BIY HU cover 94. nap

94. nap: Sámson és Delila

Sámson Gázában.

Innen Sámson Gázába ment, ott meglátott egy szajhát, és bement hozzá. A gázai embereknek tudtul adták: „Itt van Sámson!” Őrséget állítottak tehát, és figyelték a város kapujánál. Egész éjszaka nyugodtan maradtak, és ezt mondták: „Napkeltéig várunk, aztán megöljük.” Sámson éjfélig aludt, éjfélkor fölkelt, fogta a város kapujának szárnyait, a két ajtófélfát a pántokkal együtt kirántotta, vállára vette, és elvitte a Hebronra néző hegy tetejére, és ott letette.

Sámson és Delila.

Ezután beleszeretett a Szórak völgyében egy nőbe, akinek Delila volt a neve. A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, és azt mondták neki: „Szedd rá, és tudd meg, miben rejlik különleges ereje, hogyan tudnánk fölékerekedni, megkötözni és ártalmatlanná tenni. Ezért ki-ki ad neked 1100 ezüstsékelt.” Delila így szólt Sámsonhoz: „Mondd meg nekem, miben rejlik nagy erőd, mivel kellene téged megkötözni, hogy tehetetlenné tegyenek?” Sámson így felelt neki: „Ha megkötöznek hét friss húrkötéllel, amelyet még nem szárítottak ki, elvesztem erőmet, és olyan leszek, mint a többi ember.” A filiszteusok fejedelmei vittek Delilának hét friss húrkötelet, amit még nem szárítottak ki, és ő megkötözte velük. Az embereket lesbe állította a szobájában, aztán odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” De ő eltépte a köteleket, ahogyan a kócfonál elszakad, amikor a tűz megperzseli. Így erejének titka rejtve maradt. Ám Delila így szólt Sámsonhoz: „Rászedtél, és hazudtál nekem. Most azonban mondd meg nekem, mivel lehetne megkötözni.” Így válaszolt neki: „Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még nem használtak semmire, elveszítem erőmet, és olyan leszek, mint a többi ember.” Akkor Delila új köteleket vett, megkötözte velük, és odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Az emberek lesben álltak a szobájában. Ám ő úgy széttépte a köteleket, amelyek a karjait fogva tartották, mint a cérnaszálat. Delila ekkor így szólt Sámsonhoz: „Eddig mindig rászedtél, és hazudtál nekem. Most már mondd meg, mivel lehetne megkötözni.” Így felelt neki: „Ha összefonod fejemen a hét hajfürtöt, és odaerősíted a takácsok szálfeszítőjével, elvesztem erőmet, és olyan leszek, mint a többi ember.” Delila elaltatta, azután összefonta Sámson fején a hét hajfürtöt, odaerősítette a takácsok szálfeszítőjével, és odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Erre fölébredt álmából, s kirántotta a szálfeszítőt és a fonatot. Így erejének titka rejtve maradt. Delila így szólt hozzá: „Hogy mondhatsz olyat, hogy szeretsz, amikor szíved nincs velem? Már háromszor rászedtél, és nem mondtad meg nekem, hogy miben rejlik nagy erőd.” Mivel egész nap gyötörte szavaival és zaklatta, halálra fáradt. Feltárta hát előtte egész szívét, és így szólt: „Borotva sose ért fejemhez, mert az Isten nazírja vagyok anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, elhagy erőm, gyenge leszek, olyan, mint a többi ember.” Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit, és ezt mondta nekik: „Most gyertek, mert kitárta előttem egész szívét.” A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s magukkal vitték a pénzt is. Erre ő elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni, és ereje elhagyta. Delila odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Erre fölébredt álmából, s azt mondta: „Kikeveredek a bajból, mint máskor, és kiszabadítom magamat.” Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle. A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét, és levitték Gázába. Kettős lánccal megkötözték, és a fogságban malmot hajtattak vele.

Sámson bosszúja és halála.

