Soha nem a szabadságról szólt a liberális demokrácia – nem más az, mint Isten nélküli pótszer Krisztus helyett
A katolikus egyház társadalmi tanítása arra figyelmeztetett, hogy ha elvetik az Istent, elszabadul majd a káosz. A liberális projekt a nemzet, az igazság és a hit helyére a propagandát és a fogyasztás sivár kultuszát állította.
Minden olyan kormányzat, amely eltér az Isten által teremtett természeti rendtől, annak helyébe csak rendetlenséget fog hozni – ez a katolikus társadalmi tanítás üzenete számunkra.
„Őszintén szólva” (Frankly) című sorozatom (a szerző, Frank Wright a saját keresztnevével alkot szójátékot – A ford.) magyarázatot próbál adni arra, hogyan történhetett mindez, és miért tűnik úgy, hogy mi mindannyian egy őrült, kudarcba fulladt kísérletben élünk. Azért, mert valóban abban élünk.
Ahhoz, hogy megértsük, miért és hogyan történt ez, vissza kell tekintenünk a múltba. Az 1800-as évek végén XIII. Leó pápa figyelmeztetett a modern világ tévedéseire, és a jelentős káoszra, amelyet e tévedések előidéznek majd. A katolikus társadalmi tanítás kilenc enciklikája részletesen megvilágította XIII. Leó pápa figyelmeztetését, rámutatva, hogyan fogja a világot pusztulásba vezetni az olyan állam, amely tagadja Istent, és Isten egyházát az ember kultuszával helyettesíti.
Néhány évtizeddel az utolsó enciklika megjelenése után Európa liberális forradalmak hullámával szembesült. Liberális demokráciák váltották fel a régi rendet közel 30 országban Ez volt az azonos értékekkel rendelkező, nemzetközileg irányított globális liberális rendszer kezdete. E rendszer gazdaságát és társadalompolitikáját egyre egységesebbé formálják. Ma minden nyugati liberális demokráciában egyfajta permanens társadalmi forradalom zajlik.
A normális élet helyébe új normák léptek – a „Mi értékeink”. Az állandó háborúskodást úgy tüntetik fel, mintha az erény lenne a demokrácia védelmében. Azonban hiába tartanak rendszeresen választásokat, úgysincs változás – a határok nélküli denacionalizálás (a nemzeti jellegtől való megfosztás) projektje folytatódik, függetlenül attól, hogy ki kerül hatalomra.
Ez volt a liberális rendszer. Egy olyan rendszer, amely teljesen kifordult sarkaiból. Az élet minden területén hiányzik belőle az egyensúly, és ez annak az egyszerű ténynek tulajdonítható, hogy szemben áll az Isten által teremtett természetes renddel.
A liberális demokrácia egy olyan projekt márkaneve, amely teljes civilizációnkat eltörölve egymaga akar annak helyébe lépni.
Ez magában foglalja, hogy Krisztust új törzsi szokásokkal helyettesítik, a nemzetek és népeik helyébe új fogyasztói csoportok és egy globális rendszer lép, az élet – és vele együtt a szavak – alapvető értelmét „új értékekre” cserélik.
Megpróbálom bemutatni, hogyan valósult meg ez a projekt a pszichoanalízis technikáit a propagandára alkalmazva, amelyek lendületet adtak az új életmód tömegmarketingjének.
Gyakorlatilag mindaz, amit ebben a rendszerben látunk, nem más, mint hatékony reklámszöveggel támogatott termék. A lelkesedés e hamis gerjesztésének az a célja, hogy mozgósítsa legmélyebb vágyainkat, és rávegyen, hogy arra nem érdemes dolgokban higgyünk.
Pótszereket próbálnak adni az Isten, az Ő egyháza és szentségei helyett, és minden szokás és hagyomány helyett, ami a katolikus egyház 9. és 12. század közt kiépített civilizációjának örökségeképpen maradt ránk.
Reményem szerint bemutatom, hogyan készülnek ezek a termékek. Érvekkel bizonyítom, hogy a híreink, véleményvezéreink, az állam által jóváhagyott politikai véleményeink szintén termékek. A liberális demokrácia hatalomgyakorlásának az a módszere, hogy nem egyszerűen csak a médián át uralkodik, de a tömegmédiát vágyaink mozgósítására is felhasználja
Ha belépünk egy szupermarketbe, káprázatos színű és csomagolású termékek tárházával találjuk szemben magunkat. A választék végtelennek tűnik, és már önmagában is feladat dönteni, melyiket vegyük. Ezt hívják szabadságnak – a választás szabadságának. Azonban szeretnék rámutatni, hogy csak olyan árut választhatsz szabadon, amit árusítanak ott, semmi mást. Természetesen e választási lehetőségek egyike sem igazán ingyenes. Több módon is fizetünk értük. Először is pénzzel, meg a válogatásra fordított idővel, aztán pedig azzal, hogy amikor ezen áruk közül választunk, kizárunk minden más árut. Abból választunk, ami ott van, és megfeledkezünk arról, ami nincs ott.
