128. nap: Hatalmas vitéz harcosok

Korszak: Királyok kora

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, hálát adunk neked. Mai igéd figyelmeztet, hogy szeressük az Urat, szeressünk téged. Ahogy Dávid mondta: „Szeressétek az Urat mind, ti övéi!” (Zsolt 31,24). A legnagyobb jó, hogy szerethetünk téged, ez a legmagasabb rendű feladatunk, ez az elsődleges hivatásunk és a legnagyobb megtiszteltetés számunkra. Hiszen nemcsak te szeretsz minket, hanem mi is viszontszerethetünk téged. Pedig nem látszik logikusnak, hogy téged egyáltalán érdekelne, hogy mi szeretünk-e téged vagy nem. De, igenis számít neked. Még szeretetünk kis szimbólumai, apró szeretet-gesztusaink, hűségünk kis jelei és imádásunk gesztusai is mind számítanak neked. Még ezt a bibliaolvasást is, hogy odafigyelünk szavadra, ezt is szeretetünk ajándékaként fogadod el tőlünk. Pedig te vagy, Urunk, aki megmutatod szereteted azáltal, hogy szavaid az értelmünkhöz, fülünkhöz, szívünkhöz, életünkhöz szólnak, és mégis, ezt a hajlandóságunkat úgy veszed, mint neked szóló szeretet-cselekedetet. Mint az imádás egy formáját. Urunk, szeretnénk viszonozni azt a szeretetet, amit tőled kapunk. Jézus nevében kérünk, segíts ma szeretnünk téged, hogy eleget tegyünk a felszólításnak, amit a zsoltárban imádkoztunk: „Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!” (Zsolt 31,25). Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Az ammoniták királya meghalt. Dávid tehetséges uralkodó, úgy gondolja, hogy diplomáciai kapcsolatot vesz fel a környékbeli királyságokkal, népekkel. Elküldi követeit, hogy átadják részvétnyilvánítását. Hanun, az ammoniták új uralkodója úgy küldi vissza a követeket, hogy leborotváltatja a fél szakállukat és ruhájukat félbevágja, ami egyértelműen a megszégyenítés jele. Az ókori világban a szakáll az érett férfiasság szimbóluma volt. Ruhájuk félbevágással való megrövidítése azt jelentette, hogy kilátszott a szemérmük, tehát megalázva térnek vissza Dávidhoz. Ő újra egy nemes vonását mutatja meg, olyan emberét, aki tudja, hogy mit mondjon ezeknek a férfiaknak. Azt üzeni nekik, hogy maradjanak Jerikóban, míg ki nem nő a szakálluk, s így nem lesznek gúny tárgya az emberek előtt. Viszont összehívja erős katonáit, akikről már előzőleg olvastunk, és Joáb vezetésével harcba küldi őket az ammoniták és a szíriaiak ellen. Ahogy tegnap említettem, ezek az emberek bátrak, kiválóak, bölcsek és céltudatosak. Joáb így biztatja őket: „Csak bátorság! Bizonyuljunk erősnek népünkért és Istenünk városaiért. Aztán tegye az Úr, ami tetszik neki!” (2Sám 10,12). Harcolnak és győznek, ahogy ez várható volt. 

A Krónikák első könyvének 13. fejezetében is egy hasonló történetet látunk. Dávid azt mondja, hogy ha ő Jeruzsálemben, a fővárosban lakik, ésszerű, hogy Isten jelenléte, a szövetség ládája is ide kerüljön, hogy itt imádják az Urat. Tehát egy addig használatlan, új szekérre teszik – ezt fontosnak tartották itt megemlíteni, míg Sámuel második könyvének párhuzamos helyén erről nem esik szó. Viszont emlékezzetek: Isten ládáját csak a leviták vihették rudakon, úgy, hogy nem érnek hozzá. Uza viszont hozzáér a frigyládához és szörnyet is hal, ahogy erről már olvastunk (vö. 2Sám 6,6). Dávid megrendül, nem meri hazavinni a ládát, és otthagyja a gádi Obed-Edomnál, akinek családját és minden jószágát gazdagon megáldja az Úr. Ezt hallva Dávid hónapokkal később mégis elviszi az Úr ládáját Jeruzsálembe, hat lépés után áldozatot bemutatva, az Úr előtt táncolva…

Mi mindannyian Isten jelenlétében szeretnénk élni. De közben elkövetünk bűnöket, és még azt merjük mondani, hogy „tudom Istenem, mit akarsz, de én meg mást akarok”. Ez a lelki halálhoz vezet, úgy, ahogyan Uza esetében a fizikai halálhoz vezetett. Mégis, Isten arra hív miket, hogy éljünk az Ő jelenlétében. Arra vagyunk meghívva, hogy táncoljunk Isten jelenlétében, máskor pedig legyünk csendben és úgy imádjuk, dicsőítsük őt.

Kérhetjük őt: „Uram, segíts, hogy a jelenlétedben tudjak élni! Adj figyelmességet, hogy fel tudjam ismerni, hol vagy – a szent helyeken is és a mindennapok tereiben is, ahol szintén jelen vagy.” Isten mindenhol jelen van, ott is, ahol épp most vagy. Ragadd meg ezt a pillanatot, állj meg és tudatosuljon benned, hogy Isten egészen különleges módon jelen van a frigyládában. Valóságosan jelen van a tabernákulumban, a legszentebb Oltáriszentségben és Igéjében.

De jelen van itt és most számodra is. Ha bármikor hívjuk az Ő nevét, ráébredhetünk, hogy Ő jelen van, hogy mindig is itt volt és itt lesz akkor is, amikor esetleg nem is figyelünk rá. Most is jelen van számodra és számomra. Ő itt van.

És Istenünk, olyan jó, hogy bármikor megszólíthatunk. Most csak annyit mondunk, hogy szeretünk téged.

Imádkozzunk egymásért, akár most a podcast után mondj el egy fohászt a Biblia egy év alatt podcast hallgatói közösségéért. Én is imádkozom érted, kérlek, te is imádkozz értem!