Közben fején újra nőni kezdett a haj azután, hogy lenyírták. A filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak, és örömünnepet tartsanak. Közben egyre mondogatták:

„Kezünkre adta istenünk
ellenségünket, Sámsont!”Amikor a nép látta istenét, ujjongásban tört ki a dicséretére, és ezt mondta: „Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont, aki pusztította országunkat, és sokunkat megölt.” Amikor már jókedvre derültek, így szóltak: „Hívjátok elő Sámsont, hadd mulattasson minket!” Elővezették Sámsont a börtönből, és ő játszott előttük. Utána odaállították az oszlopok közé. Sámson akkor így szólt ahhoz a fiúhoz, aki a kezénél fogva vezette: „Vezess oda, hogy megfoghassam az oszlopokat, amelyeken az épület nyugszik, és megtámaszkodhassam.” A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal. A filiszteusok minden fejedelme ott volt, és a tetőn volt vagy háromezer ember, férfi és nő, akik nézték Sámson játékát. Sámson akkor az Úrhoz könyörgött, és így szólt: „Uram, Isten, emlékezzél meg rólam, s most az egyszer adj nekem erőt, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért.” Sámson átkarolta a két középen álló oszlopot, amelyen az épület nyugodott, nekifeszült az egyiknek a jobb kezével, a másiknak a bal kezével, s így szólt: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” Minden erejével nekifeszült, és az épület rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely ott volt. Sokkal többet ölt meg akkor, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt. Testvérei és atyjának háza eljöttek, és magukkal vitték. Elszállították, és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoahnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött.

FÜGGELÉKEK
1. MICHA SZENTÉLYE ÉS DÁN TÖRZSÉNEK VÁNDORLÁSA
Micha szentélye.

Volt Efraim hegyén egy ember, akit Michajehunak hívtak. Így szólt anyjához: „Az az 1100 ezüst, amit elvettek tőled, s ami miatt te átkot mondtál, amihez – saját fülem hallatára – azt is hozzáfűzted: Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezemből, hogy [öntött] istenszobor készüljön belőle, az nézd, itt van a kezemben, én vettem el. S most visszaadom neked.” Anyja így szólt: „Az Úr áldja meg az én fiamat!” Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1100 ezüstpénzt.
Anyja tehát fogott 200 sékel ezüstöt, és odaadta az ezüstművesnek. Az csinált belőle egy faragott és egy öntött szobrot, ami aztán Michajehu házába került. Micha szentélyt készített neki, majd efodot és terafimot csinált, és az egyik fiát megtette papjává. Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett. Volt egy fiatalember, aki a júdeai Betlehemből, Júda nemzetségéből származott és levita volt, s mint idegen élt ott. Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához. Micha így szólt hozzá: „Honnan jössz?” Így válaszolt neki: „Levita vagyok a júdeai Betlehemből. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok.” Micha azt mondta neki: „Telepedjél le nálam, légy atyám és papom. Adok neked 10 sékel ezüstöt évente, egy ruhát és teljes ellátást”, és rá is beszélte a levitát. A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül. Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett, és Micha házában maradt. „Most már tudom – mondta Micha –, hogy az Úr jót tesz velem, mert levita papom van.”

Dán törzsének egy része földet keres.

