BIY HU cover 192. nap

192. nap: Izajás, a próféta

I. IZAJÁS KÖNYVÉNEK ELSŐ RÉSZE
1. BESZÉDEK A SZÍR – EFRAIMITA HÁBORÚ ELŐTTI ÉVEKBŐL
Címzés.

Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott.

A hűtlen nép korholása

Halljátok, egek és te, föld, figyelj,
mert az Úr beszél:
„Fiakat neveltem, és naggyá tettem őket,
ők mégis hűtlenné váltak.

Az ökör megismeri gazdáját,
és a szamár urának jászolát,
csak Izrael nem ismer meg,
népem nem tud semmit megérteni!”

A Júdára váró büntetés

Lám, a bűnös nemzet,
a gonoszsággal terhelt nép!
Gonosztevők nemzedéke, elvetemült fiak!
Elhagyták az Urat,
s megvetették Izrael Szentjét,
hátat fordítottak neki.

Még hol verjelek meg benneteket,
amiért hűtlenségre hűtlenséget halmoztok?
Beteg az egész fej
és a szív teljesen erőtlen.

Tetőtől talpig sehol sem ép,
csupa sebhely, zúzódás és nyílt seb.
Mégsem nyomták ki, nem kötözték be,
és olajjal sem puhították.

Országotok pusztává lett,
városaitokat elnyelték a lángok.
Földeteket szemetek láttára
idegenek élik fel: pusztasággá lett,
mint Szodoma földje a pusztulás után.

Sion leánya magára maradt,
mint a kunyhó a szőlőben;
mint a csőszkunyhó az uborkaföldön,
mint az ostromlott város.

Ha a Seregek Ura
nem hagyott volna meg némi maradékot,
olyanok volnánk, mint Szodoma,
és hasonlítanánk Gomorrához.

A képmutatás ellen

Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei!
Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe!

„Minek nekem megannyi
véres áldozatotok?” – mondja az Úr.
„Jóllaktam már kosokból készült
égőáldozataitokkal,
és a hizlalt borjak hájával.
A bikák és bakok vérében
nem lelem kedvemet.

Ha elém járultok színem látására, ki kér rá
benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok?

Ne hozzatok nekem többé
értéktelen ételáldozatot,
mert a füstjük utálattal tölt el.
Újhold, szombat és ünnepi
összejöveteleitek…
Hogy tűrjem tovább együtt
a vétket és ünnepeiteket?

Újholdjaitokat és zarándoklataitokat
egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek.
Már belefáradtam, hogy elviseljem őket.

Ha kiterjesztitek imára kezeteket,
elfordítom szememet.
Akármennyit imádkoztok is,
nem hallgatok oda,
mert a kezetek csupa vér.

Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg.
El gonosz tetteitekkel színem elől,
ne tegyetek többé rosszat!

Tanuljatok meg jót tenni:
keressétek az igazságot,
segítsétek az elnyomottakat,
szolgáltassatok igazságot az árvának,
s védelmezzétek az özvegyet.

Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe!”
– mondja az Úr.
„Ha olyanok volnának is bűneitek,
mint a skarlát,
fehérek lesznek, mint a hó;
és ha olyan vörösek is, mint a bíbor,
olyanok lesznek, mint a gyapjú.

Ha készséggel engedelmeskedtek,
majd a föld legjavából esztek.

De ha tovább is lázongtok ellenem,
kard pusztít el benneteket.”
Igen, az Úr szája mondja ezt.

Panasz Jeruzsálem miatt

Hogyan is lett cédává a hűséges város?
Sion egykor csupa igazság volt,
igazságosság lakott benne,
de most gyilkosok lakják.

Ezüstöd salakká változott,
borod olyan lett, mint a víz.

Fejedelmeid lázadókká lettek,
tolvajok társaivá.
Mindnyájan csak a hasznot lesik,
és megvesztegető ajándékra vadásznak.
Nem szolgáltatnak igazságot az árvának,
s az özvegyek ügyével mit sem törődnek.

Ezért mondja az Úr, a Seregek Ura,
Izrael Erőse:
„Igen, elégtételt szerzek ellenségeimtől,
és bosszút állok ellenfeleimen.

Lám, ellened fordítom kezemet,
hogy kiolvasszam belőled a salakot,
és eltávolítsam az ólmot.

És ismét olyan bírákat adok,
mint hajdanában,
olyan tanácsadókat, mint a letűnt időkben.
Akkor majd újra
az Igazság városának hívnak,
hűséges városnak.”

