BIY HU cover 124. nap

124. nap: Dávid király uralkodik

2. DÁVID, JÚDA ÉS IZRAEL KIRÁLYA
Dávidot fölkenik Izrael királyává.

Izraelnek összes törzse elment Dávidhoz Hebronba, és azt mondták: „Nézd, csontod és húsod vagyunk. Már tegnap és tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a királyunk, te voltál, aki vezetted Izrael hadjáratait. S az Úr is azt mondta neked: Legeltesd népemet, Izraelt, és légy Izrael fejedelme.” Izrael vénei tehát mind elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban, az Úr előtt. Aztán fölkenték Dávidot Izrael királyává.
Dávid harmincéves volt, amikor király lett, és negyven esztendeig uralkodott királyként. Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott Júda fölött, s Jeruzsálemben harminchárom esztendeig uralkodott Júda és Izrael fölött.

Jeruzsálem elfoglalása.

Ezután a király Jeruzsálem alá vonult embereivel a jebuziták ellen, akik azon a vidéken laktak. Azt mondták Dávidnak: „Nem jutsz be oda, elűznek a vakok és a sánták. [Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem jut be oda.] Dávid azonban bevette Sion várát – ez lett Dávid városa. Azon a napon Dávid azt mondta: „Mindenki, aki legyőz egy jebuzitát és a csatornán át felhatol…” Ami a vakokat és bénákat illeti, Dávid gyűlöli őket lelkében. [Innen származik a mondás: Vak és béna nem mehet be a templomba.] Dávid akkor a várban telepedett le, és elnevezte Dávid városának. Dávid falat is épített, körös-körül, Millótól kezdve befelé. Dávidnak egyre nőtt a hatalma, és vele volt az Úr, a Seregek Istene.
Hiram, Tirusz királya megbízottakat küldött Dávidhoz, cédrusfával, ácsokkal és kőfaragókkal, hogy építsenek Dávidnak egy palotát. Így Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmát, és népe, Izrael kedvéért felmagasztalta királyságát.

Dávidnak Jeruzsálemben született fiai.

Dávid Hebronból megérkezve további mellékfeleségeket és feleségeket vett Jeruzsálemben, és fiai s lányai születtek. Ez volt a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon, Jibchar, Elisua, Nefeg, Jafia, Elisana, Eljada és Elifelet.

A filiszteusok legyőzése.

Amikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává, a filiszteusok mind kivonultak, hogy hatalmukba ejtsék. Dávid hírét vette a dolognak, és a sziklavárba húzódott. A filiszteusok előnyomultak, és felsorakoztak Refaim síkságán. Akkor Dávid megkérdezte az Urat: „Harcba szálljak a filiszteusok ellen? A kezembe adod őket?” Az Úr így válaszolt neki: „Szállj harcba, mert a kezedbe adom a filiszteusokat.” Erre Dávid Baal-Peracimba vonult, és meg is verte őket. Akkor Dávid azt mondta: „Az Úr áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton.” Ezért nevezik azt a helyet Baal-Peracimnak. Otthagyták a bálványaikat, s Dávid és emberei elvitték őket.
A filiszteusok egy más alkalommal is kivonultak, és felsorakoztak Refaim síkságán.
Dávid megkérdezte az Urat, s ő ezt felelte: „Ne szállj velük szembe, hanem kerülj mögéjük, és a bozótból támadj rájuk. Mihelyt a fák tetején lépések zaját hallod, akkor igyekezz, mert az Úr előtted vonul, s vereséget mér a filiszteusok seregére.” Dávid úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki, s legyőzte a filiszteusokat Gibeontól egészen Gézerig.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

7. AZ ÉSZAKI TÖRZSEK

Isszachár fiai: Tola, Pua, Jasub és Simron, négyen. Tola fiai: Uzi, Refaja, Jeriel, Jechmáj, Jibezám és Semuel, Tola nemzetségének fejei, vitéz férfiak, nemzetségük szerint. Számuk Dávid korában 22 600 volt.
Uzi fia: Jiszrachja. Jiszrachja fiai: Michael, Obadja, Joel és Jiszchija, összesen öt családfő. Hozzájuk (tartozott) még 36 000 vitéz férfi, nemzetségeik és családjaik szerint. Ugyanis sok feleségük és gyermekük volt. Isszachár nemzetségeiből való testvéreik mind bátor harcosok voltak. Mind a 87 000 egy csoportba tartozott.

Benjamin.

Benjamin fiai: Bela, Becher, Jediael, hárman. Bela fiai: Ecbon, Uzi, Uziel, Jerimot és Iri, öten családfők, vitéz férfiak, összesen 22 034. Becher fiai: Zemira, Joás, Eliezer, Eljoenáj, Omri, Jeremot, Abija, Anatot és Alemet. Ezek mind Becher fiai; családfők, vitéz férfiak, nemzetségeik szerint tömörülve, 22 200. Jediael fia: Bilhán. Bilhán fiai: Jeus, Benjamin, Ehud, Kenaana, Zetán, Tarsis, Ahisachár. Ezek mind Jediael fiai; családfők, vitéz férfiak, 17 200-an vonultak harcba a sereggel.
Suppim és Huppim. Ir fiai: Husim, ennek a fia Acher.

Naftali.

Naftali fiai: Jachaciel, Guni, Jecer, Sallum. Ezek Bilha fiai.

Manassze.

Manassze fiai: Aszriel, akit Arám mellékfelesége szült. Ő szülte Machirt, Gileád apját. Machir feleséget vett Huppimnak és Suppimnak. Nővérének a neve Maacha volt. A másodiknak a neve Celofechád. Celofechádnak csak lánya született.
Maacha, Machir felesége fiút szült, és Peresnek nevezte. Testvérét Seresnek hívták, a fiai meg Ulám és Rekem voltak. Ulám fia: Bedán. Ezek Gileádnak a fiai, aki Machirnak, Manassze fiának volt a fia. A nővére, Moleket szülte Ishodot, Abiezert és Machlát. Semida fiai: Achján, Sekem, Likhi és Aniam.

Efraim.

Efraim fiai: Sutelach, ennek a fia Bered, ennek a fia Tachat, ennek a fia Eleada, ennek a fia Tachat, ennek a fia Zabad, ennek a fia Sutelach, továbbá Ezer és Eleád.
Gát lakói megölték őket, mert lementek, hogy elrabolják állataikat. Apjuk, Efraim sokáig gyászolta őket. Testvérei eljöttek, hogy vigasztalják. Azután újra együtt volt feleségével, az fogant, és fiút szült, s Beriának nevezte el, mivel – úgymond – „a házamban baj van”. A lánya Seera volt. Ő építette Bet-Horont, a felső és alsó várost, valamint Uzen-Seerát.
A fia volt Refach, ennek a fia Sutelach, ennek a fia Tachan, ennek a fia Ládán, ennek a fia Ammihud, ennek a fia Elisama, ennek a fia Nun, ennek a fia Józsue.
Birtokuk és lakóhelyük keletre Bétel és leányvárosai, egészen Naaránig, nyugatra meg Gézer és leányvárosai, sőt még Aja és leányvárosai is. Manassze fiainak hatalmában voltak: Bet-Sean és leányvárosai, Tanach és leányvárosai, Megiddo és leányvárosai, Dor és leányvárosai. Ezekben laktak Józsefnek, Izrael fiának a fiai.

Áser.

Áser fiai: Jimna, Jisva, Jisvi, Beria, és Zerach volt a nővérük. Beria fiai: Héber és Malkiel. Ez volt Birzait apja. Héber nemzette Jáfletet, Semert, Hotamot és ennek nővérét, Suát. Jáflet fiai: Pazach, Bimhal és Asvat. Ezek Jáflet fiai. Testvérének, Semernek a fiai: Rohga, Hubba és Aram. Testvérének, Helemnek a fiai: Cofach, Jimna, Seles és Amal.
Cofach fiai: Szuach, Harnefer, Sual, Beri, Jimra, Bezer, Hod, Samma, Silsa, Jitrán és Beera. Jitrán fiai: Jefunne, Piszpa és Ara. Ulla fiai: Arach, Haniel és Ricja. Ezek mind Áser fiai, családfők, válogatott bátor férfiak, főnökök és főemberek. Számba vették őket, és egyesültek a hadjáratra, a háborúra. Számuk 26 000 férfit tett ki.

