Ferenc pápa szerint az egyháznak rugalmasabbnak kell lennie a homoszexualitás és a „testi bűnök” kérdésében

Ferenc pápa augusztus elején, az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából Lisszabonban tett látogatásakor a portugáliai jezsuitákkal folytatott széleskörű beszélgetés során számos forró témát érintett, többek között azt, hogy az egyháznak rugalmasabbnak kell lennie, amikor a homoszexuálisokról és az úgynevezett testi bűnökről van szó. Szólt azokról a kritikákról is, amelyek a pápaságával kapcsolatban az amerikai katolikusok körében felmerültek, valamint a papság tisztaságának (szüzességének) problémáit is megbeszélték.

Portugáliai látogatása során Ferenc pápa augusztus 5-én zártkörű találkozón mintegy 130 jezsuita szerzeteshez szólt, és több kérdésre is válaszolt. Ezek között válaszolt egy Francisco nevű jezsuita kérdésére is, aki elmondta, hogy egy évet töltött az Egyesült Államokban tanulmányi szabadságon, és aggodalommal töltötte el a Ferenc pápa működésével szemben kritikus emberek – köztük püspökök – nagy száma.

Ferenc pápa válaszul elmondta: „Ön is láthatta, hogy az Egyesült Államokban nem könnyű a helyzet. Van egy nagyon erős reakciós hozzáállás.”

Ez a hozzáállás „szervezett, és érzelmileg is formálja az utat, amelyet az emberek követnek” – mondta, és óva intett attól, amit ő „indietrismo”-nak, maradiságnak nevez. Azt mondta, hogy ez a hozzáállás „haszontalan, és meg kell értenünk, hogy a hit és erkölcs kérdéseinek megértésében igenis létezik megfelelő fejlődés”.

A pápa idézett Lerini szent Vince 5. században élt gall szerzetestől, aki azt mondta: „Kifejlesztesz egy tant, hogy az évek alatt megszilárduljon, az idő múlásával bővüljön, és ahogy a korban előrehalad, úgy váljék egyre emelkedettebbé.”-

„A tan is fejlődik, bővül, az idő múlásával megszilárdul és biztosabbá válik, de mindig fejlődik. A változás a gyökerektől felfelé halad, és ennek a három kritériumnak megfelelően nő”

– mondta Ferenc pápa.

Ennek alátámasztására a pápa rámutatott a Katolikus Egyház álláspontjának megváltozására olyan kérdésekben, mint a rabszolgaság, az atomfegyverek és a halálbüntetés. Elmondta, hogy e tanítások fejlődése felfelé irányuló mozgást jelent, és azt mutatja, hogy „a változásra szükség van”.

Lerini szent Vince – mondta a pápa – az ember biológiai fejlődését és a hit időbeli haladását veti össze, amikor így fogalmaz: „Az emberi személyről alkotott megértésünk idővel változik, és tudatosságunk is elmélyül”.

„Téves nézet az egyházi tanokat monolitikusnak, megbonthatatlan tömbnek tekinteni”

– mondta Ferenc pápa, rámutatva, hogy egyesek szándékosan kimaradnak a változás és megértés e folyamatából, és „hátrafelé mennek”.

„Amikor hátrafelé mégy, olyasmit hozol létre, ami bezárult, elszakadt az egyház gyökereitől, és nem táplálja tovább a kinyilatkoztatás éltető nedvének áramlása” – mondta, hangsúlyozva, hogy az egészséges változások készséges elfogadása nélkül „hátrafelé mégy, és más követelményeket fogadsz el, mint amit hitünk ad a növekedéshez és a változáshoz”.

Ferenc pápa szerint a hátrafelé haladás „pusztító” hatással van az erkölcsre, „a moralistáknak ma nagyon súlyos problémákat kell megvizsgálniuk, és ezek kezeléséhez vállalniuk kell a változtatás kockázatát, éspedig abba az irányba, amit említettem”.

Ismételten az Egyesült Államokban uralkodó helyzetre és az egyes amerikai katolikusok között létező „elzárkózó légkörre” utalva a pápa azt mondta, hogy ez az uralkodó trend megjelent bizonyos területeken, és ha így áll a helyzet, akkor „elveszítheted az igaz hagyományt, és ideológiák felé fordulhatsz támogatásért.”

