174. nap: Ozeás próféta

Korszak: Megosztott királyság

Ima

Mennyei Atyánk! Dicsőítünk téged, szeretünk téged és mi is megkapjuk a te szeretetedet, mert te hűséges vagy akkor is, amikor mi hűtlenek vagyunk. Te mindig akarsz minket, vágysz ránk akkor is, amikor mi kelletlenek vagyunk. Megmutatod nekünk, Uram, hogy a te szereteted megállíthatatlan és soha nem változik. Nem a szépségünk vonz téged, hanem a te szereteted vonz téged hozzánk. Kérünk, hogy továbbra is közeledj hozzánk és továbbra is vezess magadhoz, ha eltévelyedünk! Jézus nevében kérjük, ne engedd, hogy elforduljunk tőled! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A 2Királyok 5-ben Elizeus próféta és Naamán, az arám, azaz szíriai vezér történetét olvastuk. Naamán az arám király seregének a nagyrabecsült és bátor vezére. Mindene megvan, ami csak kell, tisztelet, hírnév, gazdagság és hatalom. Mégis leprás, vagyis valójában egy halott ember. Itt érdemes megállni egy kicsit és reflektálni erre. Lehet, hogy valakinek tényleg mindene megvan az életben, de ugye az óra mindannyiunk felett ketyeg. Mindannyiunk élete egy homokóra, ahol a homokszemecskék folyamatosan peregnek lefelé. Naamánnak minden alkalommal szembe kellet néznie ezzel, amikor a tükörbe nézett, mert leprás volt. Igaz, mindene megvolt, amiről csak álmodhatott – hírnév, tisztelet – és mégis megvoltak számlálva a napjai, mert nem menekülhetett el a betegsége elől. Érdemes erre rátekintenünk, mert lehet, hogy most az életünk csúcsán vagyunk, de lehetnénk a legmélyebb ponton is. Isten nélkül értelmét veszti a siker vagy a győzelem fogalma. 

Itt van Naamán, aki teljesen reményvesztett, ugyanis a gyógyíthatatlan lepra miatt semmit sem tehet. Nézzük meg, hogy mi változtatja meg Naamán életének az útját! Egy fiatal lány változtatja meg, aki Naamán házában szolgál. Egy zsidó lány. Ezt a lányt elrabolták az arámiak, és most az ottani hadsereg vezérének a házában lakik. Ő maga megy oda Naamán feleségéhez és mondja neki, hogy van egy ember Izraelben, Isten embere, akit Elizeusnak hívnak, és ő tud segíteni az urának. Itt van ez a lány, akitől mindent elvett Naamán, elrabolták, amikor a zsidók ellen támadtak. Gondoljunk csak bele, miért akarhatja, hogy az ura meggyógyuljon? Lehet, hogy csak azért, mert gazdájának nagy tekintélye volt, tényleg jó ember, és csak „véletlen” lett emberrabló?! Vagy azért akart segíteni ez a lány, mert ismerte Isten szívét. Lehet, hogy ismerte Isten szívét és azt akarta, hogy Isten gyógyító ereje áradjon ki az ellenségeire is. Azokra is, akik tönkretették a családját és az ő életét, akik elhurcolták Arámba. Ezt fontos meggondolni ebben a történetben. 

Naamán elmegy Izrael királyához, akit felzaklat, hogy miért őt kérik meg, hiszen ő nem tudja meggyógyítani a leprát. Ekkor üzen neki Elizeus, hívatja Naamánt és annyit mond, hogy fürödjön meg hétszer a Jordán vizében. Naamán nem akar megfürdeni a Jordánban, de a szolgái bíztatják: „Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább meg kell tenned, hogy csak azt mondta neked: Fürödj meg és tiszta leszel” (2Kir 5,13). Ez egy egyértelmű utalás lehet a megkeresztelkedésre. A keresztelés tesz minket Isten gyermekeivé nemcsak névleg, hanem a valóságban is. A keresztelésben megkapjuk a Szentlelket, általa kiáltjuk „Abba! Atya!”. Annyira egyszerű az egész: csak bemerítkezem vagy háromszor vizet öntenek a fejemre és azt mondják, hogy „megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében”. Ennyi az egész? Ilyen egyszerű? A válasz: igen. Nekünk ez egyszerű. Természetesen Jézus fizette meg a keresztség szentségének az árát önmaga feláldozása által. 

