Egy új felmérés szerint a papok „boldogok” a hivatásukban

Abból a célból, hogy jobban „megértsék a papi hivatás valós helyzetét” Franciaországban, a Francia Katolicizmus Obszervatóriuma (OFC) november 7-én egy felmérést tett közzé azokról a férfiakról, akik életüket Istennek szentelték. A felmérésben részt vevő 766 pap közül közel 80% tartja magát „boldognak” és hivatásához „hűnek”.

Ez példa nélküli esemény a francia egyház történetében. Szót kaptak a papok, azok a férfiak, akiket gyakran – és joggal – túlterhelteknek, hatalmas területekért felelősöknek és fáradtaknak látunk, miközben egyre kevesebb jelentkező van erre az oly sokat követelő életre, amelyet valaki Istennek és Isten nyájának szeretne szentelni. A francia papok körében végzett, „A papi hivatás ma” címet viselő felmérés, amelyet november 7-én publikáltak, azt mutatja, hogy a valóság korántsem ilyen sötét. Ellenkezőleg. Az OFC által készített, az IFOP (francia közvélemény-kutató intézet) által feldolgozott, és az RCF-Radio Notre Dame, valamint a Famille Chrétienne francia katolikus hetilap együttműködésével készült tanulmány azt sugallja, hogy léteznek „boldog” papok, akik hűek hivatásukhoz, még ha sok kihívással is kell szembenézniük. Az ötezer papnak kiküldött kérdőívre több mint hétszázhatvan válasz érkezett.

A kezdeményezés különleges, sőt egyedülálló. Bár a hívek minden vasárnap találkoznak plébánosukkal, a papokat „ritkán kérdezik meg ilyen átfogó módon” – jegyzi meg az OFC. Mi a célja a körülbelül negyven kérdésnek, amelyre 766 pap válaszolt? „Azt szeretnék felderíteni, mik lehetnek a papok elvárásai, milyenek az életkörülményeik és elköteleződéseik, amelyeket eddig annyira nem ismertünk.” Ezáltal „naprakész támpontokat kívánunk adni a katolikusoknak, sőt az egész társadalomnak is arról, mit jelent ma a papi küldetés.”

Elkötelezettség

Kik azok a papok, akik részt vettek ebben a felmérésben? 60%-ukat 2000 és 2025 között szentelték pappá, és több mint felük jelenleg is plébánosként szolgál. Bár a legtöbbjük kizárólag római rítusú rendes misét celebrál, a megkérdezettek 20%-a időnként vagy akár gyakran latin nyelven, és/vagy ad orientem, néha pedig a rendkívüli forma szerint is celebrál. Közel 90%-uk úgy nyilatkozott, hogy stabil és összetartó családban nőtt fel, 77%-uk pedig katolikus családban, amely gyakran vett részt aktívan az egyház életében. A papok maguk is jelentős mértékben bekapcsolódtak olyan tevékenységekbe, amelyek erős hatással voltak a hivatásukra, például az oltárszolgálatba (52%), cserkészetbe (49%) vagy az ifjúság segítésébe.

A felmérés eredményei figyelemreméltóak: az első szembetűnő adat a megkérdezett papok vitalitása. 80%-uk elégedett jelenlegi helyzetével, 45%-uk pedig „Isten hívásához „hűnek”, „nyugodtnak, elkötelezettnek és boldognak” érzi magát. Mi a fő örömük papi szolgálatukban? A kérdésre több lehetséges válasz volt: a szavazatok 53%-a arra a válaszra esett, hogy „Kiváltságos tanúja lehetek azoknak a csodáknak, amelyeket Isten a szívekben művel”, 45% pedig erre: „Érzem, hogy a helyemen vagyok, az Úr munkájának szolgálatában”. Lelkes elkötelezettségük nem csökkent: a további válaszok között szerepel a „Meg tudtam őrizni az imádkozás iránti vágyat” (34%) és „Tanúja lehetek megtéréseknek és visszatéréseknek az Egyházba” (24%).

Fontos a jó környezet

Ennek a dinamizmusnak nem szabad elhomályosítania a papi szolgálatban felmerülő nehézségeket. Egyesek a püspökük bizalmának és támogatásának hiányát említik (17%), mások a gyakorló hívők számának csökkenését (16%), vagy a szolgálatban való kimerülést, ami a fizikai állapotukra is veszélyt jelent (16%). Az ismétlődő kihívásokra adott válaszként a legfőbb prioritásuk egy megbízható és önálló világi csapat maguk köré szervezése, amely támogatja őket (77%). A cél, amely a leggyakrabban említésre kerül, ha a megkérdezett papoknak három évre szóló „cselekvési tervet” kellene elképzelniük: munkálkodni azon, hogy a híveik egyre közelebb kerüljenek Krisztushoz (62%). Egyesek több támogatást és figyelmesebb meghallgatást szeretnének püspöküktől (60%), míg mások sürgősen pihenésre vágynak (40%). Végül a válaszadók 62%-a szerint a magánoktatás támogatása kell, hogy szolgálatuk középpontjában álljon.

A katekumenátus kérdése

Felfigyelve az utóbbi években az egyházba érkező új hívekre, köztük a sok fiatalra, a megkérdezett papok szóvá tették a katekumenátus fontos témáját is. Sok pap szeretne jobban felkészülni az újonnan érkezők fogadására és képzésére (26%), ami valódi kihívást jelent a plébániák számára. 60%-uk szerint a katekumenek „a Szentlélek jelei, és rendkívüli lehetőséget nyújtanak az evangelizációra”, míg a válaszadók 30%-a az érkezők áradatára „olyan lehetőségként tekint, amely elkötelezettséget jelent a hit tartalma és a lelkipásztori kísérés szempontjából”. Végül 8% szerint az új belépők számának növelése a következő három év feladatai közé tartozik. Ez a kihívás összhangban van a papok vonzódásával a templomtéren végezhető „közvetlen misszióhoz”, amelyet 45%-uk támogatott.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia