyi vagyonod lesz, aszerint segíts másokon: ha sok lesz, adj többet, ha kevés lesz, adj kevesebbet, de ne feledkezzél meg a jótékonykodásról. Így szép kincset gyűjtesz magadnak az ínséges napokra. Az alamizsna ugyanis megment a haláltól és attól, hogy a sötétségre kerülj. A Magasságbeli ugyanis úgy tekinti az alamizsnát, mintha neki adnánk értékes áldozati adományt.
Óvakodj, fiam, mindenfajta kicsapongástól. Feleséget őseid nemzetségéből végy magadnak. Ne végy el idegen asszonyt, aki nem tartozik atyád törzséhez, mert mi a próféták nemzetsége vagyunk. Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob az ősatyánk. Emlékezz csak arra, fiam, hogy ők mind a rokonságunkból vettek feleséget, és áldottak voltak gyermekeikben. Utódaiké lesz – örökségképpen – az ország. Szeresd hát, fiam, a testvéreidet, és ne vesd meg őket, néped fiait és leányait, hanem közülük végy feleséget. Mert hiszen a gőg romlást okoz és sok nyugtalanságot. A tétlenség pedig szegénységgel és ínséggel jár. A tétlenség szüli az éhséget.
Éjszakára ne maradjon nálad egyetlen munkásnak a bére sem, hanem fizesd ki rögtön. Ha Istennek szolgálsz, megtérül. Vigyázz magadra, fiam, minden tettedben, és tudd mindig, mit csinálsz. Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd. Ne igyál annyi bort, hogy részeg légy tőle, ne kísérjen életutadon az iszákosság.
Oszd meg kenyeredet az éhezőkkel és ruhádat a rongyoskodókkal. Fölöslegesedből adj alamizsnát, és szemed ne legyen irigy, amikor alamizsnát adsz. Tedd a kenyeredet és öntsd a borodat az igazak sírjára, és ne add a bűnösöknek. A bölcs emberektől kérj tanácsot, és ne vess meg semmi hasznos tanácsot. Minden időben magasztald Istent, az Urat, és tőle kérd, hogy az egyenes úton járhass, s hogy útjaid és szándékaid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a bölcsesség, hanem az Úr ad minden jót. Akit akar, azt fölemeli, akit akar, azt megalázza egészen az alvilág fenekéig. Édes fiam, ne feledd el tanácsaimat, ne vesszenek ki szívedből!
Aztán, fiam, azt is elmondom neked, hogy tíz talentum ezüstöt letétbe helyeztem a médiai Rágesben Gábaelnél, Gábri fiánál.
Ne félj, fiam, hogy szegények lettünk. Ha istenfélő leszel, és távol tartod magadat a bűntől, és azt teszed, ami kedves az Úr, a te Istened szemében, akkor gazdag leszel.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A dőreség a bölcsességet majmolja

Dőre asszonynak nincsen nyugodalma,
tele van butasággal, nem tud semmit sem.

Üldögél házának ajtaja előtt,
trónszéken a város magaslatán,

hogy felszólíthassa, akik arra járnak,
akiknek épp arra vezet el az útjuk:

„Térjen be ide mind, aki tudatlan!”
Akinek kevés az esze,
annak meg ezt mondja:

„Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak,
s milyen jó az íze a titkos eledelnek!”

És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott,
az alvilág völgyében vannak vendégei.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked és dicsőítünk téged. Tudjuk, hogy meghívsz minket, vagy most inkább felszólítasz minket, hogy keressük a bölcsességet, hogy kerüljük az oktalanságot. Nem csak a Példabeszédek könyvében teszed ezt. Sokféle módon hívsz minket, itt is, ott is: „gyere erre, kerüld azt, figyelj rám, add nekem a szíved, add nekem az elmédet, add nekem az életed!” Mert minden, ami elveszi a figyelmünket, elveszi az életünket is. Minden elveszi az életünket, amire egy percig is figyelünk, aminek adunk egy percet az életünkből, a szívünkből. Segíts, hogy bölcsek legyünk, hogy ne halljunk meg minden oktalan hangot! Segíts, hogy csak a bölcs hangokat halljuk meg az életünk során! Segíts, hogy azokhoz az emberekhez forduljunk, akikről tudjuk, hogy bölcsek, és legfőképp a te igédhez forduljunk! Köszönjük a te életet adó igéidet. A te igéidnek, a te életednek, a te Lelkednek, a te bölcsességednek adjuk ezeket a perceket, ezeket a napokat és a szívünket is. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy mindig a te Lelkedben és a te bölcsességedben járjunk! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Tegnap ígértem, hogy elmagyarázom, hogy Tóbiás könyve miért van benne a katolikus Bibliában és miért nincs benne a nem katolikus Bibliákban. Először nézzük meg, miket hívunk deuterokanonikus, vagy „utólagosan kanonizált” könyveknek. Volt ugye a Második Törvénykönyv az Ószövetségben, vagyis a Deuteronómium. A „deutero” jelentése: második, a „nomos” jelentése pedig törvény. Tehát a Második Törvénykönyvben Mózes másodszor nyilatkoztatta ki a törvényeket az embereknek. Először a Kivonulás könyvében rögzítette a törvényeket, majd a pusztai vándorlás végén a Második Törvénykönyvben újra megteszi. Ez nem azt jelenti, hogy a második kevésbé jelenőségteljes. Ahogy Izajás egy nagypróféta és vannak mellette kisebb próféták, úgy Izajás sem fontosabb próféta, mint a kisebb próféták. Annyi a különbség köztük, hogy a nagypróféták hosszabb könyveket, a kisebb próféták pedig rövidebbeket írtak. Ugyanígy van ez az utólagosan kanonizált könyvekkel, amik nem érnek kevesebbet, csak később szilárdult meg a helyük a Szentírás kánonjában. 