Sionnak megváltást hoz a jog,
megtértjeinek meg az igazságosság.

A lázadók és a bűnösök elvesznek,
és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak.

A szent ligetek ellen

Igen, megszégyenültök majd
a tölgyek miatt,
amelyek örömötökre szolgáltak.
Pirultok majd a kertek miatt,
amelyekben kedvetek leltétek.

Mert olyanok lesztek,
mint a lombját vesztett tölgy,
és mint a kert, amelynek nincsen vize.

Az erős is csak olyan lesz, mint a kóc,
keze munkája meg, mint a szikra.
Mindkettő együtt lobban lángra,
s nem lesz, aki tüzét eloltsa.

Örökké tartó béke.

Izajásnak, Ámoc fiának látomása
Júdáról és Jeruzsálemről.

Az utolsó időkben az Úr házának hegye
szilárdan áll majd a hegyek tetején,
és magasabb lesz a halmoknál.
Odaözönlenek mind a nemzetek,

felé tart számos nép, és így szól:
„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére,
Jákob Istenének házához,
hogy tanítson meg minket útjaira,
és így az ösvényein járhassunk.
Mert a Sionról jön a törvény
és Jeruzsálemből az Úr tanítása.”

Ő tart majd ítéletet a nemzetek között,
és igazságot szolgáltat
számtalan népnek.
Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat,
és lándzsájukat szőlőmetsző késsé.
Nemzet nem emel kardot nemzet ellen,
és nem tanul többé hadviselést.

Jákob háza, gyertek,
járjunk az Úr világosságában!

Az Úr eljövetele

Igen, elvetetted népedet, Jákob házát.
Mert tele van jósokkal
és jövendőmondókkal,
mint a filiszteusok földje.
Idegenek fiaival kötnek szövetséget.

Országa tele van ezüsttel-arannyal,
és kincseinek se szeri, se száma.
Országa tele van lovakkal,
harci szekereit nem lehet megszámlálni.

És tele van országa bálványokkal…
Meghajolnak kezük műve előtt,
olyasmi előtt, amit ujjaik alkottak.

Az ember megalázkodik majd,
s meghajlik a férfi:
Ne bocsáss meg nekik!

Menekülj a kősziklák közé,
és rejtőzz a porba a rettenetet keltő Úrtól,
fölségének dicsősége elől, amikor fölkel,
hogy megrendítse a földet.

Akkor az ember lesüti kevély szemét,
és az emberek gőgjét megaláztatás éri.
Egyedül az Úr lesz magasztos
azon a napon.

Igen, a Seregek Urának napja megaláz
majd minden gőgöt és kevélységet,
és minden nagyravágyást.

Megalázza Libanonnak minden cédrusát,
Básán minden tölgyét,

mind a magas hegyeket,
és mind a kiemelkedő dombokat,

mind a büszke tornyokat
és mind az erős várfalat,

Tarsis minden hajóját
és az összes értékes holmit…

Meggörnyed az emberi nagyság
és az emberek gőgjét megaláztatás éri.
Egyedül az Úr lesz magasztos
azon a napon,

és a bálványok mind elenyésznek.

A kősziklák barlangjaiba menekülnek
az emberek és a föld hasadékaiba
a rettenetet keltő Úrtól,
fölségének dicsősége elől,
amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

Azon a napon az ember odaveti majd
a vakondoknak és a denevéreknek
ezüst- és aranybálványait,
amelyeket azért csinált, hogy imádja őket,

és a kősziklák hasadékaiba menekül,
s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltő Úrtól,
fölségének dicsősége elől,
amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

Ne bízzatok hát emberben,
akinek mindene a lehelet az orrában.
Ugyan mi nagyot tarthattok felőle?

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Száműzetésben.

Ez a könyv Tobit története, Tóbiel fiáé, aki Ananielnek volt a fia, az meg Gabael fiáé, Aduelé, Aziel nemzetségéből, Naftali törzséből. Szalmanasszárnak, az asszírok királyának idejében Tibéből fogságba hurcolták. Ez Galileának felső részén, Kádes-Naftalitól délre fekszik, Hacor fölött nyugatra és Sefattól északra. Én, Tobit, egész életemben igaz úton jártam, s a jót tettem. Bőven osztottam alamizsnát testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem együtt kerültek az asszírok országába, Ninivébe. Amikor még hazámban, Izrael országában éltem – akkor még fiatal voltam –, atyámnak, Naftalinak egész törzse elszakadt Dávid házától és Jeruzsálemtől, noha Izrael összes törzse közül rá esett a választás, hogy minden törzs ott mutassa be az áldozatot. A templom, az Isten lakóhelye minden törzs számára épült, örök időkre. Testvéreim és Naftali háza a borjúnak áldoztak, amelyet Izrael királya, Jerobeám állított Dánban, Galilea hegyein.

