Minden ember és az egész világ Istené – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Felelős állampolgárokként járuljunk hozzá a közjó, a jog és az igazságosság előmozdításához, annak tudatában, hogy nem tartozunk semmilyen földi valósághoz, nem lehetünk semmiféle, éppen soron lévő világi hatalom rabszolgái – fejtette ki Ferenc pápa vasárnap délelőtt, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.

„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené”

– Jézusnak ezek a szavai általánosan használtakká váltak, de gyakran helytelenül értelmezik őket – magyarázta a pápa, rámutatva, hogy Jézus nem választja szét a földi és a lelki valóságot. Életünkre Isten képmása van rányomva, amelyet soha semmi és senki sem tud elhomályosítani!

A vasárnapi evangéliumi szakasz azt beszéli el, hogy néhány farizeus csatlakozik a Heródes-pártiakhoz, hogy csapdát állítsanak Jézusnak. Odamennek hozzá és megkérdezik:

„Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” (Mt 22,17)

– kezdte beszédét a Szentatya, hozzátéve, hogy ez egy fondorlatos kérdés: ha Jézus elismeri, hogy az adó törvényes, akkor a nép által nehezen elviselt politikai hatalom oldalára áll, míg, ha azt mondja, hogy ne fizessék az adót, akkor a birodalom elleni lázadással vádolhatják. Valóságos csapdáról van szó, amelyet azonban Jézus elkerül. Megkéri a farizeusokat, hogy mutassanak neki egy érmét, amelyre rá van nyomva a császár képmása és ezt mondja nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené”.

Mit jelent ez? – tette fel a kérdést a Szentatya, majd válaszában kifejtette, hogy Jézusnak e szavai mindennapossá váltak, de néha helytelenül, vagy legalábbis korlátozott értelemben használják őket, amikor az egyház és az állam, a keresztények és a politika kapcsolatáról beszélnek; gyakran olyan értelmet tulajdonítanak nekik, mintha Jézus külön akarná választani a „császárt” és az „Istent”, azaz a földi és a lelki valóságot. Néha mi is így gondolkodunk: egy dolog a hit a maga gyakorlataival, és egy másik a mindennapi élet. És ez nem jól van így – állapította meg Ferenc pápa. Ez egyfajta „skizofrénia”, tudathasadás, mintha a hitnek semmi köze sem lenne a konkrét élethez, a társadalmi kihívásokhoz, a társadalmi igazságossághoz, a politikához és így tovább.

Ferenc pápa beszédében arra mutatott rá, hogy valójában Jézus segíteni akar nekünk abban, hogy a „császár” és az „Isten” megfelelő helyre kerüljenek, mindegyik a saját jelentősége szerint. A császárhoz – azaz a politikához, a polgári intézményekhez, a társadalmi és gazdasági folyamatokhoz – tartozik a földi rend gondozása; nekünk pedig, akik ebben a valóságban élünk, felelős állampolgári hozzájárulásunkkal vissza kell adnunk a társadalomnak, azt, amit nekünk nyújt, vigyázva arra, amit ránk bíznak, előmozdítva a jogot és az igazságosságot a munka világában, becsületesen adózva, elkötelezve magunkat a közjó mellett.

Ugyanakkor azonban Jézus megerősíti azt az alapvető valóságot, hogy az ember, az egész ember és minden emberi lény Istené. Ez azt jelenti, hogy nem tartozunk semmilyen földi valósághoz, semmilyen éppen soron lévő „császárhoz”. Mi az Úré vagyunk, és nem lehetünk semmilyen világi hatalom rabszolgái – mondta nyomatékkal Ferenc pápa. Az érmén tehát a császár képe van, de Jézus emlékeztet bennünket arra, hogy a mi életünkre Isten képe van rányomva, amelyet semmi és senki sem tud elhomályosítani. A császár tulajdonában vannak ennek a világnak a dolgai, de az ember és maga a világ Istené: ezt ne felejtsük el!

Az evangéliumi szakaszból tehát megértjük, hogy Jézus mindannyiunkat visszavezet saját önazonosságunkhoz – hangsúlyozta a Szentatya, majd önvizsgálatra buzdított: e világ pénznemén a császár képe van, de te, én, mindegyikünk, milyen képet hordozunk magunkban? Tegyük fel ezt a kérdést önmagunknak: milyen képmást hordozok magamban? Te kinek a képmása vagy az életedben? Emlékszünk-e arra, hogy az Úrhoz tartozunk, vagy hagyjuk, hogy a világ logikája alakítson bennünket, és a munkát, a politikát, a pénzt tegyük bálványainkká, hogy imádjuk őket?

Végül Ferenc pápa fohásszal fordult Szűz Máriához: segítsen bennünket, hogy felismerjük és tiszteljük méltóságunkat és minden emberi lény méltóságát.