A jókívánságok 6 másféle módja

Minden évben ugyanúgy kínlódunk ihletért, hogy eredeti mondanivalót agyaljunk ki újévi jókívánságaink céljaira. Most adunk néhány tanácsot, hogy ne essünk mindig az olyan konvencionális formák csapdájába, mint a „Boldog új évet” és a „Minden jót kívánok”.

Az év vége egybecseng azzal a kötelezettséggel, hogy muszáj jó kívánságokat küldözgetnünk? Vagy alkalom arra, hogy figyelemmel forduljunk azok felé, akik messze kerültek tőlünk, és elmélyítsük a kapcsolatot azokkal, akik drágák nekünk? A Pápa maga is az új év alkalmából rengeteg nyelven nyilvánítja ki jókívánságait, hogy mindenkit elérhessen. Egy telefonhívás, vagy egy egyszerű levelezőlap pár szívből jövő szóval megédesítheti a magányt, még akkor is, ha ez nem helyettesít egy látogatást. Lehetséges, hogy ez a kis megemlékezés egyike lehet az év folyamán kapott gyér figyelmességeknek.

„Számomra – vallja Cyril – ez egy módja annak, hogy jelen legyek agyonzsúfolt életünkben. Ezt igazán meg lehet tenni egyszer egy évben, nem?” Stéphane ez évben rájött, hogy nem korlátozhatja jó kívánságait barátai zárt körére, és úgy döntött, hogy „legjobb ellenségének” is elküldi őket. Julie úgy határozott, hogy ír a férjének, a szüleinek és a gyermekeinek is: „Olyan kevés időt szakítunk arra, hogy elmondjuk nekik, hogy szeretjük őket, néha pedig megnehezíti ezt a közelség ténye”. Ezért hát ebben az évben miért ne szakítanánk időt arra, hogy meggondoljuk, kinek szeretnénk elsősorban jókívánságainkat továbbítani? És főleg azt, hogy ezt más formában tegyük, ne mondjunk egy szokványos „Boldog új évet, jó egészséget”.

1. Mondjunk jót a másikról (Ez nagyon jót tesz!)

Kapcsolatainkat a többiekkel többnyire „a veszekedések, a bírálatok, az ítéletek, az elítélés uralja, sokkal inkább, mint az áldás, a szív megnyitása” – magyarázza Yves Boulvin pszichológus. Újra megtalálni fogadalmaink mély értelmét abban állna, hogy jót mondunk a másikról (benedicere latinul szó szerint annyit jelent, mint „jót mondani”). Ez annyit tesz, hogy belépünk a szeretet gondolkodásmódjába, amely a jót veszi észre, a szép dolgokat, mindennek a jó oldalát és ezért hálát is ad. Idézzünk fel egy jótulajdonságot vagy mutassuk ki hálánkat egy váratlan reagálásért: „Az áldásos szavak jót tesznek a léleknek” – állítja Anselm Grün bencés szerzetes.

2. Kölcsönösen áldjuk meg egymást

Erzsébet megáldja Szűz Máriát, amikor az meglátogatja őt, és meglátja benne az asszonynak a misztériumát, a gyermekét, akit hord. Ez a kifejezés nincs fenntartva a szellemi elit számára, mivel Isten közülünk mindenkit megáldott. Ha Isten mindegyikünket teljesen ingyenesen szeret, akkor mi is megáldhatjuk egymást. Ezáltal az áldás forrásaivá válhatunk, ugyanúgy, mint ahogyan mások a mi számunkra. A keresztény hagyományban az áldást mindig szavak kísérik. Szavainkkal kifejezzünk a megáldott személynek, hogy Isten mit nyújthat neki, hogyan látja őt és hogy mit jelent Neki. A megáldás több, mint egy közbenjáró ima, mivel biztonsággal közli: „Isten szeret téged, értékes vagy számára”.

3. Használjunk személyes szavakat

„Amikor telefonálok vagy írok jókívánságokat, meséli Perrine, igyekszem emlékezni arra, hogy mi a levelem címzettjének legfőbb kívánsága.” A személyes szavak használata jobban megérinti a levél címzettjét, mint bármely kész fordulat. Feltéve persze, hogy ezeket a szavakat óvatosan választjuk meg, hiszen a szó személyes kapcsolatot teremt a másikkal.