Gyakran elzarándokoltam – egymagam – az ünnepekre Jeruzsálembe, amint egész Izraelnek előírja egy örök időkre szóló törvény, az első terméssel és az állatok elsőszülötteivel, a jószág tizedével és a birka első gyapjával. Odaadtam Áron fiainak, a papoknak, hogy tegyék az áldozati oltárra. A bor és a gabona, az olaj, a gránátalma és az egyéb gyümölcs tizedét Lévi fiainak adtam át, akik Jeruzsálemben teljesítettek szolgálatot. A második tizedet hat egymás utáni éven át eladtam, aztán elmentem és felhasználtam Jeruzsálemben. A harmadikat az árváknak, özvegyeknek és idegeneknek adtam, akik Izrael fiai között élnek. Minden harmadik esztendőben megajándékoztam őket vele, s megettük Mózes törvényének előírásaihoz híven, ahogyan apai nagyanyám, Debora tanított bennünket. Apám ugyanis meghalt, és árván maradtam. Amikor elértem a férfikort, apám nemzetségéből vettem feleséget, Annának hívták. Született tőle egy fiam, Tóbiásnak neveztem el. Amikor engem is elhurcoltak Asszíriába, Ninivébe kerültem. Testvéreim és a nemzetségemből valók mind ettek a pogányok ételéből, én azonban óvakodtam tőle, hogy egyem a pogányok ételéből. Mivel szívvel-lélekkel ragaszkodtam Istenemhez, a Magasságbeli Szalmanasszár kegyeibe juttatott, úgyhogy én lettem a bevásárlója. Médiába mentem, s a haláláig vásároltam neki, és a médiai Rágesban Gábaelnél, Gábri testvérénél tíz talentum ezüstöt helyeztem letétbe. Amikor Szalmanasszár meghalt, fia, Szancherib lett helyette a király. A Médiába vezető utak nem voltak többé biztonságosak, így nem utazhattam oda. Szalmanasszár idejében bőséges alamizsnát osztottam testvéreimnek. Kenyeremet az éhezőknek, ruhámat a rongyosaknak adtam. Ha láttam, hogy meghalt valaki a nemzetségemből, és odadobták Ninive fala tövébe, eltemettem. Azokat is eltemettem, akiket Szancherib ölt meg. [Amikor Júdeából menekülésszerűen visszatért azután, hogy az ég Királya megbüntette a káromlót, Szancherib sokat megöletett Izrael fiai közül haragjában.] Titokban fogtam a holttesteket, és eltemettem őket. Amikor aztán a király kereste őket, nem találta. Akkor egy ninivei ember elment, és tudtára adta a királynak, hogy én vagyok az, aki titokban eltemettem őket. Mihelyt neszét vettem, hogy a királynak tudomása van tetteimről és meg akar öletni, félelmemben elmenekültem. Erre minden vagyonomat elkobozták, mindent lefoglaltak az államkincstár számára, és feleségemen, Annán meg fiamon, Tóbiáson kívül nem maradt semmim. De negyven nap sem telt bele, és két fia megölte Szancheribet, aztán az Ararát-hegységbe menekültek. Helyette Asszarhaddon lett a király. Achikárt, Anael nevű testvérem fiát tette meg főkincstárosnak és kormányzónak. Achikár szólt az érdekemben, így aztán visszatérhettem Ninivébe. Achikár volt ugyanis a főpohárnok és a pecsétőr, a kancellár és az államkincstár vezetője. Asszarhaddon meghagyta hivatalaiban. A rokonságomból származott, az unokaöcsém volt.

A vakság.

