Vajon kudarc-e felmondani?
Néha a gyengeség vagy a vereség jeleként értelmezik, ha otthagyunk egy állást, de valóban így van ez? Felmondani szükségszerű lépés is lehet, hogy máshol fejlődjünk és jobban kibontakoztassuk tehetségünket.
Franciaországban 2025 első negyedévében 445 800 határozatlan idejű munkaszerződés felmondást regisztráltak, ami negyedéves összehasonlításban 0,8%-os növekedést jelent a francia munkaügyi statisztikai szolgálat adatai szerint. Egyesek számára a felmondás nem jelent semmilyen problémát, másoknak ez valódi kudarc. „Ha most felmondok, ez azt jelenti, hogy inkompetens vezető vagyok, aki nem tudta sem hatékonyan vezetni a csapatát, sem teljesíteni feladatait” – véli a 30 éves Paul. Mások, mint például, Jacques, számára „ez egy luxus”, amit nem engedhetnek meg maguknak, mivel egy család ellátásáért felelősek. Ez a szemlélet azonban sokszor leegyszerűsítő, mivel sok esetben a felmondás megmentő, sőt akár a szakmai fejlődés ugródeszkája.
Kilépni azért, hogy máshol jobban kibontakoztassuk tehetségünket
„Általánosságban inkább próbatételről beszélek, mint kudarcról. Nehéz elhagyni egy munkahelyet, ahol évekig dolgoztunk, megtanultunk új dolgokat, kapcsolatokat alakítottunk ki. A felmondás a szakmai élet egy normális pontja, ha nem valami ismétlődő dolog” – magyarázza az Aleteianak Jacques de Scorraille, az Ecclesie RH toborzó cég alapítója, aki úgy véli, hogy a „szakmai életben normális, ha kétszer-háromszor felmondanak”.
Ebből a szempontból a felmondást nem szabad feladásként látni, sokkal inkább tudatos cselekedetként, amely új lehetőségek felé nyithat utat. „A felmondásról szóló döntés olykor a talentumokról szóló példabeszédre emlékeztet. Ha a talentumaimat, a tehetségemet nem tudom a munkáltatóm érdekeinek szolgálatában felhasználni, vagy nem veszik azokat figyelembe, jogosan mondhatok fel” – véli Jacques de Scorraille. Egy olyan cégnél maradni, ahol az adott beosztásban már nem tudunk továbblépni, vagy ahol a feladatok nincsenek összhangban értékeinkkel, csökkentheti az elköteleződés minőségét. A felmondás ebben az esetben szintén egy módja lehet annak, hogy jobban szolgáljunk másokat.
Jacques de Scorraille azonban pontosítja, hogy kevésbé jogosan mond fel valaki, ha csak azért teszi, mert nem tud beilleszkedni a szakmai környezetbe. „Amikor az ember fiatal, normális, hogy két-három munkahelyet vált az első tíz év munkaviszonya alatt. Ezzel szemben 35 év felett már hét munkatapasztalat feltüntetése az önéletrajzban és kétévenkénti munkahelyváltás riasztó jel a munkaerőt keresők számára. Ők általában bizonyos stabilitást keresnek a jelentkezőknél, ugyanabban a pozícióban eltöltött minimum négy évvel” – teszi hozzá.
Elfogadni a saját korlátainkat a szerénység jele
„Ha most elmegyek, a vállalat csődbe megy. Nem tehetem meg” – panaszkodik Sophie, egy párizsi vállalat vezetője. Nagyon, sőt talán túlságosan is elkötelezett volt a munkája iránt, így nem vette észre a kiégést. „Nem aludtam, arra a rengeteg ügyre gondoltam, amely felhalmozódott, valamint azokra a kollégákra, akik szerintem nem végezték jól a munkájukat. Anélkül, hogy észrevettem volna, egyre mélyebbre süllyedtem. Kezelőorvosom azt javasolta, hogy keressek egy szakembert és mondjak fel” – emlékszik vissza a fiatal nő, akinek hosszú önismereti munkát kellett végeznie, hogy megálljon, hátralépjen, és arra gondoljon, hogy megőrizze mentális egészségét. Néha a legjobb, ha „megállj-t” tudunk mondani, ez az alázat valódi bizonyítéka. „Nem házasodtunk össze a vállalattal, ahol dolgozunk, hűségre vonatkozó kötelességünk van a munkáltató felé, de ez nem ugyanaz, mint házasságban a hűség. Nem teszünk örökfogadalmat, amikor belépünk egy vállalatba, hanem munkaszerződést írunk alá” – jegyzi meg Jacques de Scorraille, aki pontosítja, hogy a felmondás teljesen jogos, amikor a munkahelyi helyzet mérgező.
És amikor a felmondást elfogadják, akkor gyakran új fejezet nyílik meg. „Úgy éreztem, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről, amikor aláírtam közös megegyezéssel történő felmondásomat. Tele vagyok energiával, hogy új munkát találjak, egy olyan új állást, amely lehetővé teszi számomra, hogy még jobban kibontakozzam” – vallja a 36 éves Cédric. Ez a döntés lehetővé teszi számára, hogy újra alkossa önmagát, új utakat fedezzen fel és jobban kibontakoztassa tehetségét. Tehát a felmondást inkább nem kudarcként kell látni, hanem a bátorság és a remény tettének, hiszen csak akkor tudunk valóban kiteljesedni, fejlődni és jobban szolgálni a világot, ha megengedjük magunknak az irányváltást.
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia
