Nyílt levél a pápához Brigitte Macron szentáldozásáról
Guy Pagès francia katolikus pap nyílt levélben fordult XIV. Leó pápához, hogy kifejezze méltatlankodását a francia államfő, Emmanuel Macron feleségének kiszolgáltatott Eucharisztia miatt. A pap azt hangsúlyozza, hogy a Szentatyának foglalkoznia kellene az Egyház tanításaival nyíltan szembeszegülő Brigitte asszony botrányos szentáldozásával.
A szentáldozásra pontosan egy évvel ezelőtt, 2024. december 8-án került sor, amikor Brigitte Macron férje oldalán részt vett a Notre Dame székesegyház hivatalos újramegnyitásának ünnepi miséjén a 2019-es hatalmas tűzvész helyreállítási munkáit követően.
A misé Laurent Ulrich párizsi érsek celebrálta. Macron elnök nem áldozott, hiszen „teljes mértékben tiszteletben tartja a szekularizmust”, az állam és az egyház szétválasztását. Feleségét – amint az ennek a videófelvételnek az 1 óra 56. percénél látható – Philippe Marsset püspök áldoztatta meg.
Brigitte Macron, aki 2006-ban vált el első férjétől, és annak halála után sem rendezte egyházilag új házasságát, hangos támogatója az LMBTQ-követeléseknek, az abortusznak és az eutanáziának.
A pápához írott levél küldője, Guy Pagès atya arról nevezetes, hogy kitartóan foglalkozik az iszlám vallás kérdéseivel, azok incoherenciájával és a katolikus vallással való teljes összeférhetetlenségével. A mostani esettel kapcsolatban júniusban már intézett egy nyílt levelet az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációhoz, melyet másolatban több más vatikáni dikasztériumnak, illetve a Francia Püspöki Konferenciának is megküldött. Személyes kötelességének érezte ugyanis, hogy felemelje hangját és reagáljon, mivel senki más nem tette ezt meg. Márpedig az egyház szabályaival ellentétben szentségeket kiszolgáltató papokat felfüggesztéssel kellene sújtani.
Október 10-én az atya újabb sürgető levelet írt a dikasztériumnak, de mivel erre sem érkezett válasz, most, újabb hónapok elteltével egyenesen a Szentatyának írt, hogy felhívja a figyelmét az esetre. Úgy látja, szükség van a kánonjog szigorú alkalmazására – ennek elmulasztásának súlyos következményeit már láthattuk a pedofília súlyos eseteinél. Ha az Egyház nem cselekszik így, a súlyos szentségtörések egyre banálisabbá válnak majd – figyelmeztet Pagès atya. Levelének teljes szövegét itt olvashatjuk.
Jogosnak tűnik, de mégsem olyan egyszerű kérdés ez. Egy pap mesélte nekem, valamikor a ’60-as években egy kis faluba száműzték, mert túlságosan jó kapcsolatai voltak az akkori Mária Valéria telepi hívekkel. A faluban egyszer nem áldoztatott meg egy férfit. Ő a mise után bement a sekrestyébe, és ennyit kérdezett: Atya, miért alázott meg engem nyilvánosan? Ha jól tudom, a papnak az egyházjog szerint kötelessége a szentségért folyamodó hívőt a szentséggel kiszolgálnia – a másik szempont pedig az, amiről a cikk szól.
Úgy látom K. Ágoston hozzászólónak nem sír a lelke egy ilyen súlyos, botrányos szentségtörés miatt, hiszen a bűnös jogában keresi a megoldást.
Még, ha a jog mást is mondana, a mi Urunk iránti szívbéli tisztelet és szeretet megadja a józan ész válaszát…
Szt. Bernát pl. nem áldoztatta meg a császárt!, mielőtt az leborulva nem kért bűnbocsánatot a tömeg előtt. Más szent püspök sem áldoztatott meg szentségtörő módon bűnös fejedelmet, inkább vállalta a száműzetést…
P. Pio sem áldoztatta meg, akiről megérezte, h. bűnben él, de áldozni akart, stb….
Minek is akar áldozni, a theosisban részesülni a nagy bűnös, bűnbánat nélkül? A levélben említett esetben nyilván csupán hiúságból, esetleg mérhetetlen tudatlanságból…
Amúgy őrület, h. senki nem válaszolt az atya szétküldött leveleire…
Bocsánat, helyesbítést küldök: nem a császárt, hanem Wilhelm von Potiers grófot. (1130-ban)
INRI,
az eucharisztia gyogyszer és csoda, vegyük magunkhoz minden vasárnap a szemtisén. Eröt és boldogságot ad. Itt és most. Elötte rendezzük életünket nehogy halálos bünben éljünk. (gyonás erösfogadás, bánat, Istennek szentelt élet) Ez nem a promik cirkuszának témája. Honnan tudja bárki is, hogy gyont-e az aki ott és akkor áldozott? Senkit se szóljunk meg. Inkább az nagyon nagy baj, hogy az emberek nem járulnak szentáldozáshoz/szentgyonáshoz/szentségekhez…Vasárnaponként látható ez…A mai evangeliumban keresztelö János üzent Jézusnak. Lásd Lukacs evangelium 7.- fejezezet: “8Ezekről az eseményekről (halottak feltámsztása Jézus által) a tanítványai mind beszámoltak Jánosnak. János magához hívatta két tanítványát,19és elküldte őket az Úrhoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?”20Amikor a két férfi Jézushoz ért, előadta: „Keresztelő János küldött el minket hozzád, hogy kérdezzük meg: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?”21Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból, betegségekből, és megszabadított gonosz lelkektől, a vakoknak pedig visszaadta a látásukat.22Ezért így felelt nekik: „Menjetek, és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot.23Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!”
János a mikve/bünbanati-fürdöt kiszolgáltató (keresztelöjános) megbotránkozott rajta? Amikor Jordán folyoban a bünbánati fürdöben látta rajta a szentlelket galamb képében akkor tudta hogy Ö az akit várni kell aki igazságot tesz a földön….de most börtönben volt igazságtalanul, mert a királyra olvasta büneit, az pedig még meg is ölette végül emiatt. Talán arra gondolt, hogy mivel Ö igaz proféta Jézus miért nem menti meg öt a börtönböl, ha ö a kiválasztott megváltó? Miért nem pusztítja el az ö ellenségeit? Jézus nem evilági bírónak jött el anno…tehát aki benne hisz annak ellenségeit nem átkozza/leöli/elpusztítja, mert mindenkinek vannak ellenségei, akkor senki sem mardhatna életben… Hanem mindenkit hiv továbbra is arra, hogy szeresse ellenségeit (is). Szerencsére mára ez nem már olyan m´értékü keresztényüldözés mint Néro császár korában, amikor a római cirkusuban oroszlánokkal tépették szét a keresztényeket…
Mi is hivjunk mindenkit szentgyonáshoz/szentáldozáshoz is.