8. BENJAMIN ÉS JERUZSÁLEM
Benjamin utódai.

Benjamin nemzette Belát, az elsőszülöttet, Asobelt, a másodikat, Asirámot, a harmadikat, Nochát, a negyediket és Rafát, az ötödiket. Bela fiai voltak: Addár, Gera, Ehud apja, Abisua, Naamán, Achoah, Gera, Sefufam és Huram.

Gebában.

Ezek Ehud fiai. Ők voltak Geba lakóinak családfői. Elhurcolták őket fogolyként Manachatba: Naamán, Achija és Gera. Ez hurcolta őket fogságba. Ő nemzette Uzát és Achichudot.

Moábban.

Moáb vidékén nemzette Saacharajimot, miután elbocsátotta két feleségét, Husimot és Baarát. Új feleségétől, Hodestől született neki Jobab, Zibja, Mesa, Malkom, Jeuc, Szachaja, Mirma. Ezek voltak a fiai, a családfők.

Onóban és Ludban.

Husimtól születtek a fiai, Abitud és Elpaal. Elpaal fiai: Eber, Miseam és Semed. Ez építette Onót és Ludot a hozzá tartozó helységekkel együtt.

Ajalonban.

Beria és Serma, ők Ajalon lakóinak a családfői. Ők űzték el Gát lakóit.

Jeruzsálemben.

A testvére: Sásák. Jeremot, Zebadja, Arad, Eder, Michael, Jispa és Jocha: Beria fiai. Zebadja, Mesullam, Hiski, Háber, Jismeráj, Jiszkia és Jobáb: Elpaal fiai. Jachim, Zichri, Zabdi, Eljoenáj, Ciletáj, Eliel, Adaja, Beraja és Simrat: Simi fiai. Jispán, Éber, Eliel, Abdon, Zichri, Hanan, Hananja, Elám, Antotia, Jifdeja és Penuel: Sásák fiai. Samseráj, Secharja, Alalia, Jaresja, Elija és Zichri: Jerochám fiai. Ezek voltak nemzetségük családfői, főemberek, Jeruzsálemben laktak.

Gibeonban.

Gibeonban lakott Abi-Gibeon. Feleségének Maacha volt a neve. Elsőszülött fia Abdon, azután Cur, Kis, Baal, Ner, Nadab, Gedor, Achjo és Zacher. Miklot nemzette Simeát. Ők is testvéreiknél laktak Jeruzsálemben, testvéreikkel szemben.

Saul és családja.

Ner nemzette Kist, Kis nemzette Sault, Saul nemzette Jonatánt, Malki-Suát, Abinadabot és Esbaalt. Jonatán fia: Mifiboset. Mifiboset nemzette Michát. Micha fiai: Piton, Melech, Tarea és Acház. Acház nemzette Jehoaddát, Jehoadda nemzette Alemetet, Azmavetet és Zimrit. Zimri nemzette Mocát, Moca nemzette Bineát. Az ő fia Rafa, ennek a fia Eláza, ennek a fia Acel, Acelnak hat fia volt. A nevük: Aszrikám, Bochru, továbbá Jismael, Searja, Obadja és Hanan. Ezek mind Acel fiai. Testvérének, Eseknek a fiai: az elsőszülött Ulam, a második Jeus, a harmadik Elifelet. Ulam fiai harcos férfiak voltak, jól kezelték az íjat, sok gyermekük és unokájuk volt: összesen százötven. Ezek mind Benjamin fiaihoz tartoztak.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

BIZALOM AZ ÚRBAN

(Dávid zsoltára.)
Világosságom és üdvösségem az Úr
– kitől félnék?
Életem oltalmazója az Úr
– kitől rettegnék?

Ha rám törnek a gonoszok,
hogy elemésszék testemet,
elleneim és ellenségeim
megtántorodnak és a földre zuhannak.

Ha hadsereg áll is velem szemben,
szívem akkor sem remeg.
Ha harcra kelnek ellenem,
akkor is bizakodom.

Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam:
hogy életem minden napján
az Úr házában lakjam.
Hogy élvezhessem az Úr édességét,
és szemlélhessem szent templomát.

A bajnak napján elrejt hajlékában,
megvéd sátrának oltalmában,
és sziklára állít engem.

Ezért magasra emelhetem fejem,
ellenségeim fölé, akik körülvesznek.
Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be,
hangszeren játszva énekelek az Úrnak.

Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam,
könyörülj rajtam és hallgass meg engem!

Szívem ezt sugallta: „Keresd tekintetét!”
Uram, a te arcodat akarom keresni.

Ne rejtsd el előlem arcodat,
ne taszítsd el szolgádat haraggal!
Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza,
Istenem, megmentőm,
ne hagyj el végképp!

Ha apám, anyám el is felednének,
az Úr akkor is fölemelne.

Uram, mutasd meg ösvényedet,
s ellenségeim miatt vezess sima úton!

Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának!
Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem,
férfiak, kik gonoszat forralnak.

De biztos vagyok benne:
meglátom az Úr dicsőségét
az élők honában.

Ezért remélj az Úrban és légy erős,
légy bátorsággal és bízzál az Úrban!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk! Dicsőítünk téged, hálát adunk neked, magasztalunk és dicsérünk téged! Köszönjük igédet és köszönjük, hogy láthatjuk a Krónikák első könyvében az első fejezettől kezdve a nyolcadik fejezetig, hogyan bontakozik ki a te családfád. Segítesz nekünk átlátni a családod életét és a zsidó emberek életét. Meghívtad az apákat, a fiaikat, a testvéreket, a lányaikat a semmiből, hogy a tieid legyenek. Hogy egyenként mindegyik a te gyermeked legyen. Kérünk, segíts nekünk, hogy a tieid lehessünk, hiszen te hívtál meg minket a semmiből a létezésbe, az életbe. Arra hívtál minket, hogy a te gyermekeid legyünk. Nagyon hálásak vagyunk neked, Urunk, Istenünk. Fogadd el dicsőítésünket, a hálánkat és Jézus nevében kérünk, légy velünk ma is. Ámen. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ígérem, hogy nemsokára végére érünk a rengeteg névnek a Krónikák első könyvében… Itt jegyezném meg, hogy a különböző fordításokban más és más módon találhatjátok ugyanazokat a neveket. Nos, ennek az az oka, hogy a héberben nem írtak magánhangzókat, így bizonytalan volt a kiejtésük is. Legalább is számunkra, az akkoriak biztosan tudták, hogyan kell kiejteni. Később találkozunk majd például Nabukadnezárral, akit Nabukodonozor néven is fellelhetünk. Szóval, ne csodálkozzunk ezen! Fordítási és átírási okai vannak a különböző neveknek. A mai történetben is ott van Isbaal, de más fordításokban Isbóset vagy Isbaál néven szerepel. Csak jelzem, hogy A Biblia idővonala kiadványunkban minden név a Szent István Társulat kiadásában megjelent Biblia szerint való. Amúgy lehet, hogy az óhéber tanulmányokból ered nálam, de ha meglátok egy három mássalhangzóból álló rendszámot, akkor azt szoktam játszani, hogy milyen magánhangzókat lehet beilleszteni úgy hogy értelmes szó jöjjön ki belőle. Például a PCK, amit ma láttam, lehet pöcök, pocak, pocok pacák, de apácák vagy apucik is. Ha találsz még jó szót, megírhatod kommentben, de persze nem muszáj. Ez csak játék.

No, de most nézzük inkább Sámuel második könyvét! Történt pár dolog. Talán észrevettétek, de lehet, hogy átsiklott rajta a szemetek, hogy Dávid már több mint hét éve király, de csak Júda királya. Csak egyetlen törzsnek a királya, annak a törzsnek, ahonnan az ő családja és ő maga is származik. Tegnap olvastuk, hogy Isbaalt meggyilkolták, s most látjuk, hogy eljött a többi izraeli törzs feje is Dávidhoz, és végre, harminc évesen az egész ország királya lett. Körülbelül tizenöt évvel azelőtt kente fel királynak Sámuel, apja és a testvérei jelenlétében. Dávid akkor tizenöt éves lehetett. Most, tizenöt évvel később Dávid már régen hadvezér, hiszen csatákba ment már fiatalon is Saul hadseregében, majd banditákat vezetett és a filiszteusoknál is élt egy darabig. Utána visszatért Hebronba és Júda királya lett. Végül pedig Izrael tizenkét törzsének lett a királya.

Harmincévesen lépett az egész ország trónjára és negyven éven át uralkodott. Hebronban hét és fél évig volt Júda királya, majd Jeruzsálemben még harminchárom évig uralkodott Izrael és Júda felett.

Pár dolgot ki szeretnék emelni. Amikor Dávid Izrael királya lett, úgy döntött, hogy Jeruzsálem lesz a főváros. Ekkor a jebuziták éltek abban a városban, amit a fővárosnak akart megtenni, tehát előbb el kellett foglalnia. A jebuziták kigúnyolták Dávidot. Azt mondták neki, hogy még a vakok és a bénák is megvédik a várost ellene. Ennyire megbíztak Jeruzsálem híres erődjében. De Dávid bevette a várost. Egyszerűnek tűnik, hiszen csak három vers szól arról, hogy Dávid elfoglalta Jeruzsálemet, letelepedett és elnevezte Dávid városának, de valószínűleg nem volt ez könnyű feladat. Volt egy furcsán félbe maradt mondat is a 8. versben, aminek az a jelentése, hogy Dávid jutalmat ígért annak, aki megveri a jebuzitákat, s eléri a tetőcsatornákat, s eltávolítja a vakokat és sántákat, Dávid ellenségeit.

Dávid ezután hatalmas és erős uralkodó lett: „egyre nőtt a hatalma, és vele volt az Úr, a Seregek Istene” (2 Sám 5,10). Nem csak Dávid volt hatalmas, hanem Hiram, Tirusz királya is. Tirusz királya a tengerpartról cédrusfákat, ácsokat, kőműveseket küld Dávidnak, vagyis segít neki, hogy megépítse a saját palotáját. Ez egy nagyon különleges dolog, hiszen itt azt látjuk, hogy egy király elismeri a másik király hatalmát, erejét. Amint Dávid átveszi Izrael tizenkét törzse felett az uralkodást, az emberek fel is ismerik hatalmas erejét.

Az 5. fejezetben Dávid két dolgot tesz. Egy nagyszerű dolgot és egy kevésbé nagyszerű dolgot. Nagyszerű dolgot tesz, amikor a filiszteusok – megtudva, hogy Dávid Izrael királya lett – harcba szálltak az új királlyal. És mit csinál Dávid? Azt, amit eddig is tett. Megkérdezi az Urat. Megkérdezi, hogy harcba menjen-e a filiszteusok ellen, és Isten azt mondja, igen. Dávid harcol, majd ismét csatába készül és ismét megkérdezi az Urat előtte. Ekkor az Úr azt mondja, hogy most hátulról támadjatok, és úgy fogjátok legyőzni őket. Mindig megfigyelhető Dávidnál, hogy bármit is tenne, mindig megkérdezi Istent előtte, hogy mit tegyen.

Mi csak éljük a hétköznapjainkat, tudjuk mi a dolgunk, felkelünk, fogat mosunk, megyünk iskolába, vagy munkába, vagy bárhová, ahová mennünk kell. Már tudjuk, hogy mi a dolgunk és ez rendben is van. Ez is fontos.

De meg szoktunk-e állni és kérdeztük-e már Istent, hogy „tényleg ez az, amit tennem kell”? Pár nappal ezelőtt volt róla szó, amikor Dávid szintén döntés elé került: „Uram akarod-e, hogy megvívjam ezt a csatát, vagy ne lépjek közbe? Vagy egy másik helyen harcoljak? Vagy maradjak nyugton? Vagy kerüljem el ezt a harcot?” A nagy döntéseknél imádkozhatunk és kérhetünk útmutatást, de amikor a hétköznapi dolgokról van szó, akkor is megtehetjük ezt. „Akarod-e Uram, hogy segítsek most ennek az embernek? Uram, arra kérsz, hogy segítsek most ezen a családon?” Isten nem mindig beszél egyértelműen, néha nyitva hagyja a kérédést és nincs válasz. De várja a kérdést, várja, hogy helyet kaphasson a kegyelem az adott helyzetben. És Dávid mindig ezt teszi. Ez az egyik dolog, amiért olyan hatalmas Dávid.

