A vér ökumenizmusa egyesíti az eltérő felekezetű keresztényeket – Leó pápa homíliája

XIV. Leó pápa a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, szeptember 14-én, vasárnap délután, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában ökumenikus imaliturgiát vezetett, amelyen az egyházak és keresztény közösségek képviselőivel, mintegy négyezer hívő jelenlétében megemlékeztek a XXI. századi vértanúkról és a hit tanúságtevőiről.

Az ökumenikus szertartást a Bazilika oltárához vezető körmenet előzte meg, amelyet a pápa vezetett a keleti és nyugati keresztény egyházak és közösségek vezetőivel és küldötteivel. Homíliájában XIV. Leó pápa hangsúlyozta, hogy a hit vértanúi a halhatatlanság reményei, mert bár testüket megölték, hangjukat nem lehet kioltani, tanúságtételük megmarad, mint a jó rossz felett aratott győzelmének a próféciája. Az övék egy fegyvertelen remény, mert soha nem használtak erőszakot, hanem átölelték az evangélium gyenge és szelíd erejét. A pápa arra buzdított, hogy bátran tegyünk tanúságot hitünkről, hogy együtt egy békés és testvéries emberiség kovásza legyünk

„Engem azonban Isten őrizzen attól, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által a világ meg van feszítve számomra, s én a világ számára” (Gal 6,14) – kezdte homíliáját Leó pápa a Galatákhoz írt levélből vett idézettel Pál apostol sírjánál, ahol összegyűltek, hogy megemlékezzenek a XXI. század vértanúiról és a hit tanúságtevőiről, a Szent Kereszt Felmagasztalása ünnepén. Krisztus keresztje tövében, amely „a keresztények reménye” és „a vértanúk dicsősége”, a pápa üdvözölte az ortodox egyházak, az ősi keleti egyházak, a keresztény közösségek és az ökumenikus szervezetek képviselőit, megköszönve, hogy elfogadták meghívását és a béke ölelésével fordult minden jelenlévőhöz.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a „halálig tartó martyria a lehető legtökéletesebb közösség Krisztussal, aki vérét ontotta és ebben az áldozatban közel hozta azokat, akik egykor távoliak voltak” (Ut unum sint Enciklika, 84) – idézett Leó pápa Szent II. János Pál „Ut unum sint”, „Hogy egyek legyenek” k. enciklikájából (vö. Ef 2,13), majd megállapította: „ma is leszögezhetjük II. János Pál szavaival, hogy ahol a gyűlölet látszólag átitatta az élet minden formáját, az evangéliumnak ezek a bátor szolgái és a hit vértanúi nyilvánvalóan megmutatták, hogy „a szeretet erősebb a halálnál” (A XX. századi vértanúk emlékezete, 2000. május 7.). Keresztjével Jézus megmutatta nekünk Isten igazi arcát, az emberiség iránti végtelen együttérzését; magára vette a világ gyűlöletét és erőszakát, hogy osztozzon mindazok sorsában, akik megaláztatásban és elnyomásban élnek.

A pápa utalt rá, hogy még ma is számos fivérünk és nővérünk a hitről tett tanúságuk miatt nehéz helyzetekben és ellenséges környezetekben ugyanazt a keresztet hordozzák, mint az Úr. Mint Jézust, üldözik, elítélik, megölik őket. Róluk mondja Jézus: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok” (Mt 5,10-11). Ők olyan nők és férfiak, szerzetesnők és szerzetesek, világi hívek és papok, akik az evangéliumhoz való hűségükért, az igazságért való elkötelezettségükért, a vallásszabadságért folytatott küzdelmükért, a szegények iránti szolidaritásukért életükkel fizetnek. A világ kritériuma szerint ők a „legyőzöttek”, de valójában, ahogy a Bölcsesség könyve mondja: „Mert, ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal” (Bölcs 3,4).

