Napi ráhangoló: A csendben megszólaló teremtő Ige
Évközi 32. hét, szombat
Bölcs 18,14-16;19,6-9; Lk 18,1-8
„Mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja közepén tartott, mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén.”
A szent liturgia Karácsony éjszakáján, az örök Ige megtestesülésére vonatkozóan olvastatja velünk ezt a költői szépségű, titokzatos Olvasmányt, mely az eredeti szövegösszefüggés szerint egyértelműen Izrael Egyiptomból való szabadulásáról beszél. Isten nagy tettei mind mély csöndben, az éjszaka közepén mennek végbe, hiszen mindegyik teremtő aktus, a nem létezőnek a létezésbe való hívása. Ebben a mélységben történik Krisztus fogantatása és dicsőséges feltámadása, s ebben fog végbemenni a mi feltámadásunk és az utolsó ítélet is.
A mély csönd és az éjszaka emberségünkre vonatkozó kifejezések. Egyik is, másik is több, mint a misztikusok által használt költői kép: mind a csönd, mind az éjszaka mélységes valóság, melyben részünk van mindaddig, míg az utolsó napon fel nem virrad az új világ hajnala. Ez a csönd azonban nem süket csönd, és az éjszaka nem vaksötét. A csöndben visszhangzik Isten kimondott Igéje, és szívünkig elérve válaszra vár; az emberi történelem sűrű sötétségébe pedig újból és újból belehasít az isteni cselekvés villámfénye. Ez segít megőrizni a hitet, azt a bizalommal teli és tettekben megnyilatkozó hitet, melyet Urunk keresni fog a földön, amikor az utolsó napon visszatér.
Imádság
Urunk Jézus, köszönjük Neked a kinyilatkoztatás teljességét, melyet megadtál, amikor feltártad előttünk belső, szentháromságos életed csodálatos titkát. Adj nekünk olyan hitet, amely magában foglalja az értelem hódolatát is a minket mérhetetlenül felülmúló isteni misztérium előtt, s amely mintegy ostromolja és megnyitja az eget, siettetve a Te dicsőséges eljöveteledet és sürgetve az ítéletet. Jöjj el, ó, Urunk, teljesítsd be az ember és a világegyetem történelmét, teremts új eget és új földet, s töltsd be önmagaddal mélységes vágyakozásunkat.
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
23 (22). ZSOLTÁR. A JÓ PÁSZTOR
231(Dávid zsoltára.) Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, 2zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel
3és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. 4Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad. 5Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted. 6Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át. 24 (23). ZSOLTÁR. BEVONULÁS A SZENTÉLYBE
241(Dávid zsoltára.) Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. 2Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött. 3Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? 4Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan. 5Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát. 6Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi, Jákob Istene. 7Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!…25 (24). ZSOLTÁR. IMA A VESZÉLY IDEJÉN
251(Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram, 2Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. 3Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik. 4Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! 5Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom! 6Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet! 7Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! 8Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. 9Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire. 10Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét. 11Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos! 12Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza. 13Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet. 14Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét. 15Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól. 16Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény! 17Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból! 18Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet! 19Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek! 20Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök! 21Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek. 22Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!…26 (25). ZSOLTÁR. AZ ÁRTATLAN IMÁJA
261(Dávid zsoltára.) Szolgáltass nekem igazságot, Uram, mivel ártatlanul élek, s bizalmam az Úrban nem rendült meg! 2Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém! 3Hiszen jóságodat szemem előtt tartom és igazságod szerint élek. 4Nem ülök azok közé, kik a rosszat teszik, és az álnokokhoz nincsen semmi közöm. 5Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm. 6Bár ártatlan vagyok, mosom a kezem, és körüljárom oltárodat. 7Hangosan hirdetem dicsőségedet, elbeszélem minden csodatettedet. 8Szeretem házadnak táját, a sátrat, hol dicsőséged honol. 9Lelkem ne veszítsd el a bűnösökkel, sem életemet a vérengző emberekkel! 10Erőszak tapad a kezükhöz, s jobbjuk kész a megvesztegetésre. 11Én azonban ártatlanul élek, ments meg, Uram, és könyörülj rajtam! 12Lábam egyenes úton jár, s téged dicsőítlek, Uram, a közösségben…27 (26). ZSOLTÁR. BIZALOM AZ ÚRBAN
271(Dávid zsoltára.) Világosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék? 2Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak. 3Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom. 4Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. 5A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. 6Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. 7Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! 8Szívem ezt sugallta: „Keresd tekintetét!” Uram, a te arcodat akarom keresni. 9Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp! 10Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne. 11Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton! 12Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak. 13De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában. 14Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!…31 (30). ZSOLTÁR
13Hogy lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek!…34 (33). ZSOLTÁR
22Kegyelmed őrködjék fölöttünk, Uram, ahogy tebenned remélünk!…36 (35). ZSOLTÁR
28Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat, s mindörökké zengje dicséreted!…36._8Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában. 9Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából. 10Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot. 11Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben!…37. _ 3Az Úr biztosítja az ember lépteit, akinek útjában tetszését leli. 24Ha megbotlik is, de nem esik el, mert az Úr megfogja kezét. 25Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz vagy hogy gyermekei kenyeret koldultak. 26Ő mindig megértő és kész kölcsönadni, ezért gyermekei áldásban részesülnek. 27Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre. 28Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit….51._ 17Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet. 18Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. 19Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. 20Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait!…58._ 17Én azonban hatalmadról énekelek, s már reggel örülök irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erős vár, zaklatásom napján. 18Neked énekelek, erősségem, hiszen Isten az én váram, az én jóságos Istenem….63._ 63 (62). ZSOLTÁR. VÁGYAKOZÁS ISTEN UTÁN
631(Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) 2Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. 3Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. 4Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. 5Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem. 6Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet. 7Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem. 8Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadozom. 9Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem….74 (73). ZSOLTÁR
28Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.–osli mosolygoas madonna könyörögj érettünk
Orvendek a naponkenti szep gondolatoknak.Csakis azt erzemI ISTEN ORSZAGAROL hiaba beszelunk sokat ,mindaddig mig a tettek nem bizonyitjak.Vegyuk fontolora JEZUS igaz mondasat..,mert mit er az embernek .ha az egesz vilagot is megszerzi,de lelkenek karat vallja.
VEGYUK FONTOLORA UDVOZITONK SZAVAIT,mert nem tudjatok sem a napot sem az orat mikor jovok