Ami Szent XXIII. János pápa szerint a társadalom összeomlását okozza
Szent XXIII János pápa szerint a civil társadalom akkor omlik össze, ha a családon belüli béke nem marad fenn.
A pápa két világháború szörnyűségének is szemtanúja volt, és buzgón imádkozott a társadalom megjavulásáért. A korabeli kilátások nem tűntek kecsegtetőnek, de abban reménykedett, hogy a világ megváltozhat, ha a családon belüli béke megmarad.
Ad Petri Cathedram (Szent Péter székéhez) kezdetű enciklikájában kifejtette, hogy a családon belüli béke a kulcsa annak, hogy a világban is béke legyen.
Mert ha a béke és az egység nincs jelen a családi otthonokban, hogyan is létezhetne a civil társadalomban?
Ennek a harmonikus egységnek, amely a keresztény házasság szentségéből és felbonthatatlanságából fakad, a családi körben kell fennállnia. Ez az alapja a civil társadalom rendjének, haladásának és jóléte nagy részének is.
Szent XXIII János pápát a názáreti szent család példája inspirálta és arról beszélt, hogyan terjedt el ez a szeretet az egész világon.
A názáreti otthonban égő szeretetből kell inspirációt merítenie minden családnak. A családban virágoznia kell minden keresztény erénynek és az egységnek, hogy az erényes élet példája fényesen ragyogjon.
Szent XXIII János pápa szerint, ha a család szenved, a társadalom többi része összeomlik.
Imádkozzunk buzgón Istenhez, hogy ezt az értékes, jótékony és szükséges közösséget minden sérüléstől, kártól megóvjuk. A keresztény család szent intézmény. Ha ingadozik, ha elutasítják, vagy figyelmen kívül hagyják az isteni Megváltó által felállított normákat, akkor az állam alapjai megremegnek, a civil társadalom elárultatik és veszélyben van. Ezáltal mindenki szenved.
Ezt a nézőpontot sok szent osztotta, köztük Szent II. János Pál pápa is, aki mindent tőle telhetőt megtett, hogy hangsúlyozza a család megőrzését, mint létfontosságú szükségletet.
Ha mi békét és igazságot akarunk a világban, először saját családunkra kell tekintenünk, saját otthonunk békéjéért és egységéért kell dolgoznunk.
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia
INRI,
ö is paraszt sokgyerekes tanyasi család gyereke volt. A 23. János szerint: “A pápa elsősorban és kizárólag az emberiség legfőbb pásztora, aki arra van hivatva, hogy a lelkeket az örök üdvösség számára megnyerje és az igazságot a maga tisztaságában megőrizze és hirdesse. Az igazság és a jóság két szárny, amely a lelket a magasba lendíti.” Amikor a 2. vatikáni zsinatot összehivta nehezen tudott elaludni a mánapi megnyitó elött. Ezekkel a szavakkal ringatta álomba magát: „János, miért nem alszol? Ki kormányozza az egyházat, te, a pápa, vagy pedig a Szentlélek? Ugye, hogy a Szentlélek? No hát, akkor csak aludj nyugodtan, János!”
A másik János a Viennay a plebánosok védöszentje. A sok-sok, nagy-nagy teologus között az egyszerü szolgálat plebános sikerének legjobb peldája. Ö a plebános a plebániájának “pápája”. A pelbánosok utánpótlása a sokgyerekes csala´dokból származik. A kivétel erösiti a szabályt.
Ez ö a Jean-Baptiste Marie Vianney, (* 8. Mai 1786 in Dardilly, Lyonnais; † 4. August 1859 in Ars-sur-Formans, Département Ain) Az egyszerü parasztgyerek akiböl egyedüliként a romai katolikus plebánosok=“a hivatalos egyházközség Püspöke által kijelölt felelös vezetöje“- védöszentje lett.
„Akiket a világ balgatagoknak tart, azokat választotta Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenjeit választotta, hogy megszégyenítse az erő-söket” (1Kor. 1,27).
1_Elözmények:
Hat-gyerekes parasztcsaládból való. Anyja az elsö hittanára=a töle 4-5 évesen kapott szüzanya-medált a Szent Plebános a halálos ágyán is viselte. Szülei, tanyájukon koldusoknak is adtak menedéket, a rászorultakat támogatták szabad elhatározásból…Ez akkoriban még nem szervezetten (állami szinten) müködött, az egyháznak meg elsödleges feladata a hit a mindenkit itt és most boldogitó 10 parancsolat szerinti hit hirdetése és csak utána a karitász (a szegények szeretet-vendégsége).
A „nagy=a Marxisták szerint “Francia Forradalom 1789. július 14-én tört ki. Ettöl kezdve a szentmise ünneplése a résztvevöknek halálbüntetéssel járt (lebukás esetén). A plebánosok védöszentje 13 évesen, 1799-ben titkos misén lett elsöáldozó. 19 éves koráig otthoni földmüvelö lett szülein´t kisegitvén. Pap akart lenni. De elöképzetlen és butácska volt a “magas teologiához”. Megjegyzés: ahogyan a Jézus 12 analfabéta zsidó halász barátja is akik a tanitványai lettek…Söt Péter az elsö pápa is analfabéta volt.
2_A papi képzés göröngyös utja:
Az écully-i plébános, Balley, 1805-ben felvette “kisszemináriumába, amit ott akart hagyani- mert nem fogta fel az agya a magas-teologiát”. Plebánosa segített rajta: 25 évesen zarándolkatra küldte, Regisi Szent Ferencnek (jún. 16) sírjához Louvesc-be, mert tudta, hogy a szentek sirja feletti ima hatékony… Itt eröt kapott, folytatta tanulmányait…
1809-ben besorozták katonának. Kiképezték, hogy a Francia forradalom és a Francia Európai uralom Exportálása ürügyén a Napoleon vezette (1769-1821) spanyol háboruba küldjék (meghalni). Egy templomban imádkozni megállt, de a többieket már elöre vitték. Mire kijött a templomból hiába igyekezett már nem érte utol öket. Közben persze megszállt több helyen is. Egy kisfaluba vetödött, ahol nem szerették Napoleon hadjáratait és ott-fogták öt tanyasi-tanitónak, ahol azután ott bujdosott tovább…Úgy menekült meg a következö behivotol, hogy öccse átvállata a szolgáltot helyette az örökségért.
Huszonhatéves korában (1812) az écully-i plébános közbenjárására fölvették a verrières-i szemináriumba, ahonnan hiányos latin tudásda miatt mennie kellett…
A Liony nagyszemináriumi felvételin pedig megbukott. Két év múlva a vizsga sikerült s fölvették egy ujabb nagy szemináriumba (1814-ben). 29 éves korában (1815) áldozópappá szentelték. A vizsgabiztosok látván a nagy erölködést és az évtizedes elözményket pár kérdést tettek fel:
— Tisztelendő Vianney, ájtatos-e?
– Ó Igen.
— Tudja-e a rózsafűzért?
– Ó Igen.
— Szereti-e Ön a bolodogságos szeplötelen Szüzanyát Máriát?
– Ó igen.
–És az Ö szent fiát Jézust?
-Ó öt mégjobban.
…Ez elég a többit megadja majdan az Isten kegyelme- modta a bizottság elnöke…ezután pár napra feleszentelték öt pappá. “Isten kegyelme” ez kisérte öt élete folyamán tovább… Édesnyja ezt már nem érte meg. Az écully-i plébános kérte maga mellé káplánnak (gyóntatási engedély nélkül- oda rendelték) … A plebánosa teologiai-tanfolyamot adott neki és elintézte a gyontatási engedélyét is… megtanitotta gyóntatni is. Balley a plebánosa aki 1817-ben meghalt mindvégig mellette állt, és hü káplánja János mindvégig viszont-segitette öt. Jánost 1818 elején püspöke Arsba rendelte plébánosnak.
3_A Római Katolikus Plebánosok Védöszentje: Jean-Baptiste Marie Vianney=Viennai Szent János
A városka hiveihez eljárt, imádkozott és gyóntatott. Az emberek örültek, hogy a papjuk ért a paraszti munkához is. Ez az plébános a bűnbánat szentségéhez=szentgyonás-hoz hivta a hiveit. Akik jöttek is…Olyan szeretettel segitette öket, hogy ennek messzeföldön is hire ment. Az Istent keresö embert mindig felkarolta. Egyszer egy “nagy francia forradalmi“ volt kommün-tag egyházüldözö kereste fel. Azzal, hogy Istent keresi, mit tud neki mondani, hogy megtalálja? Nem keresnél ha már meg nem találtal volna… -hangzott a válasz (Blaise Pascal után). A volt kommün-tag meggyont és megáldozott az Ars-i plebánosnál.
Igazában senki sem ismeri az Ars-i plebános titkát, föleg a „nagy teológusok nem“. Egyszerüsége, mély-hite, a család és az emberek önzetlen szolgálata (amit anyjától tanult meg), különleges Isteni kegyelmekben részesítették. Magához szigorú másokhoz viszont szolgálat-segitö-kész volt. Jokedélyü. (A sok megprobáltatása ellenére is- amit a „teologus-papi kollegáktól“ -akik tanulatlanságát és egyszerüségét kritizálták- kellett elszenvednie.)
Mindenki Jo-atyámnak szólította. Végül a halálos ágyán püspöke is felkereste és elbucsuzott töle. „Jöjjenek elédbe Isten szent angyalai s vezessenek az égi Jeruzsálem vá-rosába”- énekelték a virrasztó hivei beteg és halálos ágya mellett…Ars-i szent plebános könyörögj érettünk…
Osli mosolygos madonna könyörögj éretünk.