BIY HU cover 128. nap

128. nap: Hatalmas vitéz harcosok

B) Hadjárat az ammoniták ellen; Salamon születése.
Dávid követeinek megsértése.

Ezután történt, hogy az ammoniták királya meghalt, és fia, Hanun lépett helyette a trónra. Dávid ezt mondta magában: „Barátsággal leszek Nachas fia, Hanun iránt, amint az apja is barátsággal volt irántam.” Ezért Dávid elküldött, és apja miatt szolgái révén részvétét nyilvánította. Amikor Dávid szolgái az ammoniták országába értek, az ammoniták vezérei így szóltak urukhoz, Hanunhoz: „Gondolod, hogy Dávid apádat akarja megtisztelni, amikor elküldte embereit részvétet nyilvánítani? Vajon nem azért küldte inkább Dávid a szolgáit, hogy kikémleljék a várost, szemügyre vegyék benne az őrséget, s aztán lerombolják?” Erre Hanun elfogatta Dávid szolgáit, az egyik oldalon leborotváltatta a szakállukat és levágatta róluk félig, vagyis egészen az ülepükig a ruhájukat, aztán elküldte őket. Amikor Dávidnak hírül vitték a dolgot, eléjük küldött, mert nagy gyalázat érte ezeket a férfiakat, s azt üzente nekik a király: „Maradjatok Jerikóban, míg ki nem nő újra a szakállatok, s csak aztán térjetek vissza!”

Az első hadjárat az ammoniták ellen.

Amikor az ammoniták észrevették, hogy gyűlöletessé tették magukat Dávid előtt, az ammoniták elküldtek és megszerezték zsoldosnak a bet-rechobi arámokat, valamint a Cobába való arámokat, húszezer gyalogost, továbbá Maacha királyát, ezer embert és Tob fejedelmét, tizenkétezer embert. Mihelyt Dávid tudomást szerzett róla, elküldte Joábot minden harcosával és bajnokával. Erre az ammoniták kivonultak, és a város kapui előtt csatasorba álltak. A Cobába és Rechobba való arámok Tobtól és Maachától külön, a nyílt mezőn sorakoztak fel. Amikor Joáb látta, hogy elölről is, hátulról is csatasorba állnak vele szemben, kiválogatta Izrael legjavát, és felsorakoztatta őket az arámokkal szemben, a csapatai maradékát pedig testvére, Abisáj kezére bízta, hogy állítsa őket csatasorba az ammoniták ellen. Azt mondta: „Ha az arámok erősebbek nálam, te jössz majd segítségemre, ha azonban az ammoniták erősebbek, mint te, én sietek a segítségedre. Csak bátorság! Bizonyuljunk erősnek népünkért és Istenünk városaiért. Aztán tegye az Úr, ami tetszik neki!” S amikor Joáb előrenyomult harcosaival, hogy megküzdjön az arámokkal, azok megfutamodtak előle. Mihelyt az ammoniták észrevették, hogy az arámok menekülnek, ők is megfutamodtak Abisáj elől, s visszahúzódtak a városba. Akkor Joáb visszafordult az ammoniták elleni csatából és hazatért Jeruzsálembe.

Az arámok legyőzése.

Amikor az arámok látták, hogy Izrael fiai megverték őket, újra összevonták csapataikat. Hadad-Ezer pedig hírvivőket küldött, és a folyón túl is mozgósította az arámokat. Ezek Helamba mentek, és Hadad-Ezer seregének a vezére, Sobach volt a parancsnokuk. Amikor ezt Dávidnak hírül vitték, egész Izraelt hadba szólította, átkelt a Jordánon, és kivonult Helam ellen. Az arámok felsorakoztak Dáviddal szemben, és megütköztek vele. De az arámok kénytelenek voltak Izrael fiai előtt meghátrálni. Dávid hétszáz harci szekeret és negyvenezer embert megsemmisített az arámok közül. A parancsnokuk, Sobach is megsebesült, úgyhogy meg is halt ott helyben. A királyok, Hadad-Ezer szövetségesei mind látták, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól, azért békét kötöttek Izrael fiaival, és alattvalók lettek. Az arámok ezután óvakodtak tőle, hogy az ammonitáknak segítséget nyújtsanak.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A szövetség ládáját elhozzák Kirjat-Jearimból.

