Mindennapi gyarlóságaink – amelyek Isten előtt igazából bűnök

Belegondoltál valaha abba, hogy nap mint nap mennyi apró gyarlóságot, kisebb vétséget követünk el, amelyek „szerintünk rendben vannak”, sőt, a keresztény kultúrában is elfogadottak? Lehet, hogy a környezetünk szerint ezek „elmennek”, de Isten szerint nem! Sőt! Ezek bűnös voltára a Szentírás is figyelmeztet!

Hét ilyen mindennapi viselkedésformára világítunk rá. Ha nem figyelünk ezekre, szépen csendben aláássák a lelki életünket. Elhomályosítják ítélőképességünket, és lassan, észrevétlenül eltávolítanak Istentől. Megmutatjuk, miért veszélyesek, és azt is, hogyan kerülhetjük el ezeket annak érdekében, hogy Isten előtt kedvesek legyünk.

1. Pletykálkodás

Keresztény körökben az egyik leggyakoribb bűn a pletykálkodás. A pletykálkodás, vagy mások kibeszélése ravaszul fészkeli be magát beszélgetéseinkbe, társalgásainkba. Azonban nincs másról szó, mint embertársainkról olyat mondani, ami rájuk nézve nem kedvező, – és ez bizony Isten előtt sem kedves. A Példabeszédek könyvében is olvashatjuk (Péld 16,28), hogy a pletykálás tönkre teszi a barátságokat, megosztottságot és feltételezéseket szül, ezáltal mérgezi a lelket. Sok kereszténynek szinte szokásává vált újra és újra elmesélni, továbbadni olyan történeteket, amelyeknek ő maga valójában nem volt szemtanúja. Mások kibeszélése azonban spirituális értelemben az ítélkezésnek, és a bizalomvesztésnek a melegágya. Szoktasd magadat arra, hogy tarts egy kis csendet, mielőtt szólásra nyitnád szád! Kérdezd meg magadtól: Akkor is elmondanám ezt, ha az illető itt lenne? Jót teszek a szavaimmal, vagy fájdalmat okozok? És ha valaki pletykálással fordul hozzád, hárítsd el kedvesen. Pl. azzal a válasz kérdéssel, hogy „mi lenne, ha inkább imádkoznánk érte?”. A csend erős védőbástyád lehet. Minden alkalommal, amikor ellenállsz annak, hogy részese legyél egy pletykálásnak, megvéded magad! Olyan lelkileg felelősségteljes emberré válsz, akiben az emberek és Isten is megbíznak.

2. Panaszkodás és zúgolódás

Napjainkban a panaszkodás már olyan megszokottá vált, hogy szinte fel se tűnik. Panaszkodunk a munkánkról, a családunkról, az időjárásról, a politikai helyzetről, anyagi dolgainkról stb. A Szentírás erről is világosan fogalmaz Pál Filippiekhez írt levelében: „Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent” (2,14). A panaszkodás nem csak frusztráltságot tükröz, de azt sugallhatja, hogy Istennel szemben elégedetlenek vagyunk. Észrevétlenül a hála állapotából negatív szemléletmódba viszi át az embert. Elhomályosítja a szemünket, nem vesszük észre mindazt a kegyelmet, ami körülvesz. Táptalaja a szorongásnak, és elbátortalanítja az embert. A panaszkodás több, mint egy rossz szokás. Ez egy gondolkodásmód, amely átírja azt, ahogyan Istent látod. Panaszkodás helyett adjunk hálát! Kezdjük minden napunkat azzal, hogy mondjunk három áldást – hangosan! Az egész nap folyamán, amikor elégedetlenkednénk, álljunk meg egy pillanatra, és adjunk valamiért hálát Istennek. A hálatelt szív belső békét, tisztánlátást és örömöt okoz. Ha a hálát választjuk zúgolódás helyett, akkor valójában teret adunk Isten beavatkozásának.

