Gondolatok Urunk megkeresztelkedése ünnepre

1. Nézzétek a szolgám… a megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.(Iz 42,1–7)

Az Úr szenvedő szolgájáról szóló izajási jövendölés az eljövendő Messiás magatartását villantja fel sokatmondó képein keresztül. Amikor Jézus Krisztus megkeresztelkedik a Jordánban, ugyanezeket az égi visszajelzéseket hallják a körülállók. Izajás szavai tetten érik Isten tapintatát, ahogyan a kegyelem finom erejével működik ma is az emberek lelkében. Így teszi egyre világosabbá és erőteljesebbé Isten országának egyértelmű jelenlétét, amelyet Krisztus hozott el közénk a megváltásban.

2. Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató…(ApCsel 10,34–38)

Péter apostol lelkes beszéde Kornéliusz százados házában már a Szentlélek egyértelmű jelenlétét, megvilágosító és bátorító erejét jelzi. Akit eltölt a Lélek, abban megszűnik a félelem. Ahogyan találóan fogalmazta valaki, a bátorság nem a félelem hiánya, hanem épp eszköz, amivel legyőzzük a félelmet. Ezt a bátorságot és az élet odaadását is magába foglaló elszántságot adja meg nekünk a Szentlélek, aki mint isteni személy már keresztségünktől, de igazából bérmálásunk pillanatától eltölt azzal a magabiztos küldetéstudattal, hogy az örömhírt minden emberrel megismertessük, aki közelünkbe kerül. A Szentlélek hatására szűnnek meg bennünk az előítéletek, rá hallgatva omlanak le a falak más népekkel, kultúrákkal, rossz beidegződésekkel, az évszázadok alatt kialakult negatív sémákkal szemben.

3. Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. (Mt 3,13–17)

A Szentháromságos Isten ország-világ előtt kinyilvánítja Jézus istenfiúságát. A keresztség sem magánügy, nem valami pusztán hagyományos, templomba beszorított szertartás, ami köré nagy ünnepséget csapunk, és utána hamar napirendre térünk fölötte. Jézus megkeresztelkedése jelzi, hogy a Jordán vizébe történt alámerülésével megszentelte a világot. A teremtett világ elemei: a föld, a víz, a levegő, a fény Isten erejét is hordozzák. A víz nemcsak emlékeztet keresztségünkre, de megáldott, megszentelt formában, szentelményként Isten áldásának kíséretét is biztosítja. Megtisztít, hogy emlékeztessen bűntől való szabadulásunkra, szomjat olt és életet ad, hogy számunkra Jézus legyen az élet. Annyiban leszünk/maradunk mi az Atya szeretett gyermekei, amennyiben Jézushoz válunk hasonlóvá. Isten minket is úgy szeret, mint saját fiát. Benne mindannyian gyermekei, Jézus testvérei vagyunk. Jó lenne minél jobban kiaknázni ezt a kincset, ezt a természetfeletti adottságot. Olyan méltóság ez, amely az embert kiemeli az anyagi világ kötöttségeiből, sajátosan többletértéket biztosít neki az állatokhoz, a növényekhez vagy a teremtett világ javaihoz viszonyítva.

A környezetvédelem vagy az állatvédők harcos képviselői láttán a magunk istengyermekségét kellene jobban megvalósítanunk. Jézusnak nem volt szüksége megtérésre vagy a bűnbánat keresztségére. Még csak nem is kellett megvilágosodnia. De ez az ünnep a karácsonyi időszak lezárásaként nyilvánvalóvá teszi, hogy hol, miben gyökerezik istenfiúi titka.

Az Atyának való engedelmesség, a Szentlélek összekötő szeretete most a világ előtt is feltárja valódi küldetését. Jézus nem önjelölt próféta vagy guru. Nem egy a sok vallásalapító közül, hanem küldetését az Atyától kapta, aki most kifejezetten is küldi, hogy tanításával, majd szenvedésével, halálával, feltámadásával és a Lélek kiárasztásával hirdesse Isten elközelgett országát. A megváltás nagy drámájának „belépőjével” mindnyájunkat arra serkent, hogy – ha már minket is felkent az öröm olajával – ezt a magasztos küldetést éljük meg a nyilvánosság előtt, a világban is. Isten szeretné, ha bennünk is kedvét lelné.