„A képmutatás darabokra tépheti a lelkünket” – figyelmeztetett Ferenc pápa
Ferenc pápa arra biztatta a keresztényeket, hogy legyenek igazmondók és őszinték, és figyelmeztette őket a hízelgés és az álszentség veszélyére.
A pápa szavai a Szent Márta-ház kápolnájában tartott reggeli szentmiséjének homíliájából származnak.
„Az álszentség nem Jézus nyelve és nem a keresztények nyelve” – mondta. Valóban, az „álszent ember közösséget tud rombolni”.
A pápa kifejtette, hogy Jézus gyakran használja az „álszent, képmutató” melléknevet az írástudókra, mert ők azt állították, hogy szigorúbb az értékrendjük, és nemesebb a hitük, mint valójában volt; a saját véleményüket hangoztatták, és a saját ítéleteiket tartották egyedül igaznak, pedig valójában nem voltak azok.
Az aznapi evangéliumra vonatkozóan a pápa ezt mondta: „az álszent mindig hízelgő módon szól”, mint a farizeusok, akik megpróbálták tőrbe csalni Jézust a példabeszédével kapcsolatban (Mk 12,13-17).
„A képmutatók mindig hízelgéssel kezdik beszédüket” – mondta Ferenc pápa – „eltúlozzák az igazságot, és táplálják hiúságunkat.”
A pápa felidézte egy pap esetét, akit régen ismert meg, és aki „elhitt minden hízelgést. Ez volt a gyenge oldala.”
Jézus a valóságot láttatja velünk, amely az álszentség és a spekuláció ellentéte.
A hízelgést a pápa szavai szerint „rossz szándékok” motiválják, mint az evangéliumban szereplő írástudók esetében. Próbára tették Jézust, először hízelegtek neki, majd a következő kérdést tették fel, hogy tőrbe csalják: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” A pápa így folytatta:
„Az álszent emberek kétarcúak, Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Jézus mindig a valósággal válaszol a képmutatóknak és a filozofálóknak: „ez a valóság; minden más pedig álszentség és spekuláció”. Ebben az esetben ezt mondta: „hozzatok ide egy pénzérmét”, és az Úr bölcsességével felelt: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré – a valóság az volt, hogy az érmén a császár képe szerepelt – és az Istennek, ami az Istené!”
A harmadik szempont – folytatta a pápa – „az, hogy az álszentség nyelve a megtévesztés nyelve, ugyanaz a nyelv, mint amelyen a kígyó beszélt Évához.”
Hízelgéssel kezdődik, és az emberek tönkretételével végződik. „Darabokra tépi az egyén személyiségét és lelkét. Rombolja a közösséget.”
„Az álszentség nagyon rosszat tesz az Egyháznak” – tette hozzá a pápa figyelmeztetve mindazon keresztényeket, akik átveszik ezt a bűnös és romboló lelkületet.
„A hipokrita közösséget tud rombolni. Nyájas szavaival lerombolja a személyt. Gyilkos” – mondta.
Ferenc pápa arra buzdította a hívőket, hogy ne feledjék: a hízelgésre az igazság az egyetlen válasz; a megideologizálásra, spekulációra a valóság az egyetlen válasz.
„Kérjük az Urat, hogy őrizzen meg minket ettől a bűntől, segítsen bennünket, hogy őszinték legyünk, és ha ez nem lehetséges, legalább, hogy hallgassunk – de soha ne legyünk álszentek” – mondta.
Fordította: Forgács Hajnalka
Forrás: aleteia.org