Dávid tanácsot tartott az ezres és százas csoportok vezetőivel és a vezérekkel. Ezt mondta Dávid Izrael egész közösségének: „Ha jónak látjátok, és ha az Úr, a mi Istenünk úgy határoz, elküldünk testvéreinkhez, akik Izrael földjén élnek, valamint a papokhoz és a levitákhoz a városaikba és a hozzájuk tartozó telepekre, hogy gyűljenek ide egybe. Elhozzuk Isten ládáját, mivel Saul idejében nem gondoltunk rá.”
Az egész közösség beleegyezett, mert a javaslat tetszett az egész népnek. Erre Dávid egybegyűjtötte egész Izraelt Egyiptom Sihorjától egészen Hamat bejáratáig, hogy Kirjat-Jearimból elhozzák Isten ládáját. Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevéről neveztek el, aki a kerubok fölött trónol. Az Úr ládáját egy új szekéren hozták el Abinadab házából. Uza és Achjó vezették a szekeret. Dávid és egész Izrael teljes lelkesedéssel táncolt Isten előtt citera és hárfa, dob, csengő és cintányér hangjára énekelve. Amikor azonban Kidón szérűjéhöz értek, Uza kinyújtotta kezét, hogy megfogja a ládát, mivel az ökrök fölbillentették. Erre fölgerjedt az Úr haragja Uza ellen, lesújtott rá, amiért kinyújtotta kezét a láda felé. Meg is halt ott, az Isten előtt. Dávid nagyon megrendült amiatt, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért nevezik azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának.
Dávidot ezen a napon elfogta az Istentől való félelem, és így szólt: „Hogyan vigyem el magamhoz az Isten ládáját?” Dávid nem vitette tovább a ládát Dávid városába, hanem a Gádból való Obed-Edom házába küldte. A láda Obed-Edomnál maradt, az ő házában három hónapig. Az Úr megáldotta Obed-Edom házát és minden jószágát.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

IMA A SZORONGATTATÁS IDEJÉN

(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)

Hozzád menekülök, Uram,
ne hagyd, hogy szégyent valljak!
Igazságodban szabadíts
és ments meg engem,

hallgass meg és siess hozzám!
Légy megmentő sziklám,
erős, szabadító váram!

Valóban te vagy a sziklám és váram,
nevedért vezess és irányíts engem!

Kimentesz a hálóból,
amit elém vetnek,
te vagy szabadulásom.

Kezedbe ajánlom lelkemet,
te megváltasz, Uram.
Te, hűség Istene,

te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit,
én azonban az Úrban bízom.

Ujjonghatok és örülhetek jóságodon,
mert kegyesen tekintettél
nyomorúságomra,
és segítettél kínjaimban.

Nem szolgáltattál ki
ellenségem hatalmának,
lábamat tágas helyre állítottad.

Könyörülj rajtam, Uram,
tele vagyok félelemmel,
tekintetem komor a gondtól,
testem, lelkem összetörve.

Gondokban múlik életem,
éveim sóhajokkal vannak tele.
Erőm megtört a nyomorúságban,
csontjaim mind megroppantak.

Gúny tárgya lettem ellenségeimnek,
szomszédaimnak szégyenük,
barátaimnak félelmük.
Akik az utcán látnak, kitérnek előlem.

A szívek elfeledkeznek rólam,
mintha halott volnék.
Olyan lettem, mint összetört edény.

Hallottam a tömeg suttogását,
körülöttem csupa borzadály,
csoportokba verődtek,
és meg akartak ölni.

De én benned bízom, Uram!
Azt mondom: Te vagy Istenem!

Az időm a te kezedben van,
ragadj ki ellenségeim
és üldözőim hatalmából!

Derítsd szolgádra arcodat,
ments meg irgalmasságodban!

Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak,
hiszen téged hívlak!
A gonoszok valljanak szégyent,
némuljanak el és szálljanak sírba!

Némuljanak el a hazug ajkak,
amelyek az igaz ellen szólnak,
rátarti gőggel és megvetéssel!

Mily nagy a te jóságod, Uram,
amit azoknak tartogatsz,
akik félnek téged!
Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára,
azokon, akik hozzád menekülnek.

Tekinteted pajzsával befödöd őket
az emberek támadása elől.
Sátradban megvéded őket
a nyelvek rágalma elől.

Áldott legyen az Úr (az erős városban)!
Csodálatosan megmutatta nekem
irgalmát.

Ijedtemben így beszéltem:
„Elutasítottál szemed elől.”
De te meghallottad könyörgő szavam,
amikor hozzád kiáltottam.

Szeressétek az Urat mind, ti övéi!
Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza,
de bőven megfizet azoknak,
akik elbizakodva cselekszenek.

Legyetek erősek és bátor lelkűek,
mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, hálát adunk neked. Mai igéd figyelmeztet, hogy szeressük az Urat, szeressünk téged. Ahogy Dávid mondta: „Szeressétek az Urat mind, ti övéi!” (Zsolt 31,24). A legnagyobb jó, hogy szerethetünk téged, ez a legmagasabb rendű feladatunk, ez az elsődleges hivatásunk és a legnagyobb megtiszteltetés számunkra. Hiszen nemcsak te szeretsz minket, hanem mi is viszontszerethetünk téged. Pedig nem látszik logikusnak, hogy téged egyáltalán érdekelne, hogy mi szeretünk-e téged vagy nem. De, igenis számít neked. Még szeretetünk kis szimbólumai, apró szeretet-gesztusaink, hűségünk kis jelei és imádásunk gesztusai is mind számítanak neked. Még ezt a bibliaolvasást is, hogy odafigyelünk szavadra, ezt is szeretetünk ajándékaként fogadod el tőlünk. Pedig te vagy, Urunk, aki megmutatod szereteted azáltal, hogy szavaid az értelmünkhöz, fülünkhöz, szívünkhöz, életünkhöz szólnak, és mégis, ezt a hajlandóságunkat úgy veszed, mint neked szóló szeretet-cselekedetet. Mint az imádás egy formáját. Urunk, szeretnénk viszonozni azt a szeretetet, amit tőled kapunk. Jézus nevében kérünk, segíts ma szeretnünk téged, hogy eleget tegyünk a felszólításnak, amit a zsoltárban imádkoztunk: „Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!” (Zsolt 31,25). Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés


Az ammoniták királya meghalt. Dávid tehetséges uralkodó, úgy gondolja, hogy diplomáciai kapcsolatot vesz fel a környékbeli királyságokkal, népekkel. Elküldi követeit, hogy átadják részvétnyilvánítását. Hanun, az ammoniták új uralkodója úgy küldi vissza a követeket, hogy leborotváltatja a fél szakállukat és ruhájukat félbevágja, ami egyértelműen a megszégyenítés jele. Az ókori világban a szakáll az érett férfiasság szimbóluma volt. Ruhájuk félbevágással való megrövidítése azt jelentette, hogy kilátszott a szemérmük, tehát megalázva térnek vissza Dávidhoz. Ő újra egy nemes vonását mutatja meg, olyan emberét, aki tudja, hogy mit mondjon ezeknek a férfiaknak. Azt üzeni nekik, hogy maradjanak Jerikóban, míg ki nem nő a szakálluk, s így nem lesznek gúny tárgya az emberek előtt. Viszont összehívja erős katonáit, akikről már előzőleg olvastunk, és Joáb vezetésével harcba küldi őket az ammoniták és a szíriaiak ellen. Ahogy tegnap említettem, ezek az emberek bátrak, kiválóak, bölcsek és céltudatosak. Joáb így biztatja őket: „Csak bátorság! Bizonyuljunk erősnek népünkért és Istenünk városaiért. Aztán tegye az Úr, ami tetszik neki!” (2Sám 10,12). Harcolnak és győznek, ahogy ez várható volt. 

A Krónikák első könyvének 13. fejezetében is egy hasonló történetet látunk. Dávid azt mondja, hogy ha ő Jeruzsálemben, a fővárosban lakik, ésszerű, hogy Isten jelenléte, a szövetség ládája is ide kerüljön, hogy itt imádják az Urat. Tehát egy addig használatlan, új szekérre teszik – ezt fontosnak tartották itt megemlíteni, míg Sámuel második könyvének párhuzamos helyén erről nem esik szó. Viszont emlékezzetek: Isten ládáját csak a leviták vihették rudakon, úgy, hogy nem érnek hozzá. Uza viszont hozzáér a frigyládához és szörnyet is hal, ahogy erről már olvastunk (vö. 2Sám 6,6). Dávid megrendül, nem meri hazavinni a ládát, és otthagyja a gádi Obed-Edomnál, akinek családját és minden jószágát gazdagon megáldja az Úr. Ezt hallva Dávid hónapokkal később mégis elviszi az Úr ládáját Jeruzsálembe, hat lépés után áldozatot bemutatva, az Úr előtt táncolva…

Mi mindannyian Isten jelenlétében szeretnénk élni. De közben elkövetünk bűnöket, és még azt merjük mondani, hogy „tudom Istenem, mit akarsz, de én meg mást akarok”. Ez a lelki halálhoz vezet, úgy, ahogyan Uza esetében a fizikai halálhoz vezetett. Mégis, Isten arra hív miket, hogy éljünk az Ő jelenlétében. Arra vagyunk meghívva, hogy táncoljunk Isten jelenlétében, máskor pedig legyünk csendben és úgy imádjuk, dicsőítsük őt.

Kérhetjük őt: „Uram, segíts, hogy a jelenlétedben tudjak élni! Adj figyelmességet, hogy fel tudjam ismerni, hol vagy – a szent helyeken is és a mindennapok tereiben is, ahol szintén jelen vagy.” Isten mindenhol jelen van, ott is, ahol épp most vagy. Ragadd meg ezt a pillanatot, állj meg és tudatosuljon benned, hogy Isten egészen különleges módon jelen van a frigyládában. Valóságosan jelen van a tabernákulumban, a legszentebb Oltáriszentségben és Igéjében.

De jelen van itt és most számodra is. Ha bármikor hívjuk az Ő nevét, ráébredhetünk, hogy Ő jelen van, hogy mindig is itt volt és itt lesz akkor is, amikor esetleg nem is figyelünk rá. Most is jelen van számodra és számomra. Ő itt van.

És Istenünk, olyan jó, hogy bármikor megszólíthatunk. Most csak annyit mondunk, hogy szeretünk téged.

Imádkozzunk egymásért, akár most a podcast után mondj el egy fohászt a Biblia egy év alatt podcast hallgatói közösségéért. Én is imádkozom érted, kérlek, te is imádkozz értem!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás