„Mit tegyek, Uram?” – Szent Pál megtérése

Gondolatok a Szent Pál apostol (Saul) megtérése (Pál fordulása) liturgiájának olvasmányairól.

Ló ide vagy oda, a történet mindenképpen erőteljes és megindító.

A plébánosommal van egy „bejáratott” viccünk Szent Pál megtéréséről. Bár ez esetben lehet, hogy stílszerűbb lenne „beügető” viccnek nevezni. Valójában egy konkrét történelmi részletkérdésre vonatkozik. A nyugati műalkotások gyakran ábrázolják Szent Pált, amint egy ló éppen földre veti, miközben Damaszkusz felé tart. Azonban plébánosom előszeretettel hívja fel a figyelmet arra a tényre, hogy ennek a drámai eseménynek három leírása is megtalálható a Szentírásban (ApCsel 9,1–22; 22,3–16; 26,9–18), ám közülük egyik sem említ lovat. (A lóról való lezuhanás kérdéséről írtunk itt.)

Akkor most lóról zuhant a földre Szent Pál, vagy sem? Valószínűleg nem fogjuk tudni kibogozni ezt a „lovas rejtélyt” a mennyországon innen, és amúgy is sokkal fontosabb az, amit Szent Pál és a Názáreti Jézus találkozásáról biztosan tudunk. És abból kiindulva, hogy a poros sivatagi úton végbement megtérést háromszor is említi a Szentírás, jó okunk van azt gondolni, hogy jelentőségteljes, mi több, sorsfordító eseményről van szó.

Szent Pál jelentőségét nehéz túlbecsülni. XVI. Benedek pápa a Tarzuszi Szent Pálnak szentelt általános audienciáján (2006. október 25-én) kijelentette, hogy az apostol

„a legfényesebben ragyogó csillagként tündököl az Egyház történetének egén…”

Briliáns és összetett személyiség volt, aki mindig könyörtelen szenvedéllyel hirdette az Evangéliumot. Előfordult, hogy keményen szólt azokhoz, akik valamiféle helyreigazításra szorultak (így a Galatáknak írt levélben), ugyanakkor mély és lángoló szeretet fűtötte embertársai iránt.

Aranyszájú Szent János az Apostolok Cselekedeteiről szóló homíliáiban megjegyezte, hogy míg az első megtérők, például az etióp eunuch és udvari főember (ApCsel 8,27), az apostoloktól hallhattak Krisztusról, addig Szent Pált

„maga Krisztus hívta el, mert ő túl nagy feladat lett volna az apostoloknak. … Tökéletes orvosként Krisztus éppen akkor sietett segítségére, amikor a láza tetőzött.”

Ez a láz nem volt más, mint az a kíméletlen düh és rideg hatékonyság, amellyel a fiatal Pál – a briliáns farizeus, a híres Gamaliel rabbi tanítványa – üldözte az első keresztényeket, férfiakat és nőket egyaránt. „Az Egyház üldözésében szenvedélyes voltam” – írja a filippieknek (Fil 3,6). Jeruzsálemben pedig a feldühödött tömeghez szólva elmondja, hogy „Isten buzgó követőjeként”, vallásos, istenfélő zsidóként „halálra üldöztem ezt az ’utat’” (ApCsel 22,4), ezekkel a szavakkal hivatkozva az akkoriban éppen kibontakozó keresztény mozgalomra. Pál zsidó vallási hitelessége megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy valami mélyreható dolog történt vele.

Szent Pál intellektuálisan ragyogó és szinte kíméletlenül logikus ember volt, mégis megtérése – jegyzi meg Benedek pápa –

„nem gondolati vagy reflexiós folyamat eredménye, hanem az isteni beavatkozás gyümölcse, előre nem látható isteni kegyelem.”

Amint Mózes az égő csipkebokornál, Szent Pál is közvetlenül beszélt Istennel; és ahogy Mózest a Sínai-hegyen, őt is hirtelen ragyogó, villódzó fény vette körül. A fényt vakság követte, a vakságot pedig új fény — a keresztség átalakító kegyelme.

Szent Pál egyik legfontosabb témája, amelyet később tárgyalt, az Egyház természete és Krisztushoz fűződő kapcsolata volt. Bölcsességének alapja a feltámadt Úrral való találkozásában gyökerezik. Figyeljük meg, hogy Jézus ezt mondja neki:

„Saul, Saul, miért üldözöl engem?”—nem pedig azt, hogy „Miért üldözöd követőimet?”

Krisztus és követői között olyan bensőséges kapcsolat van ugyanis, hogy Szent Pál a korinthusiaknak így ír erről:

„Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.” (1Kor 12,27).

Ez a kijelentés nem egyszerűen egy elvont teológiai elmélet, amint ezt a megvakult Pál maga is tapasztalta. Tudniillik látás nélkül teljesen másokra volt utalva. És mert gyógyításra szorult, Jézus Ananiáshoz küldte, ’Krisztus testének egyik tagjához’, aki rátette kezét, és ezt mondta:

„Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel.” (ApCsel 9,17)

Ekként Pál testi és lelki gyógyulást nyert, betöltötte a Szentlélek.

Végül is nem tudom, hogy Pál lóról esett-e le. Azt viszont tudom, hogy találkozott Jézussal, és megkérdezte: „Mit tegyek, Uram?” (ApCsel 22,10) Igen, Uram, mit akarsz, hogy tegyünk?

Fordította: Dr. Süle Katalin
Forrás: Catholic World Report