Ami pedig tényleg nincs ott a fogyasztói nihilizmus e csillogó parádéjában, az éppen a lényeg. Ebben a rendszerben az emberi életnek nincs lényegi értéke, mégpedig azért, mert szándékoltan mellőzi az Istent.
Műsoraimban a „liberális demokrácia” teljes rendszerének és következményeinek egyik aspektusát a másik után tárom fel. Úgy hiszem, most felbomlóban van ez a rendszer. Abban is hiszek, hogy ez a rendszer egy tömegszerencsétlenséggel ért fel, mivel a lelkeket bűnbe, az elméket zűrzavarba kergette. Az egyetemes kétségbeesés pedig a legjövedelmezőbb emberi állapot egy pénzközpontú függőségeken alapuló gazdaság számára.
Minden jó, ha itt a vége – ahogy mondani szoktam. Ha ez az ördögi rendszer széthullik, ne feledjük, hogy nem kell vele együtt nekünk is szétesnünk. Ne feledjük azt sem, hogy mindannyiunkat megsebesített ez a tömegpusztító fegyver, amelyet tökéletes rendszerként tálaltak nekünk. Kötelességünk, hogy segítsünk a sérülteken és gyógyítsuk a betegeket, ahol csak tudjuk, ezért jó és bölcs dolog, ha megpróbáljuk magunkat szociális misszionáriusként látni.
Mi a misszió? A misszió a lelkek megmentése az Egyház üzenete által. A katolikus társadalmi tanítás fényes bölcsessége időtálló recept arra, hogy meggyógyítsuk az embert, és rendbe hozzuk a helyzetet, amelyben leledzik. A katolikus hagyomány oly sok részéhez hasonlóan a társadalmi tanítások is ötvözik a spirituális és a gyakorlati bölcsességet. A világ problémái annyira összetettnek látszanak, és csodálatos, hogy az Egyház képes olyan válaszokat adni, amelyek – ha már elfogadtuk azokat – egyszerre tűnnek nyilvánvalónak és sürgetően józannak.
Ez azért van úgy, mert maga Krisztus alapította az Egyházat. Az ember nem tudja megmenteni magát. Okos gépezetei és machinációi egyszerűen csapdába ejtik. Ne essünk kétségbe, amikor a modern világ katasztrófáin és áldozatain gondolkodunk. Fogadjuk el az Egyház üzenetét, és tanítsuk meg a világnak, hogyan helyettesítse a rothadt régi rendszer szinte egyetemes gonoszságát a közjóval. Ez a katolikus társadalmi tanítás gyümölcse, és itt az ideje, hogy emlékeztessük az emberiséget: tényleg van alternatíva a hamisítvány kultúrával szemben.
A keresztény civilizációnk lecserélésére irányuló projekt kudarcot vallott. A propaganda és a termék-kultusz hamis valósága helyett az emberiség ismét az igazira vágyik. A Nyugat visszatér a valósághoz, vissza az igazsághoz.
Ez nagyon jó dolog, mert ahogy barátom, Stephen Kokx mondta nekem egyszer: „Ahol az igazság, ott van az Isten.”
Írta: Frank Wright, Egyesült Királyság
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: LifeSiteNews










Szerintem, az európai kereszténység kisebbségi helyzetből nem tud átütő sikert kicsikarni, a teokratikus monarchia kiterjesztése pedig eleve lehetetlen. Elmúlt az az idő amikor erőszakkal lehetett az egyházba kényszeríteni embereket. Harcban nem lehet legyőzni a versenytársakat, ( a tanitóhivatal egyébként is a békét hangsúlyozza), muszáj eggyüttműködni. Fontos, hogy a liberális demokrácia része a liberális konzervatívizmus vagy másként kereszténydemokrácia.
INRI,
a refi apám mondta volt mindíg: Isten+haza+család…Az 1990-es rendszerváltás után azt hittük, hogy a fejett nyugathoz fogunk csatlakozni. Nem ismertük azt ami ott 1948-1989 között a magyar kommunnsta diktatura évei alatt végbement azaz a liberális demokrácia pénz/hitel központú “jólétét”. Az egyetlen párt a “magyar szocilalista munkáspárt” ami a kommunista érában egyedül indult a valasztásokon és Láss csodát mindig 95-100%-al nyert, megrendült a szovjet csapatok kivonulása után. Bevezették a többpárt rendszert. Amit a nép egyáltalán elötte nem ismert, és idegenkedve fogadott. A “fideszeknek nincs tapasztalatuk”- ilyeneket mondtak az egyszerü emberek, akik megszokták a “gulyáskommunizmust”. Emlékszem apám visszakérdezett: miben, az akasztásban nincs tapasztalatuk, ami Kádár bosszúja volt 56 után? A “lágyabb diktatúra kiépitese” közben, amikor felakasztatta a forradalmi 1956-os magyar kormány vezetöit. Kivégzés helyszíne: A Rákoskeresztúri Fegyház (Kisfogház) udvara. Dátum: 1958. június 16., hajnalban. Eljárás: Az elítélteket egyesével kísérték az udvarra.