Azonban nekünk ez a hihetetlenül könnyű dolog megváltoztatja az életünket; csak valami olyasmit kell tenni, mint Naamánnak, aki hétszer megmerítkezett a Jordánban. Ez megváltoztatta az életét. Annyira megragadó az a rész, amikor Elizeus Naamán minden ajándékát visszautasítja, mire ő ezt mondja: „Szolgád ezentúl nem mutat be égő- és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak” (2Kir 5,17). Vagyis mostantól csak Izrael Istenét fogja imádni. És mivel Izrael földje szent, visz belőle annyit, amennyit egy öszvér elbír és ezen fog áldozatot bemutatni… Tehát Naamán úgy gondolkodik, hogy visz Izrael földjéből a saját földjére, s otthon ezen a szent földön állva fog imádkozni. Rómában is van egy ilyen templom, a Jeruzsálemi Szent Kereszt temploma. Konstantin császár édesanyja, Heléna, elment a Szentföldre és hajókon hozatott onnan földet, majd Rómába vitette. A hagyomány szerint a bazilika egyik részét töltötték fel vele, hogy a zarándokok úgy érezzék, mintha a Szentföldön járnának. Naamánnak hasonló a története, mivel ő is visz a szent földből, és amikor azon imádkozik otthon, akkor mindig az élő, igaz Istenhez fog imádkozni, vagyis Elizeus Istenéhez – ami csodálatos dolog. 

Ozeás egy tragikus sorsú ember, aki Isten embere. Vannak próféták, akik a beszédükkel tesznek tanúságot az Úrról, és vannak próféták, akik a tetteikkel is. Ozeás a szavaival és a cselekedeteivel is tanúságot tesz. Mire hívja meg Isten Ozeást? Arra kéri, hogy házasodjon össze Gómerrel, egy prostituálttal, akiről tudja, hogy hűtlen lesz hozzá. Ozeás az életével tanúskodik, mert azt mondja neki az Úr, hogy „olyannak kell lenned, mint én vagyok, Gómer pedig olyan lesz, mint Izrael népe. Izrael népének mindent megadok, amit csak lehet, de ők más szeretőket keresnek. Ők másoknak adják a szívüket”.

Ez nagyon fontos. A 2. és 3. gyermekük neve is érdekes és lényeges, ugyanis az egyik lesz a „Nincs irgalom”, a másik pedig a „Nem népem”. Vagyis a házasságuk gyümölcsei lesznek ők, és folyamatosan elfordulnak az Úrtól. A második fejezetben Ozeás az északi királyság lakóihoz, Izrael népéhez beszél. Azt mondja nekik: „ti mindig ezt csináljátok, mindig elfordultok az Úrtól”. De ő „meztelenné teszi őt, ahogy megszületett”. Földjét pusztasággá változtatja és szomjan hal (vö. Oz 2,5). De miért? Mert akkor visszatér az Úrhoz, persze csak, ha idejében megtér, mielőtt szomjan halna…

Ha elveszek tőle mindent, akkor föleszmél és azt mondja: „várjunk csak, én az Úrhoz tartozom, szemben azzal, amit tettem”. Korábban ugyanis ezt mondta a hűtlen asszony a 7. versben: „Elmegyek a szeretőim után, akik kenyeret és vizet adnak nekem, gyapjút és lent, italt és olajat” (Oz 2,7). Mire Isten azt válaszolja: „Én adtam a kenyeret, a vizet és a gyapjút, a lent, az italt és olajat. Te azt hitted, hogy ezeket a hamis isteneid adták neked, pedig nem”. 

Ezek történnek a mi életünkben is, a saját bálványainkkal a szívünkben… A nyolcadik versben – ami az értelem szerinti sorrendváltoztatás miatt a 9. verssel együtt a 15. vers utánra került –, nagyon szépen leírja, mit tesz ilyenkor Isten: „Ezért, lám, eltorlaszolom tövissel az útját; falat emelek elé, hogy ne találja ösvényeit. Keresi majd szeretőit, de nem leli őket, hiába kutatja, nem találja meg soha” (Oz 2,8).

Nem tudom, hogy történt-e már olyan veletek, hogy bűn elkövetésére készültetek, de Isten megállított. Egyszer csak meggondoltad magad. Először elvakultan azt mondod, hogy „most csak azért is ezt fogom tenni és tudom, hogy így eltávolodok az Úrtól”. De Isten egyszer csak elzárja azt az utat tövisekkel, falat épít eléd, mert nem akarja, hogy elhagyd. Nem akarja, hogy elszökjünk tőle, és ezért néha akadályokat tesz az utunkba. A szövegben a 15. vers után ugyanezt a változást látjuk a hűtlen asszony esetében, aki elhatározza, hogy: „Elmegyek, visszatérek előző férjemhez, mert jobb volt nékem régen, mint most.” Mire Isten ezt mondja: „Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek” (Oz 2,16). Nagyon szeretem ezt a mondatot. Isten olykor kivezet minket is a hétköznapok dzsungeléből a pusztába, ahol nincs semmi zavaró körülmény, nyüzsgés, zaj, hogy meghallhassuk az ő szívünkre beszélő hangját. Ilyen egy lelkigyakorlat, vagy a mindennapos elcsendesedés, személyes ima ideje.

Emlékeztek, Józsue könyvének hetedik fejezetében, amikor megérkeznek az ígéret földjéhez, Ai ostroma után Áchán ellopott pár dolgot a zsákmányból, amelyet az Úr lefoglalt magának. Áchor völgyében, a borzalmak völgyében történt meg Áchán megkövezése. Itt, Ozeás könyvének a második fejezetében erről beszél Isten: „Visszaadom neki szőlőskertjeit, Ákor völgyét, mint reménye csillagát” (Oz 2,17). Vagyis „Áchor völgyét a remény kapujává változtatom, a szégyen völgyét a győzelem helyévé teszem, egy olyan hellyé, ahol megtudod, mennyire őszintén és mélyen szeretlek”.

És ez a mai nap üzenete: szeretve vagy. Az Úristen akkor is szeret, amikor elfutunk előle – mert olykor ezt tesszük. Amikor elfutunk tőle, ő továbbra is utánunk jön. És gyakran kivisz minket a pusztába, hogy ott világosan tudjon szólni hozzánk.

Ha most sivatagban vagy pusztaságban vagy, ha valódi veszteségeket élsz meg, akkor Isten talán ezt szeretné ezeken keresztül üzenni neked: „Csak próbálom felkelteni a figyelmedet. Mert a szívedet odaadtad. Az életedet odaadtad. Önmagadat odaadtad valaminek vagy valakinek, aki nem én vagyok. Pedig én vagyok az életed forrása, a te forrásod, az öröm és a szeretet forrása. Ezért gyere vissza, gyere vissza!”

Ez tehát az üzenet: szeretve vagy. Olyan Isten szeret, aki annyira szeret téged, hogy nem fog elhagyni. Sőt, keményen harcolni fog érted. Még az is lehet, hogy ellened harcol – érted. Mert gyakran olyan dolgokat választunk, amelyek nem jók nekünk, és ilyenkor harcolni kell értünk. Értünk kell harcolni, és olykor ellenünk is kell harcolni, mert Isten mindenek fölött szeret téged.

Ezért fordulj vissza hozzá most, ahogy én is visszafordulok hozzá. Imádkozzunk egymásért, mert Isten kegyelme nélkül elakadunk. Teljesen tehetetlenek vagyunk nélküle.

Ezért én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem és imádkozzunk egymásért, ezért a fantasztikus bibliaolvasó közösségért! Tudjátok, hányan olvassuk most közösen Isten igéjét? Most, az első évadban – mert, hogy a következő években is meg szeretnénk hívni sokakat a közös olvasásra – több mint 62 ezren vagyunk. Ez csodálatos! Dicsőség Istennek!

Szóval imádkozzunk továbbra is egymásért, és azokért, akik később, vagy éppen ma kapcsolódnak hozzánk!