3. Füllentések, lódítások

Ezeket általában nem nevezzük hazugságoknak, hanem a dolgok kiszínesítésének, „kegyes hazugságoknak” vagy füllentésnek. Általában akkor alkalmazzuk, ha el akarunk egy konfliktust simítani, vagy olyat szeretnénk valakinek mondani, amit ő hallani szeretne. A hazugság azonban hazugság – függetlenül attól, hogy mekkora. Az Efezusiaknak írt levél ezt mondja: „Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.” (Ef 4,25)  Bizony, a kisebb hazugságok is komoly sebeket tudnak ejteni az ember becsületén, megágyazván a bizalmatlanságnak. A rendszeres és megszokott kisebb füllentések könnyen csúszhatnak át durva hazugságokba. A legtöbb keresztény nem gondolja végig, hogy a hazugság nem csak erkölcsi kérdés, hanem spirituális egyensúly kérdése is. A Biblia szerint az ördög a hazugság atyja.(Jn 8,44) A hazugsággal rossz gazdát szolgálunk. Van egy egyszerű megoldás, hogy megóvjuk tőle saját magunkat: Ha az igazság fájna valakinek, említsük meg a dolgot nagyon finoman. Ha valamire nem tudjuk a választ, mondjuk meg egyszerűen az igazat. Ha hibáztunk, valljuk be. Az igazság kimondása vagy bevallása lehet, hogy először kényelmetlen, ám megerősíti az ember karakterét és emberi kapcsolatait. Az igazság szabaddá tesz. Isten megáldja azokat a hívőket, akiknek szavai igazak. Mert az életben minden dolgunknak a szilárd alapja az igazság.

4. Irigység és összehasonlítgatás

Manapság folyton másokhoz mérjük magunkat. Összehasonlítjuk másokéval az alakunkat, a házasságunkat, karrierünket, otthonainkat. A közösségi média által a másokkal való összehasonlítgatás életünk természetes része lett. Ez azonban a lelket halálosan meg tudja sebezni. Ahol irigység van, ott rendetlenség van. „Mert ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság”. (Jak 3,16) Az irigység nem csak abból áll, hogy mások javait kívánjuk. Az irigyelt embernek gyakran kívánjuk titokban a bukását. Az összehasonlítás elfojtja az örömöt, torzítja önismeretünket, és eltereli a figyelmünket mindarról, amiért hálásak kellene lennünk. Az irigy ember úgy érzi, hogy Isten másnak többet ad, mint neki. Ha az irigység érzése hatalmába kerítene, akkor először is köszönjük meg Istennek mindazt, amit kaptunk. És ha úgy érezzük, hogy a közösségi média rossz irányba tereli érzéseinket, akkor korlátozzuk tudatosan az azzal töltött időt. Hidd el, hogy ott, és úgy vagy jól, ahol és ahogyan vagy, ahogyan azt Isten elrendezte. Ha szívedből kitakarítod az irigységet, akkor azonnal helyet készítesz Istennek, hogy téged gazdagítson.

6. Haragtartás

A mai versengő világban szinte mindenkit ér sérelem vagy bántás. Ám a sérelem könnyen keserűségbe csap át. A keserűség pedig lelki méreg, sokakat megfertőzhet. Ha nem tudod elengedni a sérelmedet, tartod a haragot, akkor megrekedsz és szenvedsz, mert újra és újra felidézel beszélgetéseket, kitalálsz indokokat és láthatatlan falakat építesz a szíved köré.  A sértéssel, megbántással foglalkozni kell, mert hatalmas lelki és érzelmi terhet okoz, ha feldolgozatlanul marad. Tanulj meg minél gyorsabban megbocsátani. Így megszabadulsz a tehertől. Imádkozzunk: Istenem, segíts , hogy elengedjem ezt a sértést, ezt a bántást és add, hogy megbocsássak. Ha nem is sikerül azonnal megoldanunk a helyzetet, a lelkünk felszabadul. Ha másokat feloldozunk, magunkat is felszabadítjuk. Másoknak való megbocsájtással kezdődik a valódi szabadságunk.