A kivégzés előtt egy kiküldött bíró felolvasta az ítéletet, és megerősítette a kegyelmi kérvények elutasítását.
A hóhér, Bogár János, sorban felakasztotta Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst.
Az orvosok megállapították a halált, majd átvették a költségek fedezésére szolgáló összeget.
Ezzel maradtunk a “proletárdiktaturának” nevezett Kádári egypárt rendszerben 1989-ig.
Nem is sejtettük (mi kisemberek) , hogy a nyugati liberális demokráciák pedig egy Isten/tizparancsolat+haza/nemzet+család ellenes pénzügyi/hitel központú gyakorlati ateista “jólétet vezettek be”, ámerikai mintára. Aholis mindegy volt ki van kormanyon, mert állandó “nagykoalici´k” sorba lefaragták a tizparancsaolat törvenyeit. Olyan t´rsadalamat épitettek amelyik önpusztitóvá vált. Miért, mivel?
1-bevezették az abortuszt-évente európaban milliós mértekeben, 2-ezt a magzatgyilkosságot “demokratilus vivmánynak nevezték” pl. “osztrák szabályozás” szerint azt régen csak a grofnöknek járt ki, ma pedig minden nö élvezheti annak elönyeit, hogy a “nemkivánt csecsemöjét kikapartassa a saját anyméhéböl az elsö három hónapban…A mai napig vitatott a döntés ausztriában az abortusz “nem büntetendö törvénysértéséröl”. Az álláspontok ugyanazok, mint 52 évvel ezelőtt: a támogatók már hangsúlyozták a nők önrendelkezési jogát, míg az időkorlátozás szabályozásának ellenzői a meg nem született élet megöléséről beszélnek. A Catholic Action 1992-es szemszögéből nézve az időkorlátozás szabályozása “megnyitotta az utat egy olyan “gyilkos-fejlődés” előtt, amelyben az emberi életet egyre inkább feláldozzák a hasznosság megfontolásai miatt, cinikus-gyilkos módon”.
Ugyanezt a magyar törvényhozás méga Kádar alatt is átvette. Tehát a család megkapta a kegyelemdöfést. A nemzetnek eltünt az utanpotlása ezzel az is fogyatkozni kezdetett/nem születtek utódok a jólét neveben, mert az utódok pénzbe kerülnek és gátolják az anyák munkába állását/üdülését…A nemzet is megkapta a kegyelemdöfést. Mindez az Isten ingnorálásával gyakorlati tagadásával ekzdödött=mindegy mit mond Isten paracsa “ne ölj” a magzat leölése büntetlen maradt. A munkáskezek is hamarosan hiányozni Kezdtek=nincs gyerek nincs utánpótlás. “Akkor hozzok be onnan ahol sok van!” Jó ötlet-nek adták el, hogy teljesen másvallású/vallástalan illegális menekültömegekkel kell pótolni a hiányzó embereket az európai társadalmakban/nemzetekben??!! Ez pedig egyértelmüen az európai keresztény identitás pusztulásához vezet. Akinek gyereke van annak van jövöje akinek nincsa annak csak multja van. Mindegy melyik vallást követi is…
Pedig csakis az édesanyák tudják a Jóteremtö szerinti szentséges életére tanitani a gyeremekeiket. A mozesi tipzparancsolatra=egyedül boldogító szent fegyelemere. Minden más mérce csak pótcslekvés és el fog sorvadni. Föleg a csakis Isten nélküli evilagi jólét és annak állandó “forradalmi követelése”…A kisebbségek állandó egymásra heccelése által…Ez a pénzalapú/hitelalapú ” világkép a mindenkit “egyenlöen befogadó nyilt tátrsadalomnak nevezett” állandó forradalmi lázban égö Isten+család(apa-anya-gyerekekeik)+nemzet/anyanyevi- klutura-ellenes másnéven “liberális demokrácia”. Amelyik a közös hitelekkel akraja összekötni az embereket-hogy tudják miert dolgozzanak azok fisszfizetesekor…mert akkor élhetenk csakis “jólétben”. Városokban a sokadik emeleten, a bevásárlóközpontokkal helyetteistett katolikus-keresztény-templomok-nélkül. Tegnap hallottam hogy az osztrák Kittsében/Köpcsényben az elemi skolában nehány bevándorló elemi iskolás gyerek miatt a többszázéve kifüggesztett osztálykereszteket le kellett venni. Naja mondta´k erre páran, Bécsben forditva van: ott már csak nehyany keresztény gyerek van egy osztályban a többség másfajta “bevándorló vallású gyrek”. Osli mosolygos madonna könyörögj érettünk…