Abban az időben nem volt király Izraelben. Abban az időben tehát Dán törzse földet keresett, hogy ott letelepedhessen, mert addig a napig nem kapott örökrészt Izrael törzsei között. Dán fiai elküldtek nemzetségükből öt bátor embert Szoreából és Estaolból, hogy nézzék meg és kémleljék ki a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre a vidéket. Ezek eljutottak Efraim hegyére, egészen Micha házáig, és ott töltötték az éjszakát. Mivel Micha háza mellett voltak, megismerték a fiatal levita hangját. Odamentek, és így szóltak hozzá: „Ki hozott ide téged? Mit csinálsz, és mid van itt?” Így válaszolt nekik: „Ezt és ezt tette velem Micha, szolgálatába fogadott és a papja lettem.” Kérdezd meg Istent – mondták neki –, hadd tudjuk meg, sikeres lesz-e utunk, amire vállalkoztunk.” A pap így válaszolt nekik: „Menjetek békével! Utatokat, amire vállalkoztatok, az Úr tekintete kíséri.” Az öt ember útra kelt, és Laisba érkezett. Látták, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára, nyugodt és magabiztos, hogy semmijük sem hiányzik abból, amit a föld terem, távol vannak a szidóniaktól, és az arámokkal sincs semmi dolguk. Visszatértek hát testvéreikhez Szoreába és Estaolba. Testvéreik megkérdezték tőlük: „Mi hírt hoztok?” Így válaszoltak: „Elmentünk, és bejártuk a vidéket Laisig. Láttuk, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára. Távol vannak Szidóntól, és nincs dolguk Arámmal. Gyertek, vonuljunk föl ellenük, mert mi láttuk, hogy a föld kiváló. Miért nem feleltek? Ne tétovázzatok, menjünk, és hódítsuk meg a vidéket! Ha elmentek oda, védtelen népet találtok. Igaz, hogy a föld eléggé kiterjedt, de Isten olyan földet ad kezetekbe, amelyen semmi sem hiányzik abból, ami csak van a földön.”
Elindult tehát Dán nemzetségéből, Szoreából és Estaolból hatszáz fegyverrel fölszerelt ember. Fölvonultak, és a júdai Kirjat-Jearimban ütöttek tábort. Ezért a mai napig is Dán táborának nevezik ezt a helyet – nyugatra van Kirjat-Jearimtól. Innen tovább mentek Efraim hegyére, és Micha házához értek. Akkor az az öt ember, aki Lais vidékét kikémlelte, megszólalt, és ezt mondta testvéreinek: „Tudjátok-e, hogy ebben a házban efod, terafim, faragott és öntött szobor van? Gondoljátok meg, mit kell tennetek!” Letértek tehát útjukról, és abba az irányba mentek. Megtalálták a fiatal levitát Micha házában, és üdvözölték. A Dán fiai közül való hatszáz fölfegyverzett férfi megállt a küszöbnél, az öt ember pedig, aki a vidéket kikémlelte, belépett, s fogta a faragott szobrot, az efodot, a terafimot [és az öntött szobrot] – közben a pap ott maradt az ajtó küszöbénél a hatszáz fölfegyverzett emberrel. Amikor ezek beléptek Micha házába, s fogták a faragott szobrot, az efodot, a terafimot meg az öntött szobrot, a pap így szólt: „Mit csináltok?” „Hallgass – válaszolták neki –, tedd a kezedet a szádra, gyere velünk, és légy atyánk és papunk! Jobb neked, ha egy ember házának papja vagy, mintha Izrael valamelyik törzsének és nemzetségének leszel a papja?” Ez tetszett a papnak, fogta tehát az efodot, a terafimot, valamint a faragott szobrot, és elindult a sereggel. Ezzel útra keltek, és továbbmentek. Elöl vitték gyermekeiket, nyájukat és értékes holmijukat. Már messze jártak Micha házától, amikor azok az emberek, akik Micha háza szomszédságában laktak, fellármázták egymást és Dán fiai után eredtek. Amikor ezek utánuk kiabáltak Dán fiainak, azok hátrafordultak és így szóltak, Michához: „Mi bajod, hogy így kiabálsz?” Így felelt nekik: „Elvittétek istenemet, akit csináltam magamnak és a papot. Elvonultok, és nekem mi marad? Hogyan kérdezhetitek hát tőlem: mi bajom?” Dán fiai így feleltek neki: „Ne halljuk többé a szavad! Vigyázz, hogy ezek a felindult emberek rád ne vessék magukat, és el ne vessz házad népével együtt.” Dán fiai ezzel továbbmentek. Micha pedig, mivel látta, hogy erősebbek nála, visszafordult, és hazament.

Lais elfoglalása.

