A holland Eijk kardinális véleménye szerint az újraházasodottak csak akkor áldozhatnak, ha önmegtartóztatásban élnek

Az utrechti metropolita érsek, Willem Jacobus Eijk elmondta, hogy az elvált, majd polgári úton újraházasodott párok csak akkor járulhatnak szentáldozáshoz, ha nem élnek nemi életet.

„Az elvált, majd polgári úton újraházasodott párok csak akkor járulhatnak szentáldozáshoz, ha nem élnek nemi életet.” A Silere non possum (Nem hallgathatok) nevű, vatikáni belső körök által üzemeltetett magán hírportál jelentése szerint az utrechti metropolita érsek ezzel a világos és egyértelmű kijelentéssel válaszolt az újságírók kérdésére az újonnan megjelent, De band van de liefde: Katholieke huwelijksmoraal en seksuele ethiek („A szeretet köteléke – Katolikus tanítás a házasságról és a szexuális etikáról) című könyvének az Athenaeum Regina Apostolorum pápai főiskolán október végén tartott sajtóbemutatóján.

Az érsek egy, általa „manapság gyakran emlegetett problémába” is belement, nevezetesen az elvált és új házasságban élőknek, illetve a szentáldozásban való részvételi lehetőségüknek a kérdésébe. „Szent II. János Pál pápa Familiaris Consortio kezdetű enciklikájának 84. paragrafusa kimondja, hogy ilyen esetekben tartózkodni kell a szexuális kapcsolattól. Hogy miért? Azért, mert a polgári házasság nem szabályos kötelék, nem érvényes házasság, amennyiben a szentségi házasság továbbra is fennáll. És ez a kérdés lényege.”– emlékeztetett Eijk bíboros II. János Pál pápa tanítására és a szentségi házasság felbonthatatlan kötelékéről szóló katolikus tanításra.

Ezután a bíboros a kérdés teológiai dimenziójára kitért, mivel a problémakör nem szűkíthető egy tisztán fegyelmi vagy lelkipásztori ügyre. „Vannak, akik ilyen élethelyzetben élnek, de a templomba eljárnak, és a szentségekben is szeretnének részesülni. Ez pedig nem annyira egyszerű ügy. Krisztus ugyanis az Eucharisztia szentségében teljes mértékben odaadja magát nekünk, és nekünk is teljes mértékben kell odaadnunk magunkat neki. Ha viszont ez nincs meg a házasságban, akkor nem lehet áldozni” – magyarázta az érsek, megerősítve az Eucharisztia és a házasság szentsége közötti mély kapcsolatot.

A sajtótájékoztatón a bíboros megerősítette, hogy szükséges, hogy a szentségek koherenciában legyenek, ugyanakkor világosan kijelentette, hogy – ahogy a Silere non possum is beszámol erről –, az Egyház nem zárja ki az ilyen helyzetben élő embereket. „Természetesen őket is szívesen látják a templomban, és mind a liturgiákon, mind pedig a karitatív tevékenységben részt vehetnek, de a fentebb ismertetett okok miatt az áldozásban nem részesülhetnek.” A szíveslátás nem terjed ki a kiszolgáltatott szentségek vételének jogára. Eijk bíboros kitért arra a részegyházában gyakorolt lelkipásztori gyakorlatra is, amely szerint Hollandiában áldoztatáskor az újraházasodottak keresztbe tett karral kimehetnek a paphoz, aki megáldja őket. A kardinális tapasztalata szerint ez sok helyen működőképes gyakorlat, ami segít enyhíteni a kirekesztettség érzését és kielégítő megoldásnak tűnik: az Eucharisztia ünneplése alatt nem kell ülve maradniuk, hanem a többi áldozóval együtt ők is előre mehetnek a paphoz, és áldást kaphatnak. (Ez a gyakorlat egyes templomokban Magyarországon sem ismeretlen. A ford.)

Fordította: Frick József
Forrás: kath.net