Tehát, melyek az utólagosan kanonizált könyvek? Hét van belőlük: Tóbiás, Judit, Báruk, Sirák fia, a Bölcsesség könyve és a Makkabeusok első és második könyve. Ebbe a csoportba soroljuk még Dániel és Eszter könyvének görög nyelvű kiegészítéseit is. Fontos, hogy tudjuk, miért vannak ezek bent a katolikus Bibliában, és miért nincsenek benne a többiben. A katolikus Bibliában 73, a protestáns kiadásokban 66 könyv van. Fontos megértenünk, hogy Jézus idejében még nem volt lezárt kánon, vagyis világos és meghatározott listája annak, hogy mely írások tekinthetőek Istentől sugalmazottnak. Tehát az Ószövetséghez tartozó könyvek listája sem volt végleges. Volt az írásoknak egy bizonyos csoportja, amit vitán felül sugalmazottnak fogadtak el, de voltak vitás esetek is. Az Egyház megalapítása előtt Jézus sem adott hivatalos listát, Isten sem adott hivatalos listát, hogy mely írásokat vehetjük hitelesnek. 

A második század közepére alakult ki egy elfogadott gyűjtemény az új írásokból, ami a kezdeti Újszövetség volt. Sokáig a zsidóknál sem volt teljesen egyértelműen meghatározva az összes ószövetségi könyv, vagyis ahogy ők mondják, az Írások. Nem volt pontos leírás, amitől nem volt szabad eltérni. Annak idején Isten nem adott pontos listát, hogy mely könyveknek kell szerepelnie az Írásokban.

Miért fontos ez? Jézus nem egy könyvet hagyott követőire, hanem létrehozza az új szövetséget, az új és örök szövetséget, amikor megalapítja az Egyházat, és Máté evangéliumának 16. fejezetében így szól: „Te Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18). Ekkor a tanítói tekintély átszármazott az ároni papságról és a levitákról, a rabbikról és az írástudókról az Egyházra, amit Jézus alapított. Természetesen a Biblia kánonjának meghatározására is az Egyháznak volt Istentől származó joga, hiszen az Egyház közösségében keletkezett. A korai egyházi hagyomány kikristályosodása volt a Biblia, ők tudták, hogy mi hogyan történt, ezt adták tovább először szóban, majd rögzítették írásban is. Így nekik volt joguk és a Szentlélektől kapott bölcsességük arra is, hogy megállapítsák, mely könyvek voltak Istentől sugalmazottak és melyek nem. Ezt nagyon szigorúan nézték, nehogy pusztán emberi irományok is bekerüljenek a sugalmazott könyvek közé, azaz a kánonba.

Nagy Sándor, amikor a Krisztus előtti negyedik században elfoglalta a fél világot, lefordíttatta az összes létező művet görögre, amit az egyes országokban az emberek olvastak. A zsidó Írásokkal is ezt tette. Ezt hívjuk Septuagintának, ami azt jelenti „hetven”. Azért hívjuk Septuagintának, vagy „Hetvenes fordításnak” mert a legenda szerint hetven különböző fordítója volt; zsidó írástudók, akik fogták az Írásokat, majd elvonultak és lefordították a könyveket görögre. A hetven fordító pedig szóról szóra, betűről betűre pontosan ugyanúgy fordította le az Írásokat, ami önmagában csoda. E történet annak alátámasztására szolgált, hogy az olvasó biztos lehetett abban, hogy a héber Szentírás hiteles fordítását tartja a kezében.

A korai Egyházban elsősorban a Septuaginta volt „a Biblia”, az ószövetségi Szentírás, a zsidó Írások forrása. Amikor az Újszövetség szerzői az Ószövetségből idéznek, akkor kétharmad részben a Septuagintát használják. Ezért fontos, hogy az a hét deuterokanonikus könyv, amit említettünk az elején, benne volt a görög Septuagintában. És ez a lényeg.

Az Egyház először a 382-ben tartott római zsinaton adott ki hivatalos listát arról, hogy hány könyv alkotja az Ószövetséget, hány az Újszövetséget, és pontosan melyek ezek.