Ezek pedig fogták a Micha készítette istent és a papot, aki szolgált nála, s Lais ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élő nép ellen. Kardélre hányták, a várost meg lángba borították. Senki sem sietett segítségükre, mert távol voltak Szidóntól, és nem érintkeztek Arámmal. Abban a völgyben feküdt, amely Bet-Rechob felé nyúlik. Újjáépítették a várost, letelepedtek benne, és elnevezték Dánnak, mégpedig atyjuk nevéről, aki Izraeltől született. Kezdetben azonban Lais volt a város neve. Dán fiai felállították maguknak a faragott szobrot. Manassze fiának, Gersonnak a fia, Jonatán, majd utána az ő fiai voltak a papok Dán törzsében egészen addig a napig, amíg a népet fogságba nem vitték. Felállították számukra a faragott szobrot, amelyet Micha csinált, és ez sokáig ott maradt, egészen addig, amíg az Isten háza Silóban volt.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A MINDENHATÓ HIMNUSZA

(Alleluja!)
Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni,
Istenünknek kedves a dicsőítés!

Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet,
a szétszórt Izraelt összegyűjti.

Meggyógyítja a megtört szívűeket,
és bekötözi sebeiket.

A csillagokat számon tartja,
mindegyiket nevén szólítja.

Nagy az Úr, ereje hatalmas,
és bölcsessége mérhetetlen.

Az Úr fölemeli a megalázottakat,
de a gonoszokat földre tiporja.

Énekeljetek az Úrnak
és adjatok neki hálát!
Játsszatok hárfán Istenünknek,

aki az eget felhővel borítja,
és esőt juttat a földnek!
A hegyeken füvet sarjaszt,
és növényeket az emberek javára.

Ellátja táplálékkal az állatokat,
a rikácsoló hollófiakat.

Nem a ló erejében telik öröme,
nem leli tetszését a harcos izmaiban.

Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt,
akik bíznak jóságában és kegyelmében.

Jeruzsálem, áldd az Urat,
Sion, magasztald a te Istenedet!

Kapuid zárait megerősítette,
s megáldotta benned fiaidat.

Határaidat békében elrendezte,
s a búza javával táplált téged.

Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér.

Havat ad, mintha gyapjú hullna,
a deret úgy hinti, mint a hamut.

A jégesőt úgy szórja, mint a morzsát,
s faggyal dermeszti meg a vizeket.

Szava elhangzik, és olvadni kezd,
feltámad a szél, és folynak a vizek.

Szavát kihirdette Jákobnak,
igazságát és törvényét Izraelnek.

Egyetlen néppel sem tett így,
senki másnak nem hirdette ki törvényeit.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsérünk téged, áldunk téged és magasztaljuk neved, mert te vagy az Isten, aki mindeneket teremtettél és minden létezőnek forrása és alapja vagy. Te vagy a valóság és az anyag forrása és felfeded előttünk szívedet, ami csodálatos, semmihez sem hasonlítható. Köszönjük neked, Istenünk! Te, az Isten, aki mindenek felett álló vagy és mindennek a forrása vagy, kiválasztottál bennünket, hogy gondunkat viseld. Kiválasztottál arra, hogy törődj velünk és felfedd számunkra a szíved. Segíts, hogy megláthassuk, megismerjük és kövessük szívedet, hogy megtaláljuk a helyünket a szívedben ma és életünk minden napján! Ezt kérjük tőled a mi Urunk, Jézus Krisztus hatalmas nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Sámson történetének a közepéhez értünk, és nem értjük, hogy hogyan történhet mindez így. Úgy értem: milyen nevetséges az, ahogy Sámsont az indulatai irányítják. Ahogy már tegnap is említettük, megvannak Sámson erősségei, de a gyengeségei is, amelyek közül az egyik az, hogy érzelmei és vágyai egészen a hatalmukba tudják őt keríteni. Olyannyira, hogy Delila – akinek a neve hazugot, ármánykodót jelent –, négyszer kérdezi meg tőle erejének titkát, és Sámson háromszor hazugsággal félrevezeti őt, tudva, hogy ebben a nőben nem bízhat meg. De amikor visszatér hozzá – ki tudja, mitől vezérelve –, Sámson végül mégis bizalmat szavaz neki.

