XIV. Leó pápa Úrangyala imája: A béke mindig lehetséges!
Gyönyörű napsütésben fürdött a Szent Péter tér, amikor Leó pápa a déli óraütés jelére pontosan megjelent az Apostoli Palota dolgozószobája ablakánál. Az Úrangyala ima előtt mondott beszédében az Előfutár, Keresztelő János felhívását emelte ki, aki megtérést sürgetett, mert „elközelgett a mennyek országa”. A Szentatya beszédében kétszer is nyomatékkal kérte, tegyünk meg mindent, „mert a béke mindig lehetséges”.
Boldog vasárnapot! – köszöntötte a Szentatya a tízezernyi zarándok- és hívősereget, akik örömmel gyűltek egybe a Mária-imádságra, tudva, hogy a múlt vasárnapi elmaradt a pápalátogatás miatt. Advent második vasárnapjának evangéliuma Isten országának eljövetelét hirdeti (vö Mt 3,1-12). Jézus előtt megjelenik az Előfutára, Keresztelő János, aki Júdea pusztájában prédikált, hirdetve: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” (Mt 3,1). A „Miatyánk” imában minden nap kérjük, hogy „Jöjjön el a te Országod!” és ezt maga Jézus tanította nekünk. Ezzel a fohásszal pedig azon Újdonság felé fordulunk, amit Isten tartogat számunkra, és így felismerjük, hogy a történelem menetét nem e világ hatalmasai írták meg nekünk. Állítsuk tehát gondolatainkat és energiáinkat egy olyan Isten szolgálatába, aki nem azért jön el az Országával, hogy uralkodjon rajtunk, hanem hogy megszabadítson minket. Ez egy „evangélium”, valóban jó hír, amely motivál és bevon minket! – tanította Leó pápa.
A Keresztelő hangneme bizonyára szigorú, de a nép hallgat rá, mert szavában Isten hívását érzik, hogy ne játszadozzanak az élettel, hanem használják ki a jelen pillanatot, hogy felkészüljenek a találkozásra azzal, aki a szív cselekedetei és szándékai alapján ítél, nem pedig látszat szerint. Keresztelő János maga is meglepődik majd azon, ahogyan Isten Országa Jézus Krisztusban megnyilvánul, szelídségben és irgalmasságban. Izajás próféta egy hajtáshoz hasonlítja, ami nem a hatalom vagy a pusztítás, hanem a születés és az újdonság képe. A szemlátomást elhalt törzsből sarjadó hajtásra a Szentlélek lehel rá ajándékaival (vö Iz 11,1-10). Mindnyájan gondolhatunk valami hasonló meglepetésre, amely már megtörtént az életünkben – ajánlotta a Szentatya.
Ez az a tapasztalat, amelyet az Egyház a pontosan hatvan évvel ezelőtt véget ért II. Vatikáni Zsinattal élt meg: egy olyan tapasztalat, amely megújul, amikor együtt haladunk Isten Országa felé, alig várva, hogy mindnyájan befogadjuk és szolgáljuk azt. Akkor nemcsak olyan valóságok rügyeznek ki, amelyek gyengének vagy jelentéktelennek látszanak, hanem az is megvalósul, amit emberileg lehetetlennek tartottunk volna. A próféta képével élve: „Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket” (Iz 11,6).
Testvéreim, mennyire szüksége van a világnak erre a reményre! – folytatta a pápa. Istennek semmi sem lehetetlen. Készüljünk fel az ő Országára, csinájunk helyet neki. A „Legkisebb”, a Názáreti Jézus vezet majd minket! Ő, aki a kezünkbe adta magát születése éjszakájától a kereszthalál sötét órájáig, úgy ragyog történelmünkön, mint a felkelő Nap. Új nap kezdődött:
ébredjünk fel és járjunk az ő világosságában! Ez Advent lelkisége, mennyire fényes és kézzelfogható! Emlékeztessenek minket az utcai lámpák arra, hogy mindannyian lehetünk egy kis fény, ha befogadjuk Jézust, egy új világ sarját. Tanuljuk meg ezt Máriától, a mi Édesanyánktól, a bizalommal teli várakozás és remény Asszonyától – zárta a déli Úrangyala imádság előtt mondott beszédét Leó pápa.
Forrás: Vatican News
