BIY HU cover 29. nap

29. nap: Mózes visszatér Egyiptomba – Biblia egy év alatt podcast

A Mózesnek adott csodajelek.

Mózes újra megjegyezte: „De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.” Erre az Úr megkérdezte: „Mi van a kezedben?” „Bot” – felelte. „Dobd a földre” – parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tőle. Erre az Úr így szólt: „Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál.” Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében… „Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked.” Azután az Úr újra megparancsolta: „Dugd a kezed a kebledbe.” Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó. Erre azt mondta neki: „Dugd a kezed újra a kebledbe.” Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része. „Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak. De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik.”

Áron Mózes tolmácsa.

Mózes ezután így szólt az Úrhoz: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” Ő azonban ellene vetette: „Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz.” Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: „Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked. Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek. Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten. Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat.”

Mózes visszatérése Egyiptomba.

Mózes elindult, visszatért apósához, s ezt mondta neki: „Szeretnék elmenni Egyiptomba, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még.” „Menj békével” – mondta Jetró. Az Úr így szólt Mózeshez Midiánban: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már meghaltak, akik életedre törtek.” Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte. Az Úr így szólt Mózeshez: „Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó előtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet. Akkor ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izrael az én elsőszülött fiam. Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsőszülött fiadat.”

Mózes fiának körülmetélése.

Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt és meg akarta ölni. Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia előbőrét, megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: „Valóban vérvőlegényem vagy.” Erre az Úr elhagyta. Az asszony a körülmetélés miatt mondta: vérvőlegény.

Találkozás Áronnal.

Az Úr így szólt Áronhoz: „Menj Mózes elé a pusztába!” Az elindult, az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta. Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt. Mózes és Áron ezután elmentek és összegyűjtötték a véneket Izrael fiai közül. Áron beszámolt mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott. Ő meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket. A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükről: meghajoltak és arcra borultak.

Első találkozás a fáraóval.

Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: „Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem.” A fáraó így felelt: „Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el.” Ők folytatták: „A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk.” Egyiptom királya így felelt: „Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!” A fáraó még hozzáfűzte: „Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?”

A munkafelügyelőnek adott utasítás.

A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak: „Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát. De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni. Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra.” A munkafelügyelők az írnokokkal együtt elmentek és így szóltak a néphez: „Ezt üzeni a fáraó: ezentúl nem adok nektek szalmát. Járjatok utána és gyűjtsétek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb.” Erre a nép szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy szalmát tallózzék pelyvának. A felügyelők azonban szorongatták őket: „Mindennap ugyanannyit kell csinálnotok, mint amikor még megkaptátok a szalmát.” Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetőket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s ezt mondták nekik: „Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelőtt?”

A héber munkavezetők panasza.

Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: „Miért bánsz így szolgáiddal? Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat.” Ő így válaszolt: „Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak. Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek.”

A nép szemrehányása, Mózes imája.

Izrael fiainak munkavezetői nehéz helyzetbe kerültek, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik. Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták őket. Ezekkel a szavakkal estek nekik: „Lássa meg az Úr, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.” Mózes az Úrhoz fordult és így imádkozott: „Uram, miért engeded így szenvedni ezt a népet? Miért küldtél egyáltalán engem? Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Az engesztelő áldozat.

Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta: 