Ez nagy lecke mindannyiunk számára. Hiszen voltunk már részesei sérült kapcsolatoknak, ahol a másik ember vagy emberek nem egyszer tanúbizonyságát adták annak, hogy nem lehet bennük megbízni, mi mégis folyton visszatértünk hozzájuk. Vajon miért? Ez nem csak szerelmi kapcsolatokra igaz, mint Sámson és Delila esetében. Előfordulhat például hivatalos vagy üzleti kapcsolatokban is, hogy bizalomra érdemtelen emberekben bízunk meg újra és újra. Miért teszünk így…? – Sámson példája világosan megmutatja számunkra, hogy ez oktalanság. De arra is tanít az ő története, hogy Isten ilyen eseteken keresztül is tud működni.

Ha visszalapozunk a Kivonulás és a Teremtés könyvéhez, azt látjuk, hogy Isten megtört embereken keresztül cselekszik. Ők Isten népe. Sámson is egy közülük, egy bíra, Izrael megmentője. Mégis, sok esetben esztelenül cselekszik. Ahogy tovább haladunk, megint látjuk, hogy nem gondolkodik nagyobb összefüggésekben. Miután levágják a haját, megvakítják és börtönbe kerül, miért akar bosszút állni a filiszteusokon? A szeméért, nem másért…

Tartsuk ezt észben! A Bírák könyvét leginkább nehéz időkre ajánlom olvasmányul, amikor a kétségbeesés szélén állunk. Mert elolvassuk ezeket a történeteket, és azt mondjuk: „Álljunk csak meg egy pillanatra! Sámson lenne az a legnagyszerűbb férfi, akit Isten abban az időben népe megmentőjéül választott? Ezt a hibákkal teli embert?” Ennek tükrében tekinthetünk rá saját vezetőinkre is. Az Egyházban, az üzleti életben vagy a politikában, de akár a közösségvezetőnkre is, és azt mondhatjuk: „Te jó ég! Tényleg ő a legjobb, akit kaphattunk?”

Nagyon fontos dolog hangzik el a 16. fejezet 22. versében. Itt Sámsont vakon, leborotválva és megbéklyózva láthatjuk. Malomkövet forgatva őröl a tömlöcben. A szövegben azt olvassuk róla, hogy „a haja újra nőni kezdett, miután megnyírták”. Ez egy „ki nevet a végén?” helyzet, ahol az történik, hogy amikor legközelebb behozzák Sámsont a filiszteusok elé, hogy gúnyt űzzenek belőle, Isten Lelke leszáll rá, mikor segítségül hívja az Urat. Ezt nem szabad elfelejtenünk! Isten népe nem tökéletes, de az övé. Ez mindannyiunk számára fontos tanítás. Te és én, egyikünk sem tökéletes, de hozzá tartozunk.

A következő két fejezetben egy bizarr elbeszélést olvashatunk, Micha és a levita történetét. Röviden összefoglalva: Micha ellop anyjától 1100 ezüstöt, majd visszamegy hozzá és úgy mellékesen megjegyzi, hogy ő lopta el. Erre anyja úgy meghatódik fia őszinteségén, hogy gyorsan készíttetnek a pénzből egy bálványt. Hát ez óriási! „Ez szép volt, anyuka! Bravó, Micha!” Mit mutat meg számunkra ez a történet? A Bírák 17,6-ban ezt olvassuk: „Ebben az időben nem volt király Izraelben és mindenki azt tette, ami neki tetszett.” Tehát Micha bálványt készíttetett. Még a kezdetek kezdetén vagyunk, rögtön a Józsue vezette hódítás után. A Dán nemzetségéből valóknak még nincs is saját földjük. És máris esnek szét a dolgok… Micha felállít egy szentélyt, így a szomszédai is azt a bálványt imádják, amit abból az 1100 ezüstből készíttetett, amit előzőleg anyjától lopott el, de visszaadott. Tudjátok, ő a jó fiú. Tehát, ezt a bálványt imádják, és Micha még pappá is teszi az egyik fiát, majd talál egy levitát. Ki ez a levita? Emlékeztek arra, hogy a levitáknak a számukra kijelölt 48 városban kellett lakniuk. Ez a levita pedig elment Betlehemből (ami eleve nem is volt leviták városa), és vándorolt. Lényegében egy zsoldos levita lett, egy felbérelhető pap, aki találkozott Michával. Micha pedig így gondolkodott: „Milyen jó, én egy legitim papot akarok, neked pedig megvan a megfelelő származásod. Kössünk hát egyezséget: lakj nálam, én megfizetlek, te pedig elvégzed majd a papi munkát.” A levita beleáll, és vezeti Michát, a családját és a szomszédait a hamis imádásban. Csak mellesleg, a bálványt 1100 ezüstsékelért csináltatta, a levita pedig évente kap 10 ezüstsékelt. Ez is mutatja, mennyivel többet áldoztak a bálványra.

