„Benne vagyok az igenedben” – A Szűzanya látogatása és a hit boldogsága – Lelki élet a Szűzanyával
Ebben a részben Hajlák Attila-István atya a Szűzanya és Erzsébet találkozásának evangéliumi történetét (Lk 1,39–45) bontja ki lelkigyakorlatos elmélkedésében. Mária nemcsak útnak indul, hanem siet, hogy Erzsébet segítségére legyen – ez a mozdulat a Szűzanya egész lelkületét kifejezi: aki ismeri Isten akaratát, és azonnal cselekszik is aszerint.
Mária belép Erzsébet otthonába – és ugyanígy lép be a mi életünkbe is, amikor szükségünk van rá. Ő nem marad kívül, nem habozik, hanem átlépi a küszöböt. A kérdés csak az, felismerjük-e őt, és elfogadjuk-e, hogy „benne vagyunk az igenében”. Attila atya személyes tanúsága és egy szép papi barátság emléke is elmélyíti ezt a gondolatot: valaki egyszer így fogalmazott felé egy nehéz időszakban – „benne vagyok az igenedben” –, vagyis osztozom veled az elfogadásban és a hitedben.
A Szűzanya jelenléte segít kimondani az „igent” Isten akaratára akkor is, ha nehéz vagy érthetetlen. Az „igen” nemcsak válasz, hanem ajándék: Isten ereje, amely által az életünk átalakulhat. A hit boldogsága abból fakad, hogy tudjuk: Isten hűséges, és amit ígért, azt beteljesíti – ahogyan Erzsébet mondja Máriának: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”
A Szűzanya siet hozzánk is – engedjük be őt, hogy az életünk otthonná válhasson Isten számára.