A) A főpap.„Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki nem szándékosan vét az Úr valamelyik parancsa ellen, és e tiltott tettek közül elköveti az egyiket (akkor ez a teendő): Ha a fölkent pap vétkezik, s ezzel a népet is bűnbe viszi, ajánljon fel az Úrnak az elkövetett bűnért egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát áldozatul a bűnért. Vezesse a bikát az Úr elé, a megnyilatkozás sátorának bejáratához, tegye kezét a fejére és áldozza fel az Úr előtt. Azután a fölkent pap vegyen egy keveset a bika véréből, és vigye be a megnyilatkozás sátorába. Mártsa ujját a vérbe, és hintse meg hétszer a szentély függönyét az Úr előtt. Azután a pap kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr előtt füstölgő illatáldozat oltárának a szarvaira, majd a bika egész vérét öntse az égőáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt van. A bűnért feláldozott bikának a hájából vegye el a következőket: a beleket borító hájat, a belek fölött levő egész hájat, a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, a májra és a vesékre tapadó egész hájat – mindezt úgy, mint a közösségi áldozat bemutatásakor –, és a pap égesse el ezeket a részeket az égőáldozat oltárán. A bika bőrét, egész húsát és fejét, lábait, beleit, ürülékét, B) Izrael közössége.az egész bikát vitesse a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a zsíros hamut szokták önteni. Itt égesse el egy rakás fán. Azon a helyen kell a bikát elégetni, ahová a zsíros hamut szokták önteni. Ha Izrael egész közössége nem szándékosan vét, és követ el olyat, amit tilt az Úr törvénye, de anélkül, hogy a közösség észrevette volna, a közösség ajánljon fel bűnért való áldozatul egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát, mégpedig akkor, amikor kitudódik a vétek, amelyet elkövettek. Vezessék a megnyilatkozás sátora elé, a közösség vénei az Úr előtt tegyék kezüket a bika fejére, és áldozzák fel az Úr előtt. Azután a fölkent pap vigyen be egy keveset a bika véréből a megnyilatkozás sátorába. Mártsa ujját a vérbe, és hétszer hintse meg a függönyt az Úr előtt. Kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr előtt füstölgő illatáldozat oltárának szarvaira, majd öntse az egész vért az égőáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt van. Szedjen ki minden hájat az állatból, és égesse el az oltáron. Azt tegye a bikával, amit a bűn engesztelésére feláldozott bikával kell tenni. Tehát azt tegyék vele, és miután a pap a közösség tagjain elvégezte az engesztelés szertartását, vétkük bocsánatot nyer. C) Az elöljáró.A bikát vitesse ki a táboron kívülre, és égesse el, ahogy az előbbi bikát elégették. Ez a közösség bűnéért bemutatott áldozat. Abban az esetben, ha egy elöljáró vétkezik, és nem szándékosan olyan dolgot tesz, amit tilt az Úrnak, az ő Istenének parancsa, s így felelősséget von magára (vagy utólag rájön bűnére), akkor hozzon egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak. Tegye kezét a kecskebak fejére, és áldozza fel azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták bemutatni az Úrnak. A bűnért való áldozat ez: a pap vegyen az ujjára egy keveset az áldozat véréből, és kenje meg vele az égőáldozat oltárának szarvait. Azután öntse a vért az égőáldozat oltárának lábához, D) A közember.és égesse el az egész hájat az oltáron úgy, mint a közösségi áldozat háját. A pap így végezze el az engesztelés szertartását az elöljárón, s szabadítsa meg bűnétől, akkor az bocsánatot nyer. Ha a népből való ember vét tudatlanságból, s felelősséget von magára azzal, hogy az Úr parancsa által tiltott dolgot művel (vagy ha eszébe juttatják az elkövetett vétket), hozzon egy kecskét, egy hibátlan nőstényt áldozatul, elkövetett vétkéért. Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel ott, ahol az égőáldozatot szokták bemutatni. A pap vegyen az ujjára egy kevés vért, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse az egész vért az oltár lábához. Válassza ki az egész hájat, mint ahogy a közösségi áldozat bemutatásakor kiválasztják a hájat, és a pap égesse el az oltáron az Úrnak a megbékélés illatául. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását, s akkor az bocsánatot nyer. Ha bárányt hoz engesztelő áldozatul, hibátlan nőstényt hozzon. Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel a bűnért azon a helyen, ahol az égőáldozatot mutatják be. A pap vegyen az ujjára egy kevés vért ebből az áldozatból, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse a vért az oltár lábához. Válassza ki az összes hájat, mint ahogy a közösségi áldozatra szánt bárányét kiválasztják, a pap pedig égesse el ezeket a darabokat az oltáron, mint az Úrnak szánt eledelt. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását az elkövetett bűnért, s akkor az bocsánatot nyer.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

