Feltárul egy eddig kevéssé ismert gond: abúzusok a szerzetesnővérek ellen

Az EWTN hosszú írásban számol be arról, hogy a Vatikán egy fontos „jogi vakfoltot” próbál kezelni. Eddig ugyanis a bántalmazási ügyekben az egyházi szabályok és védelmi mechanizmusok főleg a kiskorúakra és a kiszolgáltatott felnőttekre koncentráltak, miközben a rendszer sokszor nem fedte le megfelelően a szerzetesnőket és más felszentelt nőket. Ha egy felnőtt nő az egyházi közegben vált áldozattá, azt gyakran úgy tekintették, mintha ő valójában képes lett volna megvédeni magát, vagy mintha beleegyezett volna a történésekbe. Ezért az ilyen ügyek könnyen kívül maradhattak a hivatalos védelem körén.

Jacinta Ondeng nővér, a nairobi Tangaza Egyetemen folyó „Biztonsági Kezdeményezés Katolikus Nővérek számára” elnevezésű projekt vezetője 2026. június 16-19. között a római Pápai Gregoriana Egyetemen tartott nemzetközi konferencián számolt be kutatásának eredményeiről. A kutatásra 141 afrikai szerzetesnő bevonásával, anonim módon végzett felméréssel idén február-márciusban került sor. Az eredmények rámutattak, hogy a bántalmazás sokféle formában fordul elő: szexuálisan, lelkileg, fizikailag, érzelmileg vagy intézményesen – és adott esetben akár elviselhetetlenné is válik.

Sok nővér azért hallgat, mert fél a megbélyegzéstől, önmagát hibáztatja, vagy attól tart, hogy ha szól és „kiteregeti a szennyest”, akkor veszélybe kerül a rendje hírneve, esetleg ki is teszik a közösségből. A félelem másik oka gyakran az anyagi kiszolgáltatottság: sokan nem tudnak könnyen visszatérni a családjukhoz vagy önálló megélhetést teremteni.

A kutatásból kiderült, hogy bár papíron sokan kaptak valamilyen képzést a visszaélések megelőzéséről, ez gyakran csak rövid, egy-két napos kurzust jelentett. Ez kevés ahhoz, hogy valódi védelem és bátorság alakuljon ki. Annál is kevésbé, mert az afrikai kultúrában mélyen gyökerezik, hogy az emberek nem akarják világgá kürtölni a problémáikat.

Claudia Giampietro, a Kiskorúak Védelme Pápai Bizottság kánonjogásza szerint nem elegendő, ha egyszerűen ráhúzzák valakire a „kiszolgáltatott felnőtt” címkét. Inkább azt kell megérteni, hogy különböző hatalmi egyenlőtlenségek, függőségi helyzetek és visszaélési környezetek léteznek, és ezeket kell alaposabban vizsgálni. Ezek a helyzetek érinthetik a szerzetesnőket, még az idősebbeket is, ezért foglalkozni kell a körülményeikkel a közösségükön belül és kívül is.

A tabut először a Vatikán kezdte megtörni, amikor 2020-ban külön részletes jelentést szentelt a szerzetesnőkkel szembeni bántalmazásnak. Ezután több kutatás is indult, hogy felmérjék a jelenség méretét. Egy 2022-es, 1417 szerzetesnő körében végzett latin-amerikai kutatás szerint 19,8%-uk szexuális bántalmazásról számolt be, több mint 50%-u pedig hatalommal való visszaélésről, elöljáróik, püspökeik vagy papjaik részéről. Nem kis arányban előfordult zaklatás világiak vagy más szerzetesnők részéről is. Ezek az adatok azt mutatják, hogy nem elszigetelt, hanem sokrétű és évtizedeken keresztül hallgatás övezte problémáról van szó.

A Vatikán ezért 2026. december 9. és 11. között Rómában egy külön találkozót szervez majd a szerzetesnőkkel szemben előforduló bántalmazások megelőzéséről. Ez nem tudományos konferencia lesz, hanem egy szinodális „tanulóműhely”, amelynek célja konkrét eredmények elérése. Püspökök, szerzetesrendi elöljárók, kúriai tisztviselők és abúzus-megelőzési szakértők közösen dolgoznak majd kerekasztal-beszélgetéseken, egyházjoggal foglalkozó üléseken és munkacsoportokban.

A fórumra meghívták az említett kutatást vezető Ondeng nővért is, aki szerint a szerzetesközösségekben a biztonságnak az élet szerves részévé kell válnia. Az afrikai nővérek szerint a probléma egyik legsúlyosabb alkotóeleme a hatékony ellenőrzés hiánya. Sok ügyet azért söpörnek szőnyeg alá, mert nincs, aki a Szentszék részéről valóban nyomon kövesse az eseteket, különösen ott, ahol a helyi közösség vagy a rendi vezetés nem lép fel. Ezért azt javasolják, hogy vezessenek be világos irányelveket a felszentelt személyek bántalmazási eseteinek kezelésére, hasonlóan ahhoz, mint amit Ferenc pápa a Vos Estis Lux Mundi keretében már bevezetett a kiskorúakat érintő ügyekre.

A cikk fő üzenete az, hogy a bántalmazás elleni küzdelem nem maradhat kizárólag a kiskorúak védelmére szorítkozó rendszerben. A szerzetesnők esetében is világos szabályokra, biztonságos bejelentési utakra, átláthatóságra, felelősségre vonásra és komoly képzésre van szükség. A szerzők szerint az egyház csak akkor tud hitelesen fellépni, ha felismeri: a védelem nem külső kényszer, hanem evangéliumi kötelesség, amely minden ember méltóságának megóvására szólít bennünket.