A következő pápának 3 sürgősen tisztázandó feladata lesz

Miközben a Katolikus Egyház a következő pápa választására készül, Jay Valero felvázolja azokat a prioritásokat, amelyekre az új egyházfőnek az egyház – és a világ érdekében – összpontosítania kell majd.

A nemrégiben bemutatott Konklávé gyönyörű képi világú és izgalmas sikerfilm, a csalódást okozó befejezés ellenére. A film fő motívuma – a konzervatívok és liberálisok közötti csata – azonban téves megközelítés. A 135 szavazásra jogosult bíboros, aki majd megválasztja Róma következő püspökét, nem bomlik fel szembenálló csoportokra. Azt keresi majd, ki a legalkalmasabb arra, hogy a 21. században az egyházat vezesse. Ma ez a csoport – Ferencnek köszönhetően – olyan embereket tudhat soraiban a világ valamennyi sarkából, beleértve olyan országokat is, ahol alig van katolikus, akik új nézőpontokkal gazdagítják a folyamatot, amelyre nagyon nagy szükség van.

A legnagyobb feladat

Pápának lenni lehetetlen hivatás: legyen szent, imádságos ember, aki jól ismeri a teológiát és a kánonjogot, legyen alázatos, de messze előretekintő is. Legyen képes arra, hogy megszólítsa a tömegeket, miközben megőrzi tisztességét, tudjon „királyokkal járni”, azaz érje el a nemes jellem és erkölcsi súly legmagasabb szintjét, eközben nem elveszítve a józan eszét. (Utalás R. Kipling „Ha…” című versére: – szerk. megj.) Legyen jártas a nemzetközi politikában, legyen erőskezű és inspiráló vezető, aki jól tudja kiválasztani és irányítani az embereket a világ 5000 egyházmegyéjében.

Mindezeken felül a közösségi média világában minden egyes cselekedetét tüzetesen megvizsgálják, megítélik, dicsérik, vagy kritizálják majd. Vasakaratra lesz szüksége ahhoz, hogy ragaszkodjon a programjához, és nagyszerű munkatársakra, akik bölcs tanácsokkal segítik.

Az új pápa megörökli a Ferenc által megkezdett reformokat, amely munka most is folyik: a kúriai reformokat, hogy a legtehetségesebb emberek dolgozzanak a Szentszéknél, beleértve világiakat, főként nőket; gyermekvédelmi reformokat, hogy a gyermekek elleni visszaélés veszélye eltűnjön az egyház életéből, és hogy minden szinten megfelelő elszámoltathatóság legyen; pénzügyi reformokat, hogy a gazdálkodás megfeleljen a nemzetközi pénzügyi törvényeknek és az átláthatóság követelményének.

Az elmúlt évtizedek során a pápaság kulcsfontosságú erkölcsi hang lett olyan globális témákban, mint a háború, a migráció vagy a gazdasági egyenlőtlenség. Ez is fontos része lesz a következő pápa küldetésének.
Én azonban arról álmodom, hogy az új pápa három fő területre helyezze majd a hangsúlyt.

Az első, hogy megállítsa a katolikus egyház polarizálódását. Ebbe beletartozik, hogy rávegye az egyház tagjait, hogy valóban meghallgassák egymást, mozdítsa elő az egységet anélkül, hogy erőltetné az egyformaságot, bátorítsa a párbeszédet a dogmák veszélyeztetése nélkül, és adjon teret a különböző nézőpontoknak, amelyek mind ugyanabban a hitben gyökereznek.

A közös alapokra összpontosítva – a Szentírásra, az Oltáriszentségre, a hitvallásunkra, a szentségekre, a Boldogságokra és arra a küldetésünkre, hogy szeressünk és szolgáljunk másokat – az új pápának emlékeztetnie kell a katolikusokat arra, hogy különbözőségünk ellenére mindannyian meghívást kaptunk a szentségre. Különösen a fiatalokat kell majd inspirálnia, hogy a következő generációkat bevonja az egyházba.
Ehhez kapcsolódik a többi kereszténnyel való egység. Mind II. János Pál, mind Ferenc arról beszélt, hogy meg akarják reformálni a pápaságot, hogy az ilyen egységpont lehessen, de nem tudták megvalósítani. Csodálatos lenne, ha a következő pápa a saját szerepének ilyen reformját is prioritásként kezelné.

A második legfontosabb feladata az lenne, hogy a családot helyezze mindenütt az egyház cselekvésének a középpontjába. Ferenc pápa apostoli buzdítása, az Amoris Laetitia (A szeretet öröme) szerint elsődleges fontosságú, hogy a fiatalokat minél korábban felkészítsék a házasságra, segítsék őket abban, hogy a megfelelő hozzáállással kössenek házasságot, és az egyes életszakaszokban megkapják azt a segítséget, amely egy szilárd alapokon álló, hosszantartó házassághoz és a családhoz szükséges. Ezek a családok fogják megújítani az egyházat, innen várhatóak hivatások a papságra és a vallásos életre.

A harmadik legfontosabb feladata pedig az lenne, hogy minden módon megadja azt a segítséget, amire a világi embereknek szükségük van ahhoz, hogy vállalják küldetésüket, ahogy azt a második vatikáni zsinat lefektette. A jelenleg zajló szinódusi folyamat, amelyet Ferenc kezdeményezett, minden pozitív vonatkozása ellenére vakvágányra tévedhet, ha csupán arra törekszik, hogy a világiakat bevonja az egyházi intézmények munkájába. Az evangelizáció sokkal nagyobb területét jelenti a laikusok tanúságtétele a világban, nem csak az egyházmegyei gyűléseken.

A laikus hivatásban rejlő lehetőségek teljes kihasználása épp csak megkezdődött, és ez idáig csak nagyon kis mértékben. A világon mindenhol fel kell állítani a megfelelő szervezeteket, hogy a lehető legtöbb laikust megfelelő képzésben lehessen részesíteni, amely képessé teszi őket arra, hogy Krisztus üzenetét elvigyék mind a perifériákon élőkhöz – ahogy Ferenc erre gyakran figyelmeztetett – , mind pedig minden olyan világi közösségbe is, ahol Isten már nem szívesen látott vendég, mint amilyenek az egyetemek, a bankok, a gyárak, a vállalatok és az ügyvédi irodák.

Ilyen sok embert kiképezni hatalmas feladat. És a papságnak a világi emberek szolgálatára kellene állnia, segítve őket küldetésükben, hogy Istent elvigyék a világba.

Bízzunk a Szentlélekben

Úgy érzem, a Szentlélek olyan pápákat adott nekünk, akikre szükségünk volt. Nekünk adta II. János Pált, hogy segítsen a világnak legyőzni a kommunizmust, és stabilizálja az egyházat a II. Vatikáni Zsinat után. Benedeket azért adta nekünk, hogy a teológiát érthetővé tegye számunkra, és könyveivel irányítsa az egyház figyelmét Jézus Krisztusra. Aztán nekünk adta Ferencet, hogy rámutasson arra, Isten maga az irgalom, és hogy emlékeztessen minket arra, hogy Isten feltétel nélkül szeret mindannyiunkat, különösen a szükséget szenvedőket.

Arra számítok, hogy a Szentlélek ismét olyan pápát ad majd nekünk, amilyenre szükségünk van.

Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: premierchristianity.com