46 (45). ZSOLTÁR. ISTEN VELÜNK

(A karvezetőnek – Korach fiainak éneke oboára.) Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!] A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi. A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk! Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet, megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti. Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk! Imádunk és áldunk téged azért, aki vagy! Te vagy az egy, élő és igaz Isten! Te vagy az, aki eljött és meglátogatta népét! Most is itt vagy velünk és meghívsz minket, hogy csendesedjünk el és ismerjünk meg téged, amint itt vagy közöttünk. Segíts nekünk! Segíts a világ folyamatos zaja mellett meghallani a te hívó szavad. Az elfoglaltságunk, a hivatásunk, a munkánk, a nyüzsgésünk, a mi rabszolgaságunk mellett segíts nyugton maradnunk! Segíts nekünk időt szánni rád és megtapasztalni téged, mert terád van a legnagyobb szükségünk. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen!

Elmélkedés

Isten Mózes előtt fedte fel először az Ő szent nevét. Az Ő kinyilatkoztatott neve héber nyelven Jahve. [Jelentése: „Aki Van”; „Aki itt jelen van”.] A teológusok tetragramként is szokták emlegetni, azaz négy betűként, mivel a YAHWEH név a Biblia eredeti héber szövegében, ahol csak a mássalhangzókat jelölték, a YHWH formában jelenik meg. Amikor a magyar nyelvű Ószövetségben az Úr megnevezést olvassuk, akkor ott az eredetiben általában YHWH áll. Ezt a zsidók tiszteletből nem ejtették ki, helyette általában Adonáj-t olvastak, ami szó szerint azt jelenti: Uram. A keresztény fordítások többségének szóhasználata ezt a gyakorlatot tükrözi. A kinyilatkoztatott Név, a YAHWEH a Szentírásban mindig a személyes, a személyesen megismert Istenre utal, mert ezt a nevet csak az ő népének nyilvánította ki!

Az ősi kultúrákban különös jelentősége volt annak, ha valaki ismerte a másik személy nevét. Ez manapság már kevésbé jellemző, hiszen egy bemutatkozás alkalmával bárkinek elmondjuk a teljes nevünket. Régen ismerni egy ember nevét azt is jelentette, hogy közeli, bensőséges kapcsolatban vagyunk vele.

A mi Mindenható és Mindentudó Istenünk ennek a névnek a kinyilatkoztatásával azt üzeni, hogy Ő igenis közel van hozzánk. Mindig is közel volt, de ezáltal szeretné megmutatni, hogy mennyire. Bensőséges és személyes kapcsolatra törekszik velünk. A nevével együtt elárulja azt is, hogy amikor ezen a néven szólítjuk Őt – Ő eljön hozzánk.

Mózest most arra hívja el, hogy menjen el a fáraóhoz. Érdekes látni, hogy Mózes, bár már tanúja volt néhány csodának, még mindig kételkedik abban, hogy ennek a helyzetnek a megoldásához elég lesz neki Isten pártfogása. Azt kéri, hadd beszéljen helyette testvére, Áron. Már két csodajelet is látott: a bot kígyóvá változását és a kezén hirtelen kialakuló lepra megjelenését és eltűnését. Ezekkel Isten azt akarja neki mondani: Bár felfedtem neked a nevemet, te még nem ismersz engem. Te még nem ismered, milyen mélyen megbízhatnál bennem. Ezért ismétli neki: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene…” – mintha ezzel azt mondaná: annyi minden van, amit még nem tudsz rólam.

Hiszen Izrael népe mindeddig csak felmenői történeteiből ismerte az Urat. Ezért amikor erre a veszélyes dologra kap meghívást, Mózes érthető módon először hezitál. Van oka kételkedni, hiszen a fáraó egy csettintésre véget vethetne az életének. És azt se felejtsük el, hogy Mózes épp a fáraó elől menekült el, amikor kiderült, hogy leütött egy egyiptomit. Az izraeliták történetében ez most az egyik legnehezebb pillanat. Jön Mózes és Áron, és beszámolnak „mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott” (Kiv 4,30). Ezt mondják a népnek: Az Úr ki akar minket szabadítani, hogy szolgáljátok és dicsérjétek Őt! – Tehát nem csak a szabadság kedvéért akarja kiszabadítani őket, hanem hogy a szabadságukat megélve és Őt dicsérve vele legyenek.

Erre a fáraó még több munkát ad nekik, hogy idejük se legyen ilyeneken gondolkodni. A nép ezért dühös lesz Mózesékre, mondván, hogy még nehezebbé tették az életüket. Inkább maradnak rabszolgák, mint hogy valaki nehezebbé tegye az életüket azzal, hogy megpróbálja őket kiszabadítani szenvedésükből.

Ezt a furcsa ellentmondást vonatkoztathatjuk a saját életünkre is. Sokan közülünk saját életünk fáraóivá válunk. Olyan elfoglalttá tesszük magunkat, hogy gondolni sincs időnk Istenre. Saját mondvacsinált kötelességeink rabszolgájává tesszük magunkat. Egy olyan életritmust alakítunk ki, ami tarthatatlan. Olyan elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, amik teljesíthetetlenek. Ha pihenünk is, még pihenés közben is bűnösnek érezzük magunkat, ezért valójában még megpihenni sem vagyunk képesek. Van ebben valami hátborzongató: saját magunk börtönében saját magunk rabszolgáivá tudunk válni.

Isten ma azt szeretné nekünk mondani, hogy az Ő népe soha nem volt rabszolgaságra szánva. Sem az Egyiptomban élő fáraó, sem a bennünk élő fáraó nem kellene, hogy rendelkezzen felettünk. Az egyetlen, akinek rendelkeznie kellene felettünk, az Ő. Szabadságra teremtett minket, hogy aztán igazán hozzá tartozhassunk. Hogy igazán az övéi lehessünk. Tartsuk ezt észben, amint tovább megyünk, amint folytatjuk a mai napunkat. Találjuk meg a módot arra, hogy szabadok legyünk! Szabadok legyünk arra, hogy mindig megálljunk, és keressük az Ő szavát! Ámen.

Imádkozom értetek, miközben ezen az úton haladunk, ezért kérlek, ti is imádkozzatok értem. Imádkozzunk egymásért. Nem tudjuk egyedül végigcsinálni. A szellemi harcban segítségünkre van az Úrral való egység imája is. Ha tudod, mondd velem:

Imádott Jézusom!
Lábunk együtt járjon,
kezünk együtt gyűjtsön,
szívünk együtt dobbanjon,
bensőnk együtt érezzen,
elménk gondolata egy legyen,
fülünk együtt figyeljen a csöndességre,
szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon,
ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért!
Ámen.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

4 hozzászólás

  1. Köszönöm Jó Istennek hogy ma is hallgathattam a Bibliát Köszönöm.Kornel Atya hogy ma is itt voltál ma is szép napom lesz .Köszönöm hogy imádkozol értem én is imádkozom érted és mindenkiért aki hallgatja a Bibliát Köszönöm!

  2. Tisztelt Kornél Atya !
    Köszönöm az elmélkedésben a Jahve név ismertetését.Részletes,és tudományos magyarázatát.
    Imádkoztam Önnel az általam is ismert , az Úrral való egység imáját, / aminek zenéjét is szeretem./
    Áldást kérek Istenünktől munkájára.
    Szeretettel: Császár Imréné

  3. Isten àldjon Kornél atya köszönjük szépen a szép gondolatokat és elmélkedéseket szép napot 🙏 Ámen 🙏🙏🙏

  4. Ezt a nagyon szép imát minden nap imádkozom. Kornél atyától hallottam és lejegyeztem. Az igaz, nagyon kell figyelni a felolvasás alatt, de ez nem megterhelő. A szöveg hangsúlyozása kiemeli nekem a lényeget. Köszönöm és nem lankadva várom holnap a folytatást.