Asszarhaddon uralkodása idején visszatértem házamba, és visszakaptam feleségemet, Annát, meg fiamat, Tóbiást. Pünkösdkor [a hetek ünnepén] jó ebéd volt. Leültem enni. Elém tették az ételt, különféle fogásokat hoztak. Azt mondtam Tóbiásnak, a fiamnak: „Eredj, gyermekem, aztán ha nélkülözőre akadsz a testvérek körében, akiket ide hurcoltak Ninivébe, hozd ide, s ha derék ember, neki is jut az ételből. Megvárlak fiam, amíg visszatérsz!” Tóbiás el is ment, hogy testvéreink közt egy szegényt keressen, de visszajött, s így szólt: „Apám!” „Na mi van, fiam?” – feleltem neki. „Apám – folytatta –, valakit megöltek a mieink közül, megfojtották, aztán odadobták a piactérre, még most is ott fekszik.” Nem kellett az étel, fölkeltem, elhoztam az embert a térről, és bevittem egy házba, hogy ha majd lenyugszik a nap, eltemessem. Aztán hazamentem, megmosakodtam, és szomorúan ettem a kenyeremet. Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételről mondott: „Ünnepeitek gyásszá változnak és ujjongástok siratóénekké.” Sírva fakadtam. Napnyugta után aztán elmentem, sírt ástam és eltemettem. A szomszédok kicsúfoltak, és azt mondták: „Na, ez már megint nem fél? [Nem szabad elfelejteni, hogy ilyenek miatt díjat tűztek ki a fejemre.] A múltkor el kellett menekülnie, és lám, most már megint temeti a halottakat!”
Éjszaka megfürödtem, kimentem az udvarra, és lefeküdtem a fal tövébe. Mivel meleg volt, nem takartam be a fejemet. Nem tudtam, hogy verebek fészkelnek fölöttem a falon. Meleg ürülék hullott a szemembe. Fehér foltok keletkeztek rajtam, úgyhogy orvoshoz kellett fordulnom. Minél több kenőcsöt használtam el, annál vaksibbá váltam a foltoktól, végül egészen megvakultam. Négy évig nem láttam, sajnáltak is nagyon a testvéreim. Két évig Achikár gondoskodott eltartásomról, amíg Elümaiszba nem ment. Akkor a feleségem kétkezi munkába fogott: gyapjút font, vásznat szőtt, megrendelésre dolgozott, és pénzt kapott érte. Egyszer március hetedikén elkészült az egyik darabbal, és átadta a megrendelőknek. Ezek mind kifizették, amivel tartoztak, aztán ráadásul még egy kecskegidával is megajándékozták. Amikor a közelembe ért, elkezdett mekegni. Szóltam a feleségemnek, és megkérdeztem tőle: „Honnan van a gida? Talán csak nem lopott jószág? Add vissza a gazdájának! Lopott jószágot nem szabad megenni.” Azt felelte: „Ráadásul kaptam, a munkámért járó pénzen kívül.” De nem hittem el neki, és ráparancsoltam, hogy vigye vissza a gazdájának. [Egészen kipirultam a méregtől.] De ő sem maradt adós a felelettel: „Mire mentél az alamizsnáddal és a jótéteményeddel? Csak rád kell nézni, és meglátszik, mennyit értek!”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A gúnyolódók ellen

Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat,
aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap.

Ne szidd a gúnyolódót,
mert még meggyűlöl,
csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte!

Adj tanácsot a bölcsnek,
és még bölcsebb lesz,
tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását.

A bölcsesség kezdete az Úr félelme,
és a Szentet ismerni – az az okosság.

Általam gyarapszik napjaidnak száma,
és megsokasodnak életed évei.

Ha bölcs vagy, neked válik javadra,
ha gúnyolódsz, magad vallod kárát.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, köszönetet mondunk ezért az új napért, amikor elkezdjük olvasni a próféták könyveit és Tóbiás könyvét. Hálát adunk neked, hogy sokan, akik most ebben a formában hallgatnak téged, még sohasem értették ennyire a te szavaidat. Hálát adunk a lehetőségért, hogy Tobithoz hasonlóan törekedhetünk igaz életet élni, kereshetjük, miként cselekedjünk helyesen és hogyan legyünk hűségesek, akárhol is éljünk. Bármilyen nemzetben, bármilyen emberek között éljünk is, bárkik legyenek is a családtagjaink vagy a kollégiumban a szobatársaink. Urunk, segíts, hogy mindenben, minden helyen és minden időben hűségesek maradjunk hozzád! Jézus nevében kérjük ezt. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Kezdjük néhány megjegyzéssel Izajás próféta könyvével kapcsolatban. Izajást úgy tartják számon, mint a nagypróféták közül a legnagyobbat. Emlékeztek, vannak kispróféták is, és a zsidó hagyomány prófétáknak tekinti a bírákat is. Sámuel könyvei és a Királyok könyvei is a profetikus könyvekhez tartoznak náluk. Mi történeti könyvekként olvassuk őket, de a zsidó értelmezés szerint ők a korai próféták, hiszen a nagyon jelentős korai próféták tevékenységét is rögzítik, például Illését és Elizeusét. Akiket most olvasunk, ők a későbbi próféták.