Amikor megkérdőjeleznek valamit az Egyházban, akkor az Egyháznak reagálnia kell, mégpedig egyértelmű válasszal. Például, 325-ben a Niceai Zsinat meghatározta, hogy Jézus teljes egészében Isten és teljes egészében ember, egyetlen isteni személyben. Miért kellett az Egyháznak ezt kinyilatkoztatnia? Mert voltak, akik azt tanították, hogy Jézus nem valódi ember és nem valódi Isten. Az Egyháznak erre reagálnia kellett 325-ben a Niceai Zsinaton, hogy Jézus teljesen ember és teljesen Isten, egyetlen isteni személyben összekapcsolódva. Később 381-ben a Konstantinápolyi Zsinaton a Szentlélek istenségével kapcsolatban merültek fel kérdések. Hogy Isten-e a Szentlélek? Az Egyháznak ismét reagálnia kellett. 

Ahogy már említettem, 382-ben az a kérdés merült fel, hogy pontosan hány könyvből áll a Biblia. Megállapították, hogy az Ószövetség és az Újszövetség összesen 73 könyvből áll, majd 398-ban a Karthágói Zsinaton ezt megerősítették. És ez így is volt utána 1200 évig. 1200 évig minden keresztény úgy gondolta, hogy összesen 73 könyvből áll a Biblia. Mind Isten sugallatára íródtak, beleértve Eszter és Dániel könyveinek görög nyelvű kiegészítését is.

Egészen addig így volt ez, amíg meg nem jelent egy fiatalember, Luther Márton. Neki az Egyház tanításától eltérő elméletei voltak a tisztítótűzről, azaz a purgatóriumról és a holtakért való imádságról. Ő nem hitt a tisztítótűzben. Volt egy vitája Cajetán bíborossal, amelynek során Luther kijelentette, hogy nem hisz a holtakért való imádságban és nem hisz a tisztítótűzben. Erre Cajetán bíboros megkérdezte, hogy mit gondol a Makkabeusok második könyvének a 12. fejezetéről, ahol a halottakért imádkoznak? Erre Luther Márton azt felelte, hogy „én nem fogadom el a 2Makkabeus 12. fejezetét, a makkabeusi könyvek egészét sem fogadom el és azt a bizonyos hét könyvet sem fogadom el. Ezzel Luther Márton a hét könyv eltávolítását követelte a keresztény Bibliából. És valóban, a reformáció előrehaladtával Luther Márton a XVI. század elején eltávolította azt a hét könyvet a Bibliából, amit addig minden keresztény elfogadott. 

A kereszténységen belül a katolikus és az ortodox tradíció az apostolokig visszamenőleg elfogadja, hogy az Ószövetség és az Újszövetség összesen 73 könyvből áll. Ez egységesen így is volt addig, amíg Luther Márton azt nem mondta, hogy én elutasítom azt a hét könyvet és kivette a Bibliájából. 

Ha esetleg nem vagytok katolikusok, el kell, mondjam nektek, hogy ez a hét könyv valóban csodálatos. Nem csak nagyszerű történetek, mint Tóbiásé, amiben most tartunk a 4. fejezetnél, ahol olyan hihetetlenül bölcs tanácsokat ad Tobit a fiának. De a Sirák fia könyve is elképesztő, a Bölcsesség könyve is hihetetlen mélységű. Sok testvérünk, aki nem katolikus vagy ortodox, egész életében elutasítja ezt a sok ajándékot, ami ebben a hét könyvben van. Csak azért, mert egyszer valaki 1500 körül kivette ezeket a kanonizált Bibliából, a héber kánont, a Tanakhot tekintve alapnak, amely nem tartalmazta ezeket a könyveket. Az Egyház viszont már a IV. század végén sugalmazottként rögzítette, és a kánon részének tartja mind a mai napig ezt a hét könyvet is.

És hála Istennek, most ebben az évben meg fogjuk ismerni ezeket a könyveket. Áldás lesz az életetekre. Mi a Septuaginta kánonjához tartjuk magunkat, amit a korai Egyház is használt. Vagyis most nemcsak az elmúlt 500 év keresztény közösségével lépsz kapcsolatba, hanem az első 1500 év közösségével is. Közösségbe lépsz azokkal a nagyszerű szent férfiakkal és nőkkel, akik Jézussal jártak, illetve azokkal, akiket ők tanítottak és előmozdították az Egyház elterjedését a világban.

Már nagyon várom, hogy ne csak azt a hatvanhat bibliai könyvet tapasztalhassátok meg, amelyet már eddig is ismerhettetek, hanem ezt a hetet is, amikből sokat tanulhatunk mindannyian, katolikusok és protestánsok egyaránt. Tényleg nagy áldás lesz, mint szomjazónak a tiszta hűsítő forrás.

Tóbiás könyve az első, amellyel most megismerkedünk, aztán végigmegyünk mindegyiken. Úgyhogy továbbra is imádkozzatok egymásért, mert én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem is! Köszönöm.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.