Útravaló nagyböjt 2. hetére
„Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük.” (Mk 9,2)
A tyúk és a disznó együtt sétált az utcán egy nap, és megláttak néhány szegény gyereket, akiken látszott, hogy napok óta nem ettek semmit. A tyúk megszánta őket, és azt mondta a disznónak: – Van egy ötletem! Mi lenne, ha adnánk ezeknek a gyermekeknek reggelire finom sonkás tojást? A disznó elgondolkodott a tyúk javaslatán, majd azt mondta: – Nos, ez neked nem jelentene nagy áldozatot, de tőlem teljes áldozatot, önátadást kíván!
Egy-egy „tojást” szívesen odaadok még magamból, de legtöbbször nem állok készen a teljes önátadásra.
Ha naponta próbálom teljesen odaadni magam Istennek, átadni magam Neki, akkor ő is többet tud ajándékozni magából – és amikor alkalmasnak látja – megmutatja nekem is isteni dicsőségének fényét.
Amikor Jézus felmegy a hegyre imádkozni, egészen biztos, hogy mindig látszik arcán az isteni fény. A szentírási szakasz szerint tanítványainak megmutatja ezt az isteni fényt, hogy a sötétség idején is tudják: nem szabad eldobni a vasúti jegyet, mikor alagútba visz a vonat, mert majd kijön a másik végén. A megpróbáltatás sötétségéből felragyog a világosság.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Mennyire vagyok nyitott az isteni fény befogadására?
Ha átadom Istennek magam minden nap teljesen, akkor jobban megismerem és megtalálom önmagam is! Önmagam megtalálása több az önmegvalósításnál!
A héten újra megpróbálhatom átadni nekem önmagam. Enélkül nem láthatom meg a Fényt…
Áldott hetet!
