69. nap: A rézkígyó – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Pusztai vándorlás
Ima
Mennyei Atyánk, dicsérünk téged. Hálát adunk neked igédért. Hálát adunk neked szeretetedért. Köszönjük, hogy minket választottál ki arra, hogy megmutasd nekünk a te szívedet, azt a szívet, amely ezen a mai napon is végtelen szeretettel szereti a gyermekeit. Segítségül hívjuk a te szent nevedet, és Jézus Krisztus nevében kérünk téged, küldd el nekünk a Szentlelket! Fogadd el hálánkat és dicséretünket, Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
A Számok könyvének mai fejezetében a nép zúgolódni kezd Mózes és Isten ellen. Az Úr ezért kígyókat küld rájuk, és sokan meghalnak közülük. Mózes ezután közbenjár értük, s teszi ezt úgy, hogy tudja, ő maga nem fog eljutni az ígéret földjére. Ennek ellenére Mózes továbbra is a pásztoruk marad, imádkozik és tesz is értük. Azt teszi, amit Isten mond neki: „Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad.” (Szám 21,8). Később az Újszövetségben Jézus fogja hirdetni: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,14-15). Ugyanúgy, ahogy az izraeliták megmenekültek, amikor ránéztek a póznára erősített rézkígyóra, a keresztre feszített Jézusra nézve titokzatos módon mi is megkapjuk a megváltásunkat.
De miért pont kígyót készített Mózes? A kígyó volt a nép fájdalmának és halálának oka. Ahhoz, hogy meggyógyuljanak, pont a fájdalmuk forrására emlékeztető tárgyra kellett nézniük. A tegnapi olvasmányunkban ez állt: „az akasztott ember Istentől átkozott” (MTörv 21,23). Jézus az átkot magára vállalta. Amikor a keresztet hordozta, a mi bűnünket hordozta. Ezzel együtt a mi fájdalmunk jele – a kereszt – az ő győzelmének jelképévé vált. Amikor a keresztre nézünk, a mi szégyenünket, a te és az én bűnöm jelképét látjuk. De ahogy a Számok könyvében a kígyó motívuma átalakult, a keresztben mi sem a szégyen és a bűn jelképét látjuk, hanem Jézus keresztáldozata miatt a kereszt immár a remény szimbólumává vált.
Amikor a Második Törvénykönyv különféle rendelkezéseit olvassuk, emlékeznünk kell arra, hogy ezek az emberek egy brutális és erőszakos világban élnek, és Isten ezt az elfajult világot szeretné fokról fokra élhetőbbé tenni. Először a legegyszerűbbnek tűnő dolgokat tanítja meg a népnek. Amikor valakinek elvész az ökre, aki megtalálja, vigyázzon rá, és adja vissza neki – tehát amikor valakinek segítségre van szüksége, azon segíteni kell. Látszólag egyértelmű szabályok ezek, például, hogy a nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát. Az új házak tetejének szélére kerítést kell építeni, hogy megvédje azokat, akik leesnének. Isten még az állatokat is nagy becsben tartja, és megparancsolja, hogy amikor valaki talál egy tojásokkal teli madárfészket, tanúsítson kedvességet az állatok iránt, és ne vigye el a tojásokat és az anyamadarat is, hanem az anyát hagyja békén. Miért? Mert az veszélyeztetné a faj fennmaradását. Isten ezeken a kicsi tetteken keresztül mutatja meg, mennyire mélyen törődik minden teremtményével.
Az utolsó példa a nemek közötti negatív diszkriminációval kapcsolatos. A zsidó nép körében ebben az időben a nőket és a gyerekeket a férfiakhoz képest másodrangúnak tartották. Az Úr már a Teremtés könyvének 1. fejezetében tanítja, hogy a férfit és a nőt is az Ő saját képmására teremtette, így mindkettő ugyanolyan értékes és egyenlő, még akkor is, ha a társadalmakban egyenlőtlenségek jelentek meg. Ha például egy férfi elvesz egy nőt, és azt állítja róla, hogy már nem volt érintetlen, amikor hozzáadták feleségül, ezt a vádat be kell bizonyítania, hiszen nem vádolhatja meg ártatlanul a nőt. Nehogy arra használja a hamis vádat, hogy megszabaduljon a megunt asszonytól. Isten Mózesen keresztül tanítja a népet arra, hogy ezt így nem lehet, mert az ember nem eldobható, nem lecserélhető. Az emberi méltóságra szeretne rámutatni. A Jóisten először is ezekkel a kis lépésekkel próbál a brutális és erkölcstelen világban valamiféle rendet teremteni, s az ő végtelen bölcsességében pontosan tudja, hogyan teremtsen a teljes egyenlőtlenségből egyre nagyobb egyenlőséget.