Már hallottunk prófétákról, például Ozeásról, Ámoszról, Jónásról, Mikeásról. Közülük háromnak az északi királyságba, Izraelbe szólt a küldetése, Jónásnak pedig Ninivébe, Asszíriába, ahol Tobit is élt. Izajás és a további próféták küldetése alapvetően Júdához szól, a déli királyság lakóihoz. Kezdetben Izraelhez is beszéltek, de hamarosan elérünk oda, hogy Izrael, mint északi királyság megszűnik létezni. Izajás Kr. e. 740 körül kezdi meg működését, Izraelt pedig 722-ben semmisítik meg. Izajás szolgálata 50-60 évig tart, amelynek jó részében Izrael már nem létezik.

Az ő könyve „Izajásnak, Ámoc fiának” látomásával kezdődik, amely a déli országrészre, Júdára és Jeruzsálemre vonatkozik. Szolgálata négy király uralkodása alatt folyik: Uzija, Jotam, Acház és Hiszkija – róluk szó van Izajás könyvében is. A zsidó legenda szerint Manassze, a legádázabb júdai király, kettéfűrészelteti Izajást, így ő már az ötödik király lenne, akinek uralkodása alatt Izajás tevékenykedik. De az Írásokban csak az első négy király idejében van szó Izajásról – szolgálata így is jó hosszú időt tesz ki.

Hallottam valakit beszélni a prófétákról, aki azt mondta, hogy a próféták feladata az volt, hogy a helyes útra tereljék az izraelitákat. Azt mondta, hogy ez egy olyan helyzet, mint amikor két testvér az emeleten rosszalkodik, a szülők pedig a földszintről felszólnak, hogy „ha ezt nem hagyjátok abba, felmegyek, de azt nem köszönitek meg”. És végül, mikor a helyzet tarthatatlanná válik, az egyik szülő felmegy és az egyik gyereket fogja, és mondjuk, sarokba állítja. Az izraeliták esetében a szülők a próféták, akik szólnak Izraelhez és Júdához és azt jövendölik, hogy ha nem változtatják meg az életüket, akkor megsemmisülés lesz a vége. Északon Kr. e. 722-ben ez meg is történik. Az északi testvér, Izrael elvész és soha nem kerül elő újra – ez meglehetősen komoran hangzik, de így ment végbe. 

A többi próféta, akiket most veszünk: Izajás, Joel, Náhum, Habakuk, Szofoniás, Ezekiel és Jeremiás, elsősorban Júdában prédikálnak, és az Úr egy nagyon különleges okból küldi őket. Isten Dávid vérvonalán keresztül akarja megáldani a világot – erről már volt szó. Isten ígérete az, hogy a zsidókon keresztül, az Ő választott népén keresztül fogja megáldani a világot. Az északi törzseket az asszírok foglalják el és viszik fogságba és Isten azt üzeni Júdának: „ne akard, hogy ez történjék veled is”. Izajás könyvében ezt olvassuk: „Minek nekem megannyi véres áldozatotok?” – mondja az Úr. Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal, és a hízlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet. Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok?” (Iz 1,11-12) – márpedig, te kívántad, Istenünk… A valóság persze az, amit a következőkben mond Isten: „Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket” (Iz 1,14). – Uram, hiszen te rendelted el mindezeknek az ünnepeknek a megtartását. Te parancsoltad meg az áldozatok felajánlását. 

Mégis be kell látnunk, hogy itt egy kulcsfontosságú pillanathoz értünk, ahol Isten kinyilatkoztatja, hogy „igen, az imádás fontos, én kértem ezt a fajta imádást, de ti nem olyan imádók vagytok, akik nekem kedvesek”. És ez számunkra is egy döntő mondat. „Ezt az áldozatot kértem, hogy hozzátok elém, mondja az Úr, de ti nem olyan imádók vagytok, akik teljes szívvel imádnak engem.” 

