Leó pápa homíliája Madridban: Az úrnapi Krisztus velünk jár az utcákon és éltet minket

A Madrid centrumában fekvő történelmi Cibeles-téren tartották meg mintegy egymillió hívő jelenlétében az úrnapi szentmisét, melyet spanyol nyelven XIV. Leó pápa mutatott be. Homíliájában az úrnapi körmenet spirituális jelentőségét hangsúlyozta: „A feltámadott Úr jelenlétében való hitről van szó, Jézus az utcáinkon jár, átkel a tereken, meglátogatja a városnegyedeinket, ott lakik a mindennapi életünk helyszínein, mint a népével együtt járó közeli Isten”.

Corpus Domini napján örömteli szívvel gyűltünk össze az Eucharisztia ünneplésére, Krisztus élő jelenlétének ajándéka körül, aki itt van közöttünk. Ő, aki feláldozta értünk az életét, hogy bevezessen minket az Atya közösségébe, hogy az ő gyermekeivé legyünk, most itt van, mint az égből alászállott élő kenyér, aki Isten életével táplál minket, a halálnál is erősebb szeretettel – kezdte homíliáját Leó pápa.

Az Úr eucharisztikus kenyérben való jelenlétének emlékezete a hitetek és népetek történelmének középpontjában áll. Itt Madridban, de Spanyolország számos más helyén is Corpus Domini, az Úrnapja nem csupán a liturgikus naptár egyik ünnepe, hanem a hit gyökereihez való visszatérés, hogy megújítsuk Isten iránti szeretetünket és hűségünket. E nap ünnepélyes körmenetei évszázadok óta formálják a spanyol nép áhítatát, művészetét, zenéjét, építészetét és életét, és még ma is kifejezést nyer az ország lelki érzése a virágszőnyegek, az utcai oltárok, a szentségtartók, az énekek és a liturgikus ruhák szépségén és eleganciáján keresztül is. Ez nem egy külsőséges megnyilvánulás, nem egy túlélő néphagyomány, és nem is egyszerű esztétikai díszítés: itt a feltámadott Úr jelenlétében való hitről van szó, aki él és még mindig közöttünk jár, aki kenyérré lesz az élet utáni éhségünkre, és meglátogatja szívünk és történelmünk minden zugát, még a legsötétebbeket is.

Így Krisztus a szentmise során táplálékként adja magát nekünk és a körmenet azt hirdeti, hogy Ő nem zárkózik be a templomokba, hanem éppen ellenkezőleg, kijön hozzánk. Jézus az utcáinkon jár, átkel a tereken, meglátogatja a városnegyedeinket, ott lakik a mindennapi életünk helyszínein, mint a népével együtt járó közeli Isten, mint a történelem Ura, a gyengék vigasza, a családok fénye, a legsebezhetőbbek reménye, a szenvedők békéje. A szentségtartóban az utcákon áthaladó Krisztus ugyanaz, aki azonosul a szegényekkel, a betegekkel, a magányosokkal és a kitaszítottakkal. Nem véletlen, hogy itt, Spanyolországban, az Egyház évek óta összekapcsolja a Corpus Domini ünnepét a Karitász Napjával.

Nem csupán arról van szó, hogy kivisszük a szentségtartót, hanem arról, hogy hagyjuk magunkat kivezetni az önzésből, a közönyből, a kényelmes és magánjellegű hitből, hogy válaszoljunk a megtérésre szólító felhívására, hogy megváltoztassuk a tekintetünket, és befogadjuk az Ő jelenlétét, amely megváltoztat és felhívássá válik a jelenre, személyes életünkre, kapcsolatainkra, a társadalomra és a jövő építésére nézve. Ebből a szempontból kell értelmezni azt a felhívást, hogy „emlékezzünk”, amelyet az első olvasmányban hallottunk: „Emlékezz az Úr, a te Istened által a pusztában eltöltött negyven évre”. Íme tehát egy feladat a mai és a holnap Spanyolországának: az a vallásosság, amely évszázadok óta élteti ezt az országot, ne legyen a múlt múzeuma, amelyet meg kell látogatni, hanem a hit iskolája, amelyből ma is meríthetünk. Legyen egy iskola, amely megtanít arra, hogy térdre boruljunk Isten és embertársaink előtt, mert senki sem borulhat térdre az Úr előtt, miközben megveti testvérét; egy iskola, amely megtanít minket a szeretet ingyenességére, amely ajándékká válik, hogy köztünk járjon és megtörje az önzés láncait; egy iskola, amelyből megtanuljuk, hogy Isten valós jelenlét, és mi is hivatottak vagyunk jelen lenni a társadalom helyzeteiben és kihívásaiban, nem menekülnünk kell, hanem személyesen elkötelezni magunkat a közjó építése mellett.

Leó pápa ezen a ponton megemlékezett Szent Manuel Gonzálezról, az elhagyott tabernákulumok spanyol püspökéről. Élete arra emlékeztet minket, hogy az Eucharisztia nem csupán a nagy ünnepségeken vagy alkalomszerűen tisztelhető, hanem azok csendes hűségében is, akik kísérik az Urat. Ugyanakkor a pápa utalt Keresztes Szent János költői soraira is: „Jól ismerem azt a forrást, amely áramlik és bugyog, még ha sötét is az éjszaka”. A toledói kolostorbörtönben, ahol rendkívül kemény körülmények között tartották fogva, éppen az 1578-as Úrnapja előtt, a börtön éjszakájában felismeri az Úr rejtett jelenlétét, amelyből olyan fény árad, amely nem ismer napnyugtát, és olyan élet árad, amely nem fogy el. Az Eucharisztikus Jézus „az a rejtett örök forrás”: forrás, amely árad és szomjat olt.

Térjünk vissza hozzá őszinte szeretettel! – zárta úrnapi homíliáját Leó pápa a Madridban bemutatott szentmisén, melynek végén megtartották a hagyományos úrnapi körmenetet. Leó pápa a baldachin alatt haladt, kezében szentségtartóban az eucharisztikus Jézussal és megkerülték a tér közepén álló szökőkutat majd, majd a körmenet visszatért a főoltárhoz.

Forrás: Vatican News