Az Írás az igazi emberi méltóságot tárja fel előttünk. Ez a központi tanítás és fontos üzenet gyakorta visszatér a Szentírás lapjain: Számítasz! Te is számítasz, te, aki egyedülálló nő vagy, egyedülálló férfi, férj, feleség, özvegy, vagy épp gyermek. Bárki vagy, számítasz! Később az Újszövetségben Jézus az ég madarairól fog majd tanítani (vö. Mt 6,26), el fogja mondani a madarakról, mennyire szereti őket az Atya, de azzal biztat minket, hogy még sokkal jobban törődik az emberekkel. Minden egyes törvénnyel emlékeztetni szeretne minket arra, hogy mennyire fontosak és értékesek vagyunk, és ezért mennyire fontos az is, hogyan bánunk egymással. Hiszen mindannyian hozzá tartozunk: a férfi és a nő, az idős és a fiatal, a felnőtt és a gyermek, az idegen és a helybéli egyaránt. Ha tehát a saját és a körülöttünk élő emberek élete ennyire fontos, akkor ennek megfelelően kell élnünk.
A Második Törvénykönyv 22. fejezetének vége érzékeny témát taglal. Van benne egy kijelentés annak kapcsán, hogy ha egy nőt a városban próbálnak meg bántalmazni, kiáltson segítségért. Tudjuk, hogy ez azért nem ilyen egyszerű, manapság egy nagyvárosban nem biztos, hogy bárki meghallja. Abban az időben, amikor ez a fejezet íródott, az emberek pici szobákban vagy sátrakban laktak, gyakran igen zsúfoltan, nem igazán volt privát szférájuk. Talán ha ismerjük a kontextust, kicsit könnyebben érthető ez a mondat. A Biblia ebben a részben ahhoz próbál szempontokat adni, hogyan különítsük el a bántalmazás és a házasságtörés esetét. A nagy különbség a beleegyezés erkölcsi felelősségében van. Bár az Írás itt nem ad egy mélyreható elemzést, fő célja mégis az igazságosságra és az igazságszolgáltatásra való törekvés, illetve a bántalmazottak védelme.
És hadd mondjam el ezt: ha ez rólad szól, ha ez a te tapasztalatod volt, kérlek, tudd, hogy felbecsülhetetlen értéked van. Annyit érsz, hogy az Úr az életét adta érted. Méltó vagy az ő szemében. Végtelenül szeret téged. Nem vagy kizárva az ő szeretetéből. Nem vagy „elhasználva”. Méltó vagy. Szép vagy.
Az Úr a hamvainkat ékszerekre cseréli. Jézus Krisztus mindent képes helyreállítani. És ha bántalmazás ért, ha valami szörnyű dolog történt veled, vagy akár akkor is, amikor saját döntéseink miatt estünk bűnbe: add át mindezt az Úrnak! Ő képes megújítani minket. Tudd, hogy szeret téged. Tudd, hogy ő kijelenti: méltó vagy a szeretetre – az igazi szeretetre –, és hogy ami veled történt, annak soha nem lett volna szabad megtörténnie sem veled, sem mással. Ez is része a mai olvasmányok üzenetének.
Ha odaadjuk Istennek a sebeinket, a múltunkat, azokat a helyeket, amiknek gyógyulásra van szükségük, Ő meggyógyítja azokat. Az Úr Jézus bármit újjá tud teremteni, bárkit meg tud váltani. Kívánom neked, hogy életed során ismerd meg ennek a valóságát.
Imádkozzunk egymásért, és kérlek, imádkozz értem is. Én is imádkozom érted, hogy ahogy tovább haladunk ezen az úton, hordozzuk egymást. Köszönöm.










Köszönöm szépen Kedves Kornél Atya!Isten áldja meg hogy tanít 78 évesen is tanulhatok!😗😗
A megkezdett úton haladunk, minden nap, még ha néha nehéz is megértenünk a kemény parancsokat. Vannak súlyos, fájdalmas sebeim, de ezeket már átadtam az Úrnak. A gyógyulás nem lehet teljes egy gyermek elvesztésekor. Ennek okát a Mindenható atya tudja. Sok ima és felajánlás kell az újrakezdéshez és megérteni azt, hogy az Isten szeret és segít minden nap. Imádkozom mindenkiért aki az úton velünk halad. Kornél atya lelkesítő szavait külön az érte mondott imáimban is megköszönöm.
Àldjon az Úr Kornél atya köszönjük szépen a szép beszédet és elmélkedést imãdkozunk érted és mindenkiért akik imádkozzàk az egy év bibliàt szép napot mindenkinek Ámen 🙏🙏🙏