Másrészről, ami kevésbé nagyszerű Dávidnál, hogy kezd belesüllyedni az engedetlenségbe. A 2 Sám 5,13-16-ban olvasunk a feleségeiről. Több felesége és ágyasa is volt, amikor Hebronból Jeruzsálembe érkezett, és jó sok gyermeke is lett tőlük. Ez egyértelműen engedetlenség a Második törvénykönyv 17,17 alapján: A király „ne tartson sok feleséget se, nehogy eltántorodjék a szíve.” Itt Isten azt mondja Mózes által, hogy a királynak ne legyen sok felesége, „nehogy eltántorodjék a szíve”.

Sok ember szemében Dávid áldott volt számos gyermeke miatt. Abban az időben, ha valakinek sok gyermeke volt, akkor nagyon áldottnak mondták, persze ezt ma is mondhatjuk. Tehát akkoriban Dávid és sokan mások lelkesedtek, hogy mekkora áldás, mennyi gyerek! Milyen nagyszerű! És mégis… Mit fogunk látni a következő fejezetekben?

Ahogy Dávid megerősödik, nem csak kívülről jönnek a veszélyek, az ellenségek, hanem a legtöbb probléma a családjából jön. A családja szépen gyarapodik a feleségei és a mellékfeleségei révén, de később látjuk, hogy ez lesz az oka Dávid összeomlásának, a kezdete Dávid bukásának. De most még hatalmas király Dávid. Igen, most még helyesen cselekszik, megkérdezi az Urat, hogy mit tegyen, de ő sem tökéletes. Egyértelműen látni fogjuk, hogy nem az.

Mi pedig arra vagyunk meghívva, hogy még Dávidnál is hatalmasabbak legyünk. Dávid nem volt Isten gyermeke az újjászületés szintjén, ő nem volt megkeresztelve. Ő nem kapta meg Isten Szentlelkét, hogy benne lakjék, ahogy mi megkapjuk a Szentlelket a keresztségkor. Persze rászállt Isten Lelke, amikor felkenték királynak, de nem ugyanúgy kapta a Lelket, ahogy mi kaptuk. Vagyis bizonyos szempontból mi nagyobbak vagyunk Isten szemében, mint Dávid király. Biztosan értitek, mire gondolok – a misztériumra, hogy mi Istennek a fogadott gyermekei vagyunk.

Ugyanakkor nekünk is vannak erősségeink és gyengeségeink. És ahogy Dávid sem volt egyértelműen csak hatalmas, sem egyértelműen csak megtört bűnös, mi is és ő is a kettő keveréke vagyunk. A nagy döntés abban áll, hogy képesek vagyunk-e minden esetben az Úr elé menni és megkérdezni tőle:

„Istenem, milyen harcot akarsz, hogy megvívjak?
Istenem, hol akarod, hogy segítsek?
Istenem, hol akarod, hogy szolgáljak?
Istenem, hol akarod, hogy megtérjek?
Istenem, merre akarod, hogy továbbhaladjak?
Istenem, hol akarod, hogy megálljak?”

Mert amikor megkérdezzük Istent, hogy mit tegyünk – úgy, mint Dávid –, akkor azok a dolgok meg lesznek áldva. De, amikor azt mondjuk, hogy „bár tudom, mit mondtál, én mégis inkább a saját fejem után megyek”, akkor azok a dolgok nem lesznek megáldva. Ilyenkor szörnyű dolgok történnek.

Lezárás

Hát igen. Biztos van erről is tapasztalatotok, hogy milyen az, amikor nem Isten akaratát keressük elsősorban, hanem megyünk a saját fejünk után. Ezért kell imádkoznunk egymásért, mert mindannyian egyszerre hordozzuk a kegyelem erejét és a gyengeséget, valamint a bukott emberi természetet. Ezért imádkozunk egymásért. Kérlek, imádkozzatok értem. Én imádkozom értetek. Köszönöm.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás