Nagyböjti ráhangoló: Evangéliumi radikalizmus
A nagyböjt első hetének péntekén – amely az egyház hagyománya szerint különösen is bűnbánati nap – az elmélkedés alapját a Máté evangéliuma egyik megrendítően erős részlete adja. Jézus kijelentése, miszerint életszentségünknek felül kell múlnia az írástudókét és farizeusokét, első hallásra szinte teljesíthetetlen követelménynek tűnik. A tanítás azonban nem erkölcsi maximalizmusra, hanem mélyebb istenkapcsolatra hív.
Jézus radikalizmusa abban áll, hogy nem áll meg a külső törvénytartás szintjén. Nem csupán a gyilkosságot ítéli el, hanem a haragot is; nemcsak a nyilvánvaló bűnt, hanem a szívben megszülető megvetést is. A kiengesztelődés sürgetése – még az áldozatbemutatás előtt – azt mutatja, hogy Istenhez nem lehet rendezettlen emberi kapcsolatokkal közeledni. Az evangélium kérlelhetetlen igényessége nem kegyetlenség, hanem következetesség: Istenhez csak osztatlan szívvel lehet tartozni.
Az úgynevezett istenfélelem ebben az összefüggésben nem rettegést jelent, hanem helyes viszonyulást. Azt, hogy Istent valóban Istenként tiszteljük. Nem azért, mert neki szüksége volna hódolatunkra, hanem mert nekünk van szükségünk arra, hogy helyesen pozícionáljuk magunkat a teremtett világ rendjében. Az igazságosság is itt kezdődik: megadni Istennek azt, ami neki jár. Amíg ez nem valósul meg, addig a társadalmi igazságosság sem lehet teljes.
Az életszentség fogalma sem erkölcsi hibátlanságot jelent. Tökéletes ember nincs, még a szentek sem voltak azok. A szentség nem emberi teljesítmény, hanem kapcsolat. Egyedül Isten szent önmagában, és az ember annyiban válik szentté, amennyiben élő, egyre mélyülő kapcsolatban áll vele. A nagyböjtben hirdetett „szüntelen megtérés” ezért nem csupán a bűnből való visszafordulás, hanem az Istenhez való egyre teljesebb odafordulás folyamata. A kérdés nem az, hogy hibátlanok vagyunk-e, hanem az, hogy engedjük-e Istent egyre inkább életünk középpontjába.
A kereszt ezért válik a keresztény ember alapjelévé. Provokatív jel: azt hirdeti, hogy a szeretet nem félmegoldás. Nem lehet félszívvel szeretni, nem lehet megosztottan élni. A kereszt Krisztus radikális, önátadó szeretetének jele, amely teljes odaadást kíván. A keresztúti imádság ebbe a szeretetbe vezet be: végigkísérjük Jézust szenvedésének útján, és közben saját életünk megosztottságával, félmegoldásaival szembesülünk.
A nagyböjt így a megújulás, az újjászületés lehetősége. Nem erkölcsi verseny, hanem meghívás: mélyebb, tudatosabb, személyesebb Isten-kapcsolatra.
A nap kihívása
Ma végezd el a keresztúti imádságot, és közben vizsgáld meg, hol hív Isten radikálisabb, osztatlanabb szeretetre életedben.
A Nagyböjti ráhangoló videósorozat a Zarándok.ma támogatóinak nagylelkű segítségével valósul meg. Hálásan köszönjük az adományokat és az imádságos támogatást.