A levitának pontosan tudnia kellet volna, hogy amit tesz, az helytelen. És lehet, hogy tudta is. Mi volt a helyzet abban az időben Izraelben? Nem volt király, „és mindenki azt tett, amit jónak tartott”. Azért olyan fontos ez a rész, mert a helyes istentisztelet mibenlétére világít rá. Ehhez nagyon jól kell ismernünk az Úr szívét, és ettől nem szabad eltérnünk sem jobbra sem balra!

Később Dán törzse lakóhelyet akar magának, és felmennek Laisba. Útközben találkoznak ezzel a zsoldos levitával, és azt mondják neki: Miért lennél egy családnak a papja, ha lehetnél mindannyiunké, egy egész nemzetségé? A zsoldos levita pedig igent mond a nagyobb ajánlatra. Viszont mi történik? Elviszik Micha házából a bálványt, amit Micha csináltatott, és felállítják Laisban a szentélyüket. A levita pedig vezeti őket az imádásban, mialatt ebben az időben az igaz Isten szentélye Silóban van… Hihetetlen! Egy levita hamis istenimádásba vezeti Izrael e törzsének tagjait. És ez az egész nem sokkal Józsue halála után történik. Igaz, van olyan elmélet is, miszerint ez később történt. Akármi is a pontos időpont, a tény, hogy ilyen állhatatlanok tudunk lenni, és könnyen elfordulunk attól, amire az Úr kér minket. Néha még ügyesen tettetjük is, hogy nem tudjuk, mi a gond. Mert az elég valószínűtlen, hogy a levita nem tudta, mit kellene tennie. Biztosan tudta, hogy ez bálványimádás, hiszen mindenki ismerte az aranyborjú történetét. Mindenki ismerte a történetet, amikor az izraeliták bálványt készítettek, és azt nevezték ki istennek, aki őket az egyiptomi szolgaságból kihozta. Ezt a történetet és annak jelentését mindenki ismerte. Tehát nem hiszem, hogy a levita nem volt tudatában annak, hogy a tette hamis.

Hasonló helyzetben mi mit teszünk? Képesek vagyunk azt állítani, hogy nem tudjuk, mit tegyünk? Még egyszer: „Nem volt királya Izraelnek, és mindenki azt tette, amit jónak látott.” Ez az önbecsapásra való hajlam ott van és megerősödhet mindannyiunkban. Ezért kell imádkoznunk egymásért, mert nemcsak arról van szó, hogy felismerem ezeknek a megtört embereknek a megtört életükből fakadó szörnyű döntéseit. Ez rólunk szól! Az ige: tükör, lámpafény, smirgli, ahogyan már korábban is neveztük. Ez az olvasmány visszatükrözi nekünk az igazságot a saját szívünkről. Hiszen milyen könnyen hivatkozunk arra, hogy talán nem is tudjuk, mi az igazság… és megyünk a tömeggel. Azt mondjuk, hogy sosem tudhatjuk biztosan, mi a helyes. És Isten akarata ellenében megyünk.

Ezért kell imádkoznunk egymásért. Mert ez nem arról szól, hogy hihetetlen, hogy egyesek milyen megtört emberek és milyen szörnyű döntések vannak. Ez rólunk szól. Ez tükör. Ez zseblámpa. Ez csiszolópapír – ahogy arról volt már szó. Feltárja előttünk a saját szívünk igazságát: milyen gyorsan mondjuk mi is, hogy „ugyan, ki tudja”, és sodródunk a tömeggel. Vagy azt, hogy „ki tudja”, és egyszerűen az Úrral szembemegyünk.

Még egy utolsó – és borzalmas – nap áll előttünk a Bírák könyvéből. Holnap a 19., 20. és 21. fejezetet olvassuk. Ismét 18-as karikás tartalom következik a Bibliából. Azért erre figyeljetek, amikor holnap megtesszük a következő lépést. Kérlek, imádkozzatok értem! Én imádkozom értetek. Imádkozzunk egymásért!

Kapcsolódó tartalom

  • Hét gyors tudnivaló az idei konklávéról

    A konklávé két nap múlva kezdődik. Következzen hét rövid adat, amelyet érdemes tudni a pápaválasztó bíborosokról, akik idén az új pápa megválasztására készülődnek. Kettő napra vagyunk a konklávé kezdetétől. Amíg a Vatikánban egy viszonylag csendes időszak következik május 7-ig, következzen hét rövid adat az idei év összesereglett választó bíborosairól, akik az új pápa megválasztására készülődnek….

  • Mit kért Karácsonyra a leendő XVI. Benedek pápa, amikor 7 éves volt?

    Az ajándékozás az egész világon elengedhetetlen része a karácsonyi ünneplésnek. Ezzel emlékezünk arra, hogy Isten a fiát adta nekünk ajándékba Karácsony napján. Az ajándékozás hagyományának kísérője egy másik hagyomány: az ajándék kérése! A gyerekek ebben különösen nagy örömet találnak. A világ különböző részein és a történelem különféle korszakaiban más és más címzettje volt az ajándékok…

  • A kegyelem fénye

    Advent latinosan, görögül parúzia, – ugyanazt jelenti: az Úr eljövetele. Ady Endre szavával: az Úr érkezése. Amikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten… Erre az érkezésre készít fel bennünket a szent liturgia karácsony előtt. Emlékezünk, várakozunk, vágyódunk. Emlékezünk az első Úrjövetre, a folyamatosan tartó isteni jelenlétet tudatosítjuk, és a jövőbe tekintve Krisztus…

  • Jézus hullámhosszára kapcsolni

    Kedves nagymama ismerősöm remek piskótát tudott sütni. Lett légyen bármilyen kályha, sütő vagy liszt, mindig ínycsiklandozó, zamatos desszerttel, szemnek-szájnak kellemes süteménnyel rukkolt elő. Szomszédasszonya mindig arra panaszkodott, hogy neki bezzeg soha nem állt össze a sütemény. Szóvá is tette nemegyszer: „Neked megint hogy sikerült? Mi a titka: a recepted, az időzítés, a házi tojás?” Az…

  • Az Ő kegyelme elegendő!

    És bárhogyan is hívjon az Úr, Ő mindent meg fog adni, amire csak szükséged van: az Ő kegyelme elegendő ahhoz, hogy válaszolhass a hívására az életedben. Miből élsz? Mi az a forrás, ahonnan erőt merítesz az élethez? A Lumen Gentium kezdetű zsinati dokumentumban találunk egy mondatot, amely megmutatja nekünk, hogy miből és miért kellene élnünk:…

  • Boldog Özséb: In Cruce salus, a keresztben az üdvösség – Szentek élete

    Boldog Özséb – áldozópap, rendalapító * Esztergom, 1200 körül + Pilisszentkereszt, 1270. január 20. Esztergomban, Magyarország akkori fővárosában született 1200 körül. Nevéhez fűződik a magyar eredetű szerzetesrend, a pálosok alapítása és megszervezése, amely mind vallási, mind művelődésügyi téren igen jelentős szerepet játszott nemcsak hazánk, hanem a szomszédos népek kultúrájának történetében is. Szülei gondos nevelésben részesítették…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.