Az a mód, ahogyan megfogalmazzuk a mondanivalót, ugyanolyan lényeges, mint a tartalom. Nem kell hosszan írni, hanem pontosan megközelíteni azt, amit a másik vár tőlünk, anélkül, hogy valaha is megtudnánk, hogy elértük-e célunkat. Ez egy módja a lemondás megtanulásának, a viszonzásmentes cselekvésnek. Mi esik jól a másiknak? Mi a vágya? A jókívánságaink, az udvariassági formákon túl, ebben az esetben olyan rokonszenvet fejezhetnek ki, ami megérintheti a másikat. Néha érkezik válasz, ami igazolhatja szavaink helyességét, mint „az egyik barátom esetében, aki egy rövid kis választ küldött, amit nem is vártam” – mondja Sophie. – „Amit mondasz, örömmel tölt el és megvilágít olyan dolgokat, amiket éreztem, de nem tudtam megfogalmazni.” Sajnos a legjobb indulattal megfogalmazott gondolatok is ellaposodhatnak, vagy hiányozhat belőlük a tapintat. Hogy megtaláljam a megfelelő szavakat, „imádkozom előbb az Oltáriszentség előtt – vallja Sophie – és arra kérem a Szentlelket, hogy adjon ihletet, amikor az egyes személyekre gondolok”.

4. Fogadjuk el, hogy kimondjuk érzelmeinket

Az őszinte jókívánságok megkívánják, hogy vegyük a bátorságot kimondani mély érzelmeinket, ez egy módja, hogy valóságosan mutassuk meg magunkat, hagyjuk magunkat szeretni. Ezek az érzések különböző regisztereken mutatkozhatnak meg: a barátságén, a kegyelmi pillanatokért érzett háláén, a megpróbáltatásokat átélőkkel szemben érzett rokonszenvén, egy meglazult kötelék újrafelvételén vagy a bocsánatkérésén, amely minden esetben a szeretet kifejezése és megélése. Elősegítik az autentikus találkozást. Anne-Charlotte, a barátaitól távol élő családanya számára „ez egy mód arra, hogy megosszuk mindazt, amit mi élünk meg, ugyanakkor elismerjük a másik félnek az ő helyzetét, tiszteletben tartva az ő életét”.

5. Igazságban kívánjunk jót

A jókívánságokat megfogalmazása nem jelenti azt, hogy el akarjuk hitetni, hogy a következő évben nem lehet részünk szenvedésekben, nehézségekben. Csak azt kívánhatjuk, hogy bizalommal fogadjunk el mindent, ami jön, és higgyünk abban, hogy az Úr vár minket, hogy mindezt vele éljük meg. „Nekünk, keresztényeknek, talán ez egy alkalom, hogy új születésként tekintsünk erre az új évre, mint egy kis gyermek, aki mindent vár” – mondja Anne-Charlotte.

Békességgel fejezzük ki jókívánságainkat, ne diadalénekkel – ezt a tanácsot adta XVI. Benedek pápa 2006. október 19-én a Veronában tett pápai látogatásán elmondott beszédében. „Éltessen minket annak tudata, hogy egyedül Krisztus képes kielégíteni minden emberi szív legmélyebb vágyait, és választ adni a legzavarbaejtőbb kérdésekre a fájdalommal, igazságtalansággal, gonoszsággal, a halállal és a túlvilági élettel kapcsolatban.”

6. Tegyünk tanúságot Isten jelenlétéről

Hogy visszatérjünk a hagyományok kezdetéig, még régebbre kell visszatekintenünk, mint a régi római időkre, amikor madarakat reptettek fel magasba a Capitoliumról, hogy azok elvigyék jókívánságaikat a Birodalom túlsó végébe. Minden évben, január elsején, a miseliturgia végén szerepel Isten Áronra adott áldása, ez a szöveg több mint háromezer éves. „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!” (Szám 6, 24-26). Az eredeti szövegben Isten nevének háromszoros megidézése biztosítja Izraelt a Szövetség Istenének jelenlétéről, aki minden áldás forrása.

Amikor személyesen megáldunk valakit, szavainknak ki kellene fejezniük Isten irántunk tanúsított anyai gyengédségét, amely érvényben marad az idők végezetéig.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia