Vadászpilóta, bankár… Remek állásuk volt, mégis a papi hivatást választották

Nem mindig viseltek reverendát, kollárét. Volt, aki befektetési bankár, nemzetközileg elismert baritonista, vadászpilóta vagy szakács volt, mielőtt pap lett. Mások a kereskedelemben vagy vállalatoknál dolgoztak, mielőtt a papság mellett döntöttek volna. A 2025. júniusi papszentelések kapcsán ezek a különleges életrajzok arra hívják fel a figyelmet, hogy a papi hivatás jóval a szakmai élet elkezdése után is felmerülhet. Saját döntésből vagy elhívásból többen kényelmes karriert hagytak el azért, hogy Istennek szenteljék magukat.

Kilencvenen voltak azok a férfiak, akik most, 2025 júniusában a papi rend szentségét készültek felvenni Franciaországban. Közülük hatvannégyen egyházmegyei papok, huszonöten szerzetesek és közösségi tagok lesznek, és egyikük egy apostoli életet élő társaság tagja lesz. És míg egyesek számára a papságra való elhívás hamar nyilvánvalóvá vált, mások különböző utakat jártak be, mielőtt életüket Istennek szentelték. Korábban felszentelt társaik némelyikéhez hasonlóan ők is úgy döntöttek, hogy feladják ígéretes és izgalmas karrierjüket. Van köztük bariton énekes, befektetési bankár, londoni kereskedő, szakács és régész, de mindannyian úgy döntöttek, hogy mindent hátrahagynak, hogy válaszoljanak egy belső hívásra, amely erősebb volt, mint a siker vagy az anyagi jólét ígérete. Egy hirtelen megtérés, egy megrázó lelki élmény vagy egy lassú érés révén felismerték váratlan papi hivatásukat, ami sok lemondásba került.

Thierry Félix: Baritonista

Thierry Félix nemzetközileg elismert bariton énekes fényes zenei karrierjét adta fel azért, hogy pap legyen. Tinédzser kora óta rajongott a zenéért, operaéneklésben tűnt ki, 1992-ben pedig megnyerte a rangos brüsszeli Erzsébet Királyné Zenei Versenyt. Húsz éven át a világ legnagyobb koncerttermeiben lépett fel. Közben fokozatosan erősödött keresztény hite, amelyet az a szent zene táplált, amelyet előadott. Sankt Gallenben volt először misén, amely mélyen megérintette, megtért és megkeresztelkedett. Belle Île szigetén eltávolodott a színpad világától, egy plébánián segédkezett és ott egy új hivatásra talált. Egy misztikus élmény Sainte-Anne d’Auray-ban megerősítette elhívását. 2013-ban diakónussá szentelték, hat évvel később, 2019-ben pedig pap lett a Vannes-i egyházmegyében. „Énekesként nagyon magányos az ember. A koncertek végén imádnak, de amint lejössz a színpadról, egyedül találod magad a hotelszobádban a világ másik végén” – mondta az Aleteiának 2019-ben. „Folyamatosan vigyáznod kell a hangodra. Nagyon nehéz élet ez. Ma misét celebrálok, és nagyon felkavar. Érzem Isten jelenlétét, amint leszáll az oltárra. Hatalmas élmény!”

Xavier Laporte Weywada: befektetési bankár

Xavier Laporte Weywada kereskedelmi iskolát végzett, befektetési bankárként dolgozott a BNP Paribas-nál, és kényelmes életet élt Párizs, New York és Budapest között utazgatva. Huszonnyolc évesen azonban belső ürességet érzett, és úgy döntött, kivesz egy hosszabb szabadságot, hogy elkészítse a Fool Moon című filmet, egy Bruno Salomone és François Morel főszereplésével készült vígjátékot, amelyet hetven moziban vetítettek Franciaországban. Ez a sikeres filmes kaland végleg elfordította a pénzügyi világtól. De 2008-ban, amikor Párizsban egy vallási körmenettel találkozott, döntő lelki sokkhatás érte. Követte a tömeget a XVI. Benedek pápa tiszteletére tartott misére, és ott mély hívást érzett. Ezután egy gondolkodási évet töltött Bretagne-ban, majd öt évig tanult a Notre-Dame de Vie intézetben, Avignon közelében. Hozzátartozói értetlenkedtek, ő viszont nyugodtan készült a papságra. 2016-ban szentelték fel a vannes-i egyházmegyében, jelenleg plébános Arzal település plébániáján.

Stéphane Esclef: szakács

A szerény családból származó Stéphane Esclef korán megszerette a főzést. Már hétévesen szakács szeretett volna lenni, és tizennégy évesen el is kezdett dolgozni, majd rangos éttermekben sikeres szakmai karriert futott be. „De hit, vagy Isten, az nem volt. Se mise, se karácsony, se húsvét: számomra a karácsony a pulykát jelentette, amit megvettünk, levágtunk és megkopasztottunk” – vallotta be az Aleteiának 2018-ban. Huszonkét évesen kíváncsiságból elfogadott egy kiküldetést Lourdes-ba, a hadsereggel. Ott minden megváltozott. Egy belső találkozás a Szűzanyával megérintette, és ekkor felfedezte mélyen gyökerező hitét. Később, Londonban az Oltáriszentség előtt egy újabb, egyértelmű hívást kapott: „Stéphane, tedd le a késeidet, hagyd a tűzhelyeidet, kövess engem, és légy pap.” Ezután egy brutális kultúrsokk érte, de ennek dacára belépett a szemináriumba. 1996-ban szentelték pappá, és a Montmartre-i Szent Szív Bazilika rektora lett.

Maxence Caputo: régész

Harminchét évesen, a Lille-i Regionális Kulturális Igazgatóság (DRAC) egykori régésze úgy döntött, hogy életét az egyház szolgálatának szenteli. „Ez egy nagy nap, amelyre már régóta vártam” – vallotta be a La Voix du Nord folyóiratnak. Gyermekkora óta vonzzák a templomok, azok misztériuma, csendje. Elhívása az egyetemen érlelődött, majd nyilvánvalóvá vált számára: „A hívás egyre erősebb lett.” Ezután lépett be az orléans-i szemináriumba, ahol további egy évig tanult. Jelmondata: „Ne csak hallgasd a szavakat, ültesd is gyakorlatba őket!”

Jason Nioka: profi dzsúdós

A most huszonnyolc éves Jason Nioka atya egykor élvonalbeli dzsúdós volt, részt vett a párizsi olimpiai játékokon is… bár nem a tatamin, ahol hároméves kora óta edzett. Tizennégy évesen belépett az iskolai sportklubba, majd csatlakozott az Espoir, később a France sportklubhoz, ahol nagy sportkarrier várt rá. De már 13 évesen, egy lourdes-i zarándoklat során úgy érezte, hogy a papság hívja. Ez volt a kiváltó oka ama döntésének, hogy feladja sportkarrierjét és Krisztust kövesse. 2024-ben Jean-Yves Nahmias, Meaux püspöke – akinek egyházmegyéjében június 23-án pappá szentelték – és Guillaume de Lisle segédpüspök egy kifejezetten rászabott küldetéssel bízta meg. A Holy Games (Szent Játékok) programon belül mintegy negyven katolikus lelkipásztort felügyelt, akik a 2024-es olimpiai és paralimpiai játékokra kiválasztott sportolókat kísérték. (A 2021-ben indított Holy Games kezdeményezés a sporton keresztül hív fel a szentségre és kívánja azt a lehető legtöbb ember számára elérhetővé tenni. Ezzel a lehetőséggel élt a Francia Katolikus Egyház a párizsi olimpiai játékokon. Szerk. megj.)

Philippe Le Vert: vadászpilóta

Philippe Le Vert-t hetvenévesen, a papságra készülve, 2024 októberében szentelték diakónussá a valence-i egyházmegyében. Korábban vadászpilóta volt, harminc évig szolgált a francia seregben, mielőtt életét az egyháznak szentelte. 2020 óta özvegy, egy hónappal felesége, Christine elhunyta után, 44 évnyi házasélettel a háta mögött érezte meg a papság iránti elhívást. Apaként és nagyapaként a családban, lánya és unokái egyetértésével döntött így. Nem ez volt az első, hogy ráhagyatkozott Istenre: tízéves korában Tahitin csodával határos módon menekült meg a vízbefúlástól, és már akkor így imádkozott: „Legyen meg a Te akaratod”. Két év teológiai tanulmány után ma egy valence-i plébánián szolgál. Tanúságot tesz a megpróbáltatások által érlelt hitéről, amelyet mély belső béke táplál. „Hagytam, hogy vezessen. És szerencsére nem hallgatta meg a vonakodásaimat! A Jóistennek gyönyörű pedagógiája van!” – mondta az Aleteiának.

Hugues de Woillemont: üzletember

Hugues de Woillemont atya, aki 2020 júniusa óta a Franciaországi Püspöki Konferencia főtitkára, először egy üzleti iskolát végzett el, a Nemzetközi Kereskedelmi és Forgalmazási Intézetben (ICD). 1993-1994-ben értékesítőként dolgozott az Humex nevű cégnél, amely ma az Urgo Laboratoires tulajdonában van, és megfázás elleni gyógyszereket gyárt.

Jean Nielly: parancsnok a haditengerészetnél

Jean Nielly atya, mielőtt egy plébánia vezetője lett… nos, egy hajót vezetett. Bresti tengerészcsaládba született, és apja nyomdokaiba lépve tizenkét évet szolgált a haditengerészetnél, ahol parancsnoki rangig jutott. „A haditengerészetnél olyan munkát kerestem, amely másokat szolgál, és nyitott a világra. Izgalmas volt, de nem teljesítette az elvárásaimat” – mesélte a jövendőbeli pap az Ouest France napilapnak.

Nicolas Harel: történelem-földrajz szakos tanár

2022 októbere óta Nicolas Harel atya a nyolc templomot ellátó Clisson (Atlanti-Loire megye) plébániájának plébánosa. A nantes-i születésű férfi negyvennégy évesen, tíz évnyi történelem- és földrajztanítás után változtatott az életén. Régóta érezte az elhívást, végül harmincnégy évesen válaszolt is rá, elhagyva az osztálytermeket a sekrestyéért és a templomért. „Most is tanítok a fiataloknak, de egészen más módon, a prédikációkon keresztül. Tulajdonképpen így az egész életem tanítás, mert Isten örömét tudom sugározni” – mondta a France Bleu rádióban.

Sébastien Sorgues: kutató-tanár

Sébastien Sorgues atya 2013-ig a Paris-Saclay Egyetem fizikai kémia kutatótanára volt, majd 2021 szeptembere óta a Saint-Honoré d’Eylau plébánia vikáriusa, valamint a Saint-Honoré iskola és a Paris Dauphine Egyetem káplánja. Az oktatás terén számára nincs ismeretlen terület.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia