Amikor az idegen beköltözött hozzánk
Az alábbi prédikációban Danko atya arra buzdít bennünket, ne engedjük, hogy a fogyasztói gondolkodás, a televízió, a számítógép vagy a mobiltelefon elrabolja tőlünk azt, ami igazán lényeges: kapcsolatunkat Istennel és az emberekkel.
Egy fiatalember ezt mesélte: Egy nap az apám egy idegennel tért haza, és mi befogadtuk őt. Anyám megtanította nekünk, hogyan különböztessük meg a jót a rossztól, apám pedig engedelmességre nevelt minket. Az idegen pedig kalandokról beszélt, és történeteket mesélt nekünk. Mindegy, mit kérdeztem, mindig volt rá válasza. Megnevettetett bennünket, sokat beszélgetett velünk, de ez nem zavarta a mamát és a papát.
Ma azon tűnődöm, vajon nem fordítottunk-e túl nagy figyelmet rá. Apám rengeteg szabályt állított a család elé, de az idegennek nem kellett betartania őket. Káromkodott, cigarettázásra és alkoholfogyasztásra csábított minket.
Sok mindent sugallt, és szégyentelenül kommentálta a dolgokat. Ma már tudom, hogy ennek az idegennek a történetei formálták az életfelfogásomat és az értékrendemet.
Bár a szüleimnek megvoltak a maguk szabályai, soha semmit nem tiltottak meg neki. Több mint 40 éve, hogy megérkezett, és még mindig ott van a sarokban. Ez az idegen a televíziónk. Azóta beköltözött hozzánk a felesége is, a számítógép, s gyermekeik lettek, a laptop és a mobiltelefon, akiknek további gyermekei születtek, a WhatsApp, Facebook, Twitter, stb.
A történet üzenete világos: technologizált világban élünk. A technológia eltávolít minket egymástól, valódi családtagjainktól. A családunk nem amiatt gyűlik össze, aki megteremtett és szeret bennünket, hanem egy idegen miatt.
Napjainkra jellemző, hogy elkezdtük feladni az egymásra való odafigyelést. Érzéketlen fülünk egyre nehezebben hallja meg az emberi szót – és ez Isten igéjére is igaz! Minden oldalról információkkal bombáznak bennünket, és minél többet kapunk, annál inkább eltávolodunk egymástól. Talán egyáltalán nem is figyelünk már a másikra. S ezzel vége minden párbeszédnek, minden kommunikációnak, minden találkozásnak.
A modern ember nyugtalan, szétszórt, és folyton kapkod. A technika fontosabb lett, mint maga az ember. A legtöbbünk nem tud meglenni a számítógépe vagy a mobiltelefonja nélkül. Mennyire megfosztott minket a technológia az időnktől és az emberi kapcsolatainktól! Vissza kell térnünk a forráshoz – a mi Istenünkhöz! Az első tanárunk pedig Jézus…
Mi lenne, ha úgy használnánk a Bibliánkat, mint a mobiltelefonunkat? Mi lenne, ha a Bibliát ugyanúgy a zsebünkben hordanánk, mint a mobiltelefont? Ha ugyanúgy visszamennénk érte, amikor elfelejtettük berakni? Ha naponta 30-szor vagy 100-szor felütnénk és beleolvasnánk? Ha a Bibliát vennénk a kezünkbe, amint felkelünk, és nem a mobiltelefonunkat?
Vajon akkor azt mondanánk, hogy „nem tudok tovább a Biblia nélkül élni”? A mobilunkkal ellentétben nem kell aggódnunk amiatt , hogy a Bibliánkat blokkolják. Jézus a vérével kifizette már a számlát.
Használjuk tehát ezt az időt arra, hogy az Úr pecsétet tegyen a szívünkre, hogy ne kössünk kompromisszumot a bűnnel, hogy ne használjunk ki többé másokat, hogy ne vágyjunk többé anyagi dolgokra, és ne váljunk függőségek rabjává. Ne féljetek újrakezdeni!
Írta: P. Danko Perutina OFM
Fordította: Klausz Eszter
Forrás: vision2020.at
INRI,
a sok Hír-INFO káros. Úgysem tudjuk felfogni. Manipuláció áldozatáva tesz minket. Akinek dolga van az úgysem ér rá a sok-sok vélemény megismerésére. Tétlen kéznek pedig az örödög a munkaadója. Nincs más út a nevelésben sem csakis a munkára szoktatás. Itt nem mosás-vasalás-háztartásról van elsösorban szó, mert az természetes és gyorsan jól el lehet intézni.
Óriási elönyöm volt ebben a munka-tanulásban a magam életében 5 éves koromtól – e téren is.
Más biztosan másként is rendezheti, de elmondom, hogy volt ez nálunk a mi családi házunkban és kisgazdasagunkban. Anyám katolikus lévén kiskorunktól velünk imádkozott és énekelt esténként Jézus-nak-ról-hoz. Minden szentmisére elvitt minket vasánapon. Olvastuk a bibliát. Apám református volt. Minden vallási-ima-mise ügyben segítette anyámat és minket, ahogy édesanyám elrendzte. Apámnak 7 szakmáról volt segédlevele: lakatos-hegesztö- bádogos-vizvezetékszerlö-szölész-borász és állattenyésztö…Mestervizsgája a lakatos szakmában volt, amit privát “kisiparosként” üzemeltetett. Minket fiait már 5 éves korunktól napi 1-2 órában befogott valamely szakmájában végzett munkájába. Mert mindet párhuzamosan gyakorolta, mindíg azt amiben aktuálisan megrendeléseket kapott…
Mindhárman öcsémmel és bátyámmal jeles taunlók voltunk. Osztálytársunk mondotta volt egyszer osztályfönöki órán: “Könnyú a lakatos fiainak kitünönek lenni, mert mindíg csak tanulnak meg dolgoznak. Mi nem vagyunk kitünök, de nekünk meg lagalább van idönk focizni, játszani, bulizni is.”
Apám megtanított minket a sorrendre is: Ima, mise, jó házasság, gyermekáldás, sikeres tanulás és munka, sok munka sok pénz…amiböl az egyházamat, a családomat és a rászorultakat is támogathatom…18 éves korig az embert támogatják és azon igyekezzék, hogy azután ö támogasson másokat, ha nem beteg…
Akinek családja van annak, ha mindketten hívök az apa és anya, akkor az böséges gyermekáldásban virágzik fel…azokat viszont, úgy kell ellátni, hogy ne szenvedjenek hátrányt tanulásban, lakhatásban, ruházkodásban, nyaralásban, az egykékkel szemben sem.
Kerülni kell bünt, a 10 parancsaolat boldogitó parancsaolatai es tiltásai szerint kell minden tettünket megvalos´tani…Segíteni és nem kihasználni kell másokat, de meg kell követelni, hogy az Ö munkáját mindneki maga el is végezze és arról az asztalró akarjon leszedni, amire elötte maga is felrakott valamit….Ez bizony “anyagi dolgok” nélkül nem megy. Bizony, hogy meg kell tanulni gazdálkodni is. Aki adományokból, szolgálati müemléki kis-palotákban él, szakácsnöje és háztartásveztö nöje van az tudja az anyagi dolgoktól való vágyakozását negligálni akkoris ha kevés a fizetése. Azonban a családos embereknek ezt mind maguknak kell maguk félé biztositani és adományokat is kell küldjenek a családjuk ellátása mellett (egyházuknak, hittanra, rászorulóknak, idöseknek, betegeknek, hábotús árváknak stb..)
Aki értelemesen osztja be idejét, az imádkozik-misét ünnepel-tanul-dolgozik-családjáról gonoskodik. Szabad idejében nyelveket tanul, olvas, zenével-énekkel probálkozik, fest, szabadban kirnádul, úszik, kocog, pl. barokk városnézö turákra megy, de TV-t egészen biztosan nem néz. A hireket az Interneten (hiradó) megtekintheti 3-5 percben. Amelyik film érdekli DVD-n megveszi vagy letölti, ha szorakozni vágyik a házapár. Legjobb ha mendent együtt végeznek, ha idejük engedi…De semminek és senkinek rabjává nem válnak…a harmadik gyrek után pedig nagy gyakorlattal várják a többit. Nekem Józsefnek a nejemmel Máriával 10 gyeremekünk született. Ez a husvét pedig attól is különleges, hogy nagyhétfötöl nagycsütörtökig 4 kismenyemnek születtek kisbabái, hogy mostanra 13 unokánk van.