Leó pápa arra buzdított, hogy a jubileumi év során ünnepeljük ezeknek a bátor hitvallóknak a reményét. Ez egy halhatatlansággal teli remény, mert vértanúságuk továbbra is terjeszti az Evangéliumot egy gyűlölettel, erőszakkal és háborúval terhelt világban. Ez egy halhatatlansággal teli remény, mert bár testüket megölték, senki sem tudja kioltani a hangjukat vagy eltüntetni a szeretetet, amit adtak; ez egy halhatatlansággal teli remény, mert a tanúságtételük megmarad, mint a jó rossz felett aratott győzelmének a próféciája. Az övék egy fegyvertelen remény. Tanúságot tettek a hitről anélkül, hogy valaha is használták volna az erő és erőszak fegyvereit. Ehelyett átölelték az evangélium gyenge és szelíd erejét, Pál apostol szavai szerint: „Ezért tehát legszívesebben erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. […] Amikor ugyanis gyöngének bizonyulok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,9-10).

Leó pápa felidézte néhány tanúságtevő példáját, Dorothy Stang nővér evangéliumi erejét, aki Amazóniában a föld nélküli emberekért harcolt. Aki fegyvert kérve tőle meg akarta őt ölni, annak a Bibliát felmutatva válaszolt: „Íme, az egyetlen fegyverem!”. Gondolt Ragheed Ganni atyára, iraki káld papra, aki lemondott a harcról, hogy tanúságot tegyen arról, hogyan viselkedik egy igazi keresztény. Felidézte Francis Tofi anglikán testvér, a Melanéziai Testvériség tagja vértanúságát, aki életét adta a békéért a Salamon-szigeteken. Hozzátette, hogy még számos példát fel lehetne sorolni, mert annak ellenére, hogy véget értek a XX. század nagy diktatúrái, sajnos a keresztények üldözése tovább folytatódik, sőt, a világ bizonyos részein még fokozódott is.

Nem felejthetünk és nem akarunk felejteni – hangsúlyozta Leó pápa. Emlékezni akarunk, mivel biztosak vagyunk abban, hogy ahogyan az első évszázadokban, a harmadik évezredben is „a vértanúk vére a keresztények magvetése” (Tertullianus). Meg kívánjuk őrizni az emlékezetet más egyházak és keresztény közösségek híveivel együtt – mondta a Szentatya, majd megerősítette a katolikus egyház elkötelezettségét, hogy megőrizzük minden keresztény hagyomány tanúságtevőinek emlékét. A Szentté avatási Ügyek Dikasztériumában működő Új Vértanúk Bizottsága teljesíti ezt a feladatot, együttműködve a Keresztény Egység Előmozdításának Dikasztériumával.

A pápa utalt a püspöki szinódus közelmúltban megtartott XVI. rendes közgyűlésének záródokumentumára, amely elismerte, hogy a vér ökumenizmusa egyesíti az „eltérő felekezetű keresztényeket, akik együtt adják életüket Jézus Krisztusba vetett hitükért. A vértanúságuk minden szónál kifejezőbb: az egység az Úr Keresztjéből származik”. Bárcsak a hit olyan sok tanújának a vére közelebb hozná azt a boldog napot, amikor az üdvösségnek ugyanabból a kelyhéből ihatunk – fejezte ki kívánságát Leó pápa, majd egy pakisztáni fiú, Abish Masih vértanúságát idézte fel. A gyermek, aki egy katolikus egyház ellen elkövetett merényletben életét vesztette, ezt írta a füzetébe: “Making the world a better place”, azaz tegyük egy jobb hellyé a világot. „Ennek a gyermeknek az álma ösztönözzön minket, hogy bátran tegyünk tanúságot hitünkről, hogy együtt egy békés és testvéries emberiség kovásza legyünk”– zárta homíliáját Leó pápa a századunk vértanúira emlékező ökumenikus szertartáson.

Forrás: Vatican News