„Más szóval, ideológia váltja fel a hitet, egy elkülönült egyházrészhez való tartozás pedig a teljes egyházhoz tartozást” – mondta.

„Azok az amerikai csoportok, amelyekről beszélsz, igen zártak és saját magukat szigetelik el. Ahelyett, hogy a tanítás szerint, a mindig fejlődő és gyümölcsöző igaz tanítás szerint élnének, ideológiák szerint élnek. Amikor feladod az élő tanítást, hogy ideológiával helyettesítsd azt, akkor vesztettél, vesztettél, mint a háborúban” – mondta.

A katolikus homoszexuálisokról kapott kérdésekre válaszolva, akik általánosságban erényes életet élnek, de hisznek abban, hogy kapcsolatuk nem bűnös, Ferenc pápa arról beszélt, hogy az egyháznak befogadónak és rugalmasabbnak kell lennie az úgynevezett „testi bűnök” kérdésében.

A pápa kitart amellett (ahogy azt többször is tette, többek között Portugáliában is), hogy az evangéliumokban

„nincs vita arról, hogy a meghívás mindenkinek szól. Jézus nagyon világosan fogalmaz ebben: Mindenkinek szól.”

„Mindenkinek megvan a maga helye az egyházban”, és mi lelkipásztorként „segítünk az embereknek úgy élni, hogy nagy érettséggel foglalhassák el ezt a helyet, és ez mindenféle emberre vonatkozik” – mondta.

Megjegyezve, hogy a római egyházmegyében van egy pap, aki az LMBTQ+ közösséggel dolgozik, a pápa elmondta, hogy a homoszexualitás kérdése a modern társadalomban „nagyon hangsúlyos, és az ezzel kapcsolatos érzékenység a történelmi körülmények függvényében változik”.

Ferenc pápa azt mondta, hogy az egyik dolog, ami nem tetszik neki, hogy „nagyítóval nézzük az úgynevezett testi bűnöket, ahogyan ezt oly régóta tesszük a hatodik parancsolat miatt is”.

„Ha kizsákmányoltad a munkásokat, ha hazudtál vagy csaltál, az nem számított, ehelyett az öv alatti bűnök voltak a fontosak”

– mondta.

Ami az érintett személyeket illeti, „mindenki számára a legmegfelelőbb lelkipásztori hozzáállást kell alkalmazni” – mondta.

Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy lelkipásztorként „nem lehetünk felszínesek és naivak, olyan dolgokra és viselkedésekre kényszerítve az embereket, amelyekre még nem érettek, vagy nem képesek. Nagyon sok érzékenység és kreativitás kell ahhoz, hogy lelkileg és pasztorációban is kísérhessük az embereket”.

Azután megjegyezte, hogy a szerdai általános audienciáin részt szokott venni egy Charles de Foucauld nővér, Geneviève nővér, aki a nyolcvanas éveiben jár, és két másik nővérrel együtt lelkészi munkát végez Rómában a cirkusznál.

Ezek a nővérek – mondta a pápa – egy mobilházban laknak a cirkusz közelében, van ott egy kis kápolnájuk, és sokat dolgoznak olyan emberekkel, akik transzneműek. Azt mondta, egy nap meglátogatta a házukat, és amikor az egyik apáca megkérdezte, hogy elhozhatna-e transznemű embereket, ő igent mondott.

„Aztán az első meglepetés után szokásukká vált, hogy eljönnek. Vannak, akik írnak nekem, és én e-mailben válaszolok nekik… Rájöttem, hogy ezek az emberek elutasítva érzik magukat, és ez nagyon nehéz” – mondta, de tovább hangsúlyozta

„mindenki kapott meghívást arra, hogy az Egyházban éljen: ezt soha ne felejtsd el”.

Ferenc pápát a tartomány legfiatalabb jezsuitája is megkérdezte, hogyan lehet megfelelő formákat kialakítani és megélni egy hiperszexualizált és fogyasztói társadalomban.

A pápa válaszában azt mondta: „Elvilágiasodott társadalomban élünk, ami engem nagyon aggaszt”. A lelki világiasságot „folyamatos csapdahelyzetnek” nevezte, amely a megszentelt életre is kihat.

