A szépség megment. Ramin Bahrami zongoraművész spirituális útja megindító bizonyítékot szolgáltat erre.
A keresztény hitre tért iráni zongoraművész élettörténete nemrég szerepelt a Famiglia Cristiana olasz hetilap honlapján. A művész teheráni gyermekkorára rányomta bélyegét a Khomeini-rezsim, valamint az 1980. szeptember 21-én kitört véres irak-iráni háború, amely nyolc évig tartott és több mint egy millió ember halálát okozta.
Ramin Bahrami felfedezi Bachot
Egyik nap, miközben a légiriadó szirénái visítottak, a hatéves Ramin egy hanglemezt hallgatott, amelyet a család egyik barátja hozott Párizsból. A muzsika Johann Sebastian Bach egyik darabja volt a kanadai zongoraművész Glenn Gould előadásában. Ez az élmény örökre megváltoztatta Bahrami életét.
Így mesélt erről a Famiglia Cristianának:
“Még a tövisek között is rózsa születik. Kint minden égett, és ezalatt én felfedeztem Bachot. Olyan mennyei muzsika volt, hogy az a benyomásom támadt, hogy abban a pillanatban maga az Úr énekel. Akkor még nem tudtam, de hazataláltam: a kereszténységbe. Leültem a zongorához és azt kértem Istentől, hogy egy nap majd én is képes legyek így játszani.”
Bahrami édesapját, aki mérnök volt a sah idejében és maga is zongorázott, bebörtönözték azzal a váddal, hogy az új rezsim ellensége. Az apa még börtönben volt, amikor Ramin és családja emigrált Európába. Nem tudták, hogy soha többé nem látják viszont.
Megérkezés Olaszországba és az édesapa halála
A család eredeti terve az volt, hogy Németországba utaznak Ramin apai nagyanyjának szülőföldjére, azonban az első ország, amely vendégül látta őket, Olaszország volt, egy, a teheráni olasz nagykövetségen keresztül elnyert ösztöndíjnak köszönhetően, amelynek segítségével Ramin Bahrami a milánói zeneművészeti főiskolán tanulhatott. Olaszországban értesült a család Ramin apjának a haláláról. Így vall erről a Famiglia Cristianának:
“Már Olaszországban voltam. Éppen csak elmúltam kilenc éves, amikor a bátyám telefonált Iránból. Egyből elmondta: apánk meghalt. Nem fakadtam rögtön sírva, hanem valami olyasmit tettem, ami apának tetszett volna: Leültem a zongorához és eljátszottam Franz Schubert egyik Impromptu-jét, a zenetörténet leggyászosabb és legkomorabb zenéinek egyikét. “
Bach elvezette őt a katolicizmushoz
Bach – akinek műveiben Isten élő jelenlétét érzi – vezette el őt a katolicizmushoz. Erről így beszélt az olasz portálnak:
„Álmomban egyszer 10 éves voltam és egy körtáncot jártam, mellettem Johann Sebastian Bach-hal, aki egy szót sem szólt hozzám. Ebből értettem meg a csend fontosságát, amit később újra felfedeztem a keresztény hitben (…) A szertartások alatti csendes részek éppen olyan fontosak, mint az írott szavak, mert Isten a csenden keresztül is beszél hozzánk. Azt mondtam magamnak, hogy ha egy olyan különleges ember, mint Bach mindezt a zenét Krisztusnak alkotta meg ilyen teljes és ragyogó módon, akkor ez a helyes út. Akkor még nem keresztelkedtem meg – az évekkel később történt, amikor megházasodtam -, de világos volt számomra, hogy keresztény vagyok és Krisztus üzenete már bennem van.”
Egzisztenciális válság és újjászületés a hit által
A muzsikus elmeséli, hogy egy mexikói turnéról visszatérve hogyan jutott túl egy súlyos egzisztenciális válságon. Olyan rossz állapotban volt, hogy még arra is gondolt, hogy abbahagyja a zongorázást.
Bahrami a Famiglia Cristianának így írja le a jelenetet, amely egy venetói (Olaszország) templomban adott koncertje alatt történt:
(…) Csodával határos módon ennek a templomnak a sekrestyéjében a padlón találtam meg Dominique Lebrun francia érsek egyik szentképét. Az ezen szereplő ima mintha kifejezetten nekem szólt volna, amikor már nem akartam tovább élni. Többé-kevésbé így szólt: “Szeress engem úgy, ahogyan vagy. Nem számít, hogy nem vagy egy angyal; ismerem minden nyomorúságodat. Szeress úgy, ahogyan vagy.” Megértettem, hogy tovább kell élnem és játszanom.
Sclerosis multiplex
Bahrami húsz éve sclerosis multiplexben szenved, most már tudja, hogy ezzel együtt kell élnie. Donatella Ferrariónak, a Famiglia Cristiana riporterének kifejtette:
„Húsz éve van sclerosis multiplexem. Évekig nem beszéltem erről, aztán egy nap meggondoltam magam. Talán a tanúságtételem segíthet. A bátyám is ebben a betegségben szenved, azonban az ő állapota sokkal előrehaladottabb. Megtanultam barátként tekinteni a betegségemre, nem súlyos büntetésként, amely minden pillanatban szembesít a törékenységemmel, és a minden emberi lényre jellemző korlátokkal. Az út nehéz, de egyben kihívásokkal teli: vannak pillanatok, amikor meglep az öröm, és vannak hullámvölgyek, amelyek egy kicsit olyanok, mint Bach muzsikájának a hullámai. Van nyár és van napsütés, és amikor Németországban süt nap (a zongoraművész Stuttgartban él 84 éves édesanyjával – a Szerk.), az valami különleges. De van tél is, hideg. Ezért értékeljük olyan nagyra a felkelő napot és a tavasz visszatérését.”
A Szűzanya tisztelete
Bahrami a továbbiakban a Szűzanya iránti áhítatáról beszél:
„Hívőként úgy gondolom, két anyám van. Az egyiket Shahin Asfharnak hívják, egy orosz-török eredetű iráni nő, a másik a Szűzanya. Én, kicsiny emberi lény, erre az Anyára nézek, szükségem van rá, hogy meghallgasson és megértsen, úgy tekintek rá, mint a megbocsátás kiapadhatatlan szökőkútjára, mert néha felmérgesítem. Gyakran imádkozom azért, hogy járjon közben a Fiánál és térítse észre ezt a beteg, érzéketlen emberiséget a művészeten, a kultúrán és a szépségen keresztül.”
Ferenc pápától tanul imádkozni
Az emberiség ma egy sötét és válságos időszakon megy keresztül, ami miatt Bahrami mindennél többre tartja az ima szükségességét.
„Amikor megszülettem, a szüleim megtanították nekem a különböző kultúrák szeretetét és a párbeszéd fontosságát. Ezért vagyok elkeseredve. Úgy imádkozom, ahogy Ferenc pápa tanít minket, minthogy ő az egyetlen, aki kendőzetlenül beszél az ukrajnai háborúról. Gyermekkoromban megtanultam, hogy mit jelent az, ha háború van a hazámban. Miközben gyakoroltam, hallottam a rakétákat és mindenütt pusztulást láttam. Rá kell ébrednünk, hogy a béke, a leszerelés és a párbeszéd útján kell járnunk.”
Az alábbi 2020-as felvételen Bahrami egy Bach zongoraversenyt ad elő:
Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: Aleteia
