Sarah bíboros szerint a mai egyház az „ateizmus kísértését” éli meg

A CNA hírügynökség, a Catholic Herald, és a Crux egyaránt részletesen beszámolt arról, hogy április 9-én a kameruni püspöki konferencián felszólaló Robert Sarah bíboros szerint „korunk egyháza az ateizmus kísértését éli meg”.

A Vatikán Istentiszteleti és Szentségi Kongregációjának korábbi prefektusa bírálta a nyugati püspököket, amiért vonakodnak szembeszállni a világi, szekuláris értékekkel, és a bátorság hiányával vádolta őket.

Úgy vélte, olyan sok püspök vágyik arra, hogy népszerű legyen és „szeresse őt a világ”, hogy elfelejtették, hogy a kereszténység arra hívja őket, hogy „az ellentmondás jelei” legyenek.

Szembesülnek a Nyugatot megrázó, egymást követő kulturális forradalmakkal, elbátortalanodnak és megbénítja őket a világgal való szembeszállás gondolata – mondta a bíboros.

Az őket kísértő ateizmus nem az intellektuális ateizmus – magyarázta – hanem egyfajta finom és veszélyes lelkiállapot: a cseppfolyós, gyakorlati ateizmus. Kezdeti tünetei jóindulatúnak tűnnek, de a betegség akkor is veszélyes. Gyakran alattomosabb és megfoghatatlanabb, mint intellektuális megfelelője, mert nem mutatja ki magát nyíltan, hanem átitatja a kortárs kultúra minden aspektusát, beleértve az egyházi diskurzust is. Olyan, mintha egy pók hálójába keverednénk bele, és kapálózásunkkal csak még szorosabbá válik a fogás. Mesteri csapda, melyet maga a Sátán állított.

„Tudatában kell lennünk; ez a cseppfolyós ateizmus a kortárs kultúra ereiben folyik. Soha nem mondja ki a nevét, de beszivárog mindenbe, még az egyházi diskurzusba is. Első tünete a hit egyfajta letargiája: elaltatja a reakcióképességünket, azt, hogy felismerjük a veszélyeket és a tévedést. Elterjedt az egész egyházban” – mondta Sarah bíboros.

„Úgy teszünk, mintha keresztény hívők lennénk. Megünnepeljük a vallásos szertartásokat, de valójában pogányként és hitetlenként élünk” – mondta.

A bíboros hangsúlyozta, hogy a valódi testvéri szeretetet csak a hit szelleme segítheti elő. Csak ez hozhat békét a csalás és konfliktus által sújtott világba. Arra buzdította az afrikai egyházat, hogy a nyugati torzításokkal szemben védje meg a „hit egységét”, és továbbra is szegüljön szembe azokkal, akik apróra töredezik az igazságot, és a relativizmus kultúráját támogatják. Dicsérte az isteni igazság hírnökeként betöltött szerepét, utalva arra, hogy Isten gyakran választja a látszólag gyengéket és népszerűtleneket, hogy megzavarja az erőseket és elismerteket.

„Az afrikai egyháznak hamarosan meg kell védenie a papság igazságát és a hit egységét. Az afrikai egyház a szegények, az egyszerűek és a kicsinyek hangja – mondta. – A legutóbbi zsinaton az afrikai egyház erőteljesen megvédte az Isten által teremtett férfi és nő méltóságát. De hangját figyelmen kívül hagyták és megvetették azok, akiknek egyetlen rögeszméjük, hogy a nyugati lobbiknak kedveskedjenek.”