Meg kell tanulnod különbséget tenni: egy dolog felkészülni a világgal való párbeszédre – ahogyan a művészet és a kultúra világával való párbeszédre felkészülsz –, és más dolog megalkudni a világ dolgaival, a világiassággal” – mondta.

Ferenc pápa hangsúlyozta a világgal folytatott párbeszéd fontosságát, „mert nem élhetünk úgy, mintha tartósítva lennénk, mint a savanyúság.”

„Nem szabad introvertált vallásosnak lennünk, befelé mosolyogva, befelé beszélve, anélkül óva környezetünket, hogy bárkivel is együttműködnénk. Ki kell mennünk ebbe a világba, amelynek megvannak az értékei és hibái” – mondta.

A pápa ezt követően felidézte a kúrián dolgozó papoknak tavaly mondott beszédét, amelyben a pornográfiáról és a mobiltelefon-használatról is szólt, és megkérdezte, hányan néznek pornót a telefonjukon. Az egyik pap később így kommentálta ezt a beszédet: „Meglátszik, hogy órákat tölt a gyóntatószékben”.

Régebben az ehhez hasonló problémák rejtettebbek voltak, de „ma hála Istennek az ajtó tárva-nyitva van, és nincs ok arra, hogy a problémák rejtve maradjanak”.

„Ha eltitkolod a problémáidat, az azért van, mert így döntesz, de ez nem a társadalom hibája, de még csak nem is a vallási közösségedé” – mondta, és hozzátéve, hogy ma az egyik legnagyobb kockázat ott rejlik „önzésünk rejtett zugaiban, ahol sokszor a szexualitás bújik meg, de lehet ott egyéb is”.

Ferenc pápa azt mondta, hogy „nem félek a szexualizált társadalomtól”, inkább attól fél, hogy „hogyan viszonyulunk hozzá. A világi követelményektől félek” – mondta – ez a kifejezés „mindent magában foglal, például a magam fényezésének vágyát, a feltűnési viszketegséget”.

A hosszas kérdezz-felelek találkozón a pápa arról is beszélt, hogy az elsőbbség legyen a szegényeké, társul kell szegődni melléjük, hogy ne keseredjenek el. A mai világban „maga a spiritualitás vezet bennünket a peremre szorultak iránti elköteleződés felé, nemcsak a vallás peremén, de az élet peremén lévők felé is” – mondta.

Kitért a II. Vatikáni Zsinatra és az egyház jövőjével kapcsolatos „álmára” is, megjegyezve, hogy sok katolikus „megkérdőjelezi a II. Vatikáni Zsinatot anélkül, hogy megnevezné. Megkérdőjelezik a II. Vatikáni Zsinat tanításait”.

Ha a jövőbe nézek, úgy gondolom, bátran kell követnünk a Szentlelket, és megérteni, mit mond nekünk” – mondta, kifejtve a jövőre vonatkozó álmát: „legyünk nyitottak arra, amit a Lélek mond nekünk, legyünk nyitottak a belátásra, ne váljunk a funkcionalizmus foglyaivá”.

Ferenc pápa beszélt a klerikalizmus problémájáról is mind a papok, mind a világiak körében, mondván, ez mindkét kört érinti, de „még rosszabb, ha a világiak között harapódzik el. Rémesek a klerikális világiak”.

Kitért a hivatásválságra is, ami a jezsuita renden belül is megmutatkozik, valamint saját örömeire és problémáira is.

Ferenc pápa azt mondta, hogy jelenleg a legnagyobb öröme a „szinódusra való felkészülés, még akkor is, ha néha egyes részeken úgy látom, hogy a lebonyolításban hiányosságok vannak”.

A közelgő, szinodalitásról szóló püspöki szinódus témájára utalva azt mondta, a cél „nem az, hogy szavazatokat gyűjtsenek, mint azt egy politikai párt tenné”.

Nem preferenciákról van szó, hogy ehhez vagy ahhoz a párthoz tartozunk. A szinódus vezető alakja a Szentlélek. Ő a főszereplő. Tehát hagyni kell, hogy a Lélek vezesse a dolgokat” – mondta, hozzátéve, hogy jelenleg a legnagyobb gondját a háború és a világszerte dúló különféle konfliktusok jelentik.

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Catholic Herald