A 20. századi vasúti kápolnák kevéssé ismert története
Volt idő, amikor a távoli vidékeken élő amerikai keresztények ezreinek a hetente vasúton érkező kápolna adott lehetőséget a szentmisén való részvételre.
Amerika 19. század végén bekövetkezett növekedésében rendkívül komoly szerepe volt a vasúthálózat fejlődésének. Az átfogó amerikai vasúthálózat fokozatos kiépülésének köszönhetően korábban gyéren lakott települések kezdtek városokká fejlődni. Az új közlekedési eszköz nemcsak az amerikai tájat változtatta meg, de új lehetőséget adott a hívőknek, hogy szentmisén vegyenek részt.
A vasúti hálózatok kiépülésével a távoli vidékeken élő katolikusok eljuthattak a nagyobb városokban lévő templomokba. Néhány vállalkozó kedvű pap azonban egy lépéssel ennél is tovább ment. Annak érdekében, hogy a legtávolabbi helyeken élők is részt vehessenek a szentmisén, ún. „vasúti kápolnákat” hoztak létre.
Wilma Taylor és Norman Taylor a Railroad History (A Vasút Története) című folyóiratban megjelent „Az amerikai vasúti kápolnák története” című cikkükben leírják, hogy a vasúti kápolnák városról városra utaztak, templomi szolgálatokat biztosítva a kicsiny népességű, templommal nem rendelkező közösségeknek. A Taylor házaspár írásából a Jstor Daily internetes portál idézett.
Az első „vasúti kápolnát” 1890-ben az Episzkopális Egyház építette, a példát pedig hamarosan követték a más felekezetek hasonló kezdeményezései. Becslések szerint 1890 és 1946 között legalább 13 vasúti kápolna teljesített szolgálatot Amerika szerte a vasúti síneken, szentségeket szolgáltatva ki a távoli vidékeken élő hívőknek. A Northern Pacific Railroad társasággal kötött különleges megállapodásnak köszönhetően a mobil kistemplomok felmentést kaptak a kötelező tranzitdíjak fizetése alól, így a mobil templomok ingyenesen zakatolhattak szerte az Egyesült Államokban, pénzügyileg fenntarthatóvá téve a kis gyülekezetek működését.
Taylorék beszámolója szerint az első katolikus vasúti kápolnát Francis Clement Kelley katolikus pap indította útjára, aki az 1904-es a St. Louis-i Világkiállításon látott először ilyen kocsit. Kelley nagy lehetőséget látott a vasúti kápolnákban a vidéki templomi