7. Az ima elhanyagolása

Sok keresztény csak akkor imádkozik, ha gondja van. Az imádság azonban nem egy krízis forróvonal, hanem napi, bensőséges kapcsolat Istennel. A Biblia azt mondja, hogy „szüntelenül imádkozzatok”.  Ha az imát elhanyagoljuk, akkor lelki értelemben véve alultápláltak, gyengék leszünk. A tisztánlátás, a nyugodt ítélőképesség, békesség és lelkierő – ezek a fontos tulajdonságaink csorbulnak. Nem kell az ellenségünknek alapjaiban megingatni hitünket – elég, ha az imától eltávolít. A nem imádkozó keresztény gyenge, erőtlen. Sok kereszténynek mindennapi életében minimális a kapcsolata Istennel. Tűzz ki három ima-ellenőrzőpontot a mindennapjaidban: reggel, délben, és este. Alkalomanként akár 2-3 perc is lelki egyensúlyt eredményez. Ha sikerül megvalósítanod, akkor az imaéletet természetes, és nem egy kényszerű dolog lesz. Imádságaink által állandó kapcsolatban élhetünk Istennel, megerősödünk, nyugodtan és tisztán látjuk a helyzetünket, és béke költözik a szívünkbe.

8. A szexuális bűn bagatellizálása

A mai modern kultúrában a szabados életmód, a szexuális bűnök normálisnak számítanak, teljesen elfogadottak, még a keresztények körében is. Bujaság, pornó, kacérkodás, bűnös érzelmi viszonyok, házasság előtti szex, flörtölés, korlátok áthágása. Ezeket sokan nem is gondolják véteknek, hanem erőlködésnek, küzdelemnek, azonban ezek súlyosan károsítják a lelket, idővel komoly lelkiismeret-furdalást, szorongást és szégyenérzetet okoznak. A Bibliában azt olvashatjuk: „Kerüljétek az erkölcstelenséget!”  (1Kor 6,18) Ne kacérkodjatok vele, ne kezeljétek, hanem meneküljetek előle. A szabados életmód torzítja a lelket, tönkreteszi a bensőségességet, szégyent és zavarodottságot okoz.  Ami a modern kultúránk szerint normális, az Isten előtt bűn. Húzzunk egyértelmű határokat: legyünk kritikusak, hogy milyen tartalmakat nézünk vagy olvasunk, és kerüljük a kísértést. Szerencsés, ha van lelkivezetőnk, akivel meg tudjuk beszélni a kétségeinket. A buja gondolatok helyett olvassuk a Szentírást. Akik kérik Isten segítségét, azoknak az Úr megadja. Végül is nem másról, mint a szabadakaratunkról van szó. Isten életünk minden területén támaszunk lesz akkor, ha hozzáfordulunk.

Összefoglalva: A pletykálás megoszt, a panaszkodás elvakít, a hazugság besározza a tisztességünket, a másokkal való összehasonlítgatás megöli az életörömünket, a sértés, megbántás mérgezi a szívünket, az imádságtalanság a lelki életünk mérge, a szexuális bűnök pedig a tiszta lélek csapdái.

Ezek a viselkedési módok, szokások ártalmatlannak tűnhetnek, de szépen alattomosan komoly rombolást végeznek a lelki életünkben. Ha mindezeknek ellenállunk, Isten a nagyobb dolgokban is megsegít. Hisz tudjuk: aki a kicsiben hű, a nagyban is az. Az életszentség a tudatossággal, az átalakulás az önátadással kezdődik. Segíts minket Urunk, hogy az életszentség útján járjunk!

A „7 everyday behaviors God calls sin” c. kisfilm alapján a rövidített összefoglalót készítette: Kántorné Polonyi Anna
Szerkesztette: Dr. Fedineczné Vittay Katalin