Magunkba kell tekintenünk: könnyen mondjuk Júda népét nézve, hogy „mi nem vagyunk ilyenek, mi megadjuk Istennek a neki járó tisztelet, amit kér tőlünk”. De tényleg igaz ez? Olyan imádó vagyok, amilyet Ő szeretne? Nem. Nem vagyunk olyanok…

De – Istennek legyen hála – Ő így folytatja: „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha készséggel engedelmeskedtek” (Iz 1,18-19). Tehát még a feddés idején is van vigasztalás – ugyanis Izajás könyvének első 39 fejezetét hívhatjuk a „korholások könyvének”, a 40.-től a 66.-ig tartó fejezeteket pedig a „vigasztalások könyvének” –, tehát még itt is van vigasztalás (és majd a vigasztalás során is lesz feddés). Mert Isten folyamatosan tanítja népét és visszahívja magához – erről olvasunk ma is.

A 2. fejezetben Isten egyetemes uralmáról hallunk: „Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Odaözönlenek mind a nemzetek, felé tart számos nép, és így szól: »Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához« (Iz 2,2-3). Ez Jézussal beteljesedik. És beteljesedik az Egyházban, ahol a világon minden nemzet, faj, etnikum és egyén képviselve van, és mindannyian azt mondjuk: „menjünk fel az Úr házába, arra a helyre, ahol Isten elkészítette lakóhelyét”. Ez is vigasztalás a feddés idején, mert Isten fegyelmezése mindig a javításunkra irányul, mindig a megmentésünk a cél.

Néhány megjegyzés Tóbiás könyvéhez. Arra a kérdésre, hogy ez a könyv miért csak a katolikus Bibliában szerepel és a többi egyházéban nem, majd holnap válaszolok. Ez a könyv lehet egy történeti elbeszélés. Érdemes elolvasni a bevezetést Tóbiás, Judit és Eszter könyvéhez a Bibliádban. A Szent István Társulat által kiadott verzióban azt olvassuk, hogy e könyv különleges irodalmi műfajhoz tartozik. Nagy szabadsággal kezeli a történelmet és a földrajzot. Szóval lehet történelmi hitelességű, vagy lehet valós történelmi alapja, de ezt elég szabadon használja. Kicsit olyan, mint egy történelmi regény. Célja, hogy egy mélyebb igazságot szemléltessen, az Énekek énekéhez hasonlóan, amit ugye nem kell szó szerint értenünk. Inkább Istennek a népe iránti szeretetéről szól. Tóbiás könyve hasonló ehhez: történelmi anyagot használ fel egy vallási üzenet közvetítésére. Látjuk Tobitot, aki Izrael királyságából való és elmondja, hogy amikor az északi országrész elfordult az Úrtól, és Dánban, valamint Bételben Baálnak áldoztak, ő nem tartott velük, hanem továbbra is Jeruzsálembe ment az Urat imádni, olyan módon, ahogyan az Úr kérte. 

Ennél többet is tesz: olyan dolgokat, amit az irgalmasság testi cselekedetei közé sorolunk, például a halottak eltemetése. Ezeket következetesen és kitartóan teszi: gondoskodik a szegényekről, az özvegyekről és az árvákról. Ő egy igaz ember. Egy Jóbhoz hasonló karakter, mert bár ezeket a nagyszerű dolgokat teszi, mégis fogságba kerül és először fogoly lesz Ninivében, majd később egy politikai fordulat után a hatalom elől kell menekülnie. Ennek ellenére folyamatosan temeti a halottakat, népének meggyilkolt tagjait, majd egyszer csak egy baleset révén megvakul, és legalább négy évig vak marad. Itt fejezzük be ma Tobittal: annak ellenére, hogy sok jót tesz, támadás, bántás, betegség éri. Tudjuk, hogy ez velünk is megtörténhet. De a lényeg, hogy bárhol vagyunk, bárkik vesznek körül minket, mi mindig megtehetjük azt, ami a mi feladatunk, függetlenül attól, hogy mások mit tesznek.

Ezért ez a történet megerősítő és felszabadító tanulsággal szolgál mindannyiunk számára. Bárkibármit tesz körülöttem, én mindig megtehetem, amire Isten kér engem. 

És ez mindannyiunk számára olyan erőt adó, felszabadító és hatalmas lecke. Mert még egyszer: bármit is tesznek mások, én mindig megtehetem azt, amit Isten kér tőlem.

Szerintem ez rendkívül fontos. Ezért imádkozzunk tovább… imádkozzunk tovább azért, hogy mi is így tegyünk, mint Tóbiás. Bármi történik is velünk, bármilyen árat kell is fizetnünk, bármibe kerül is – és bármit is tesz körülöttünk bárki más –, tegyük azt, amire meghívást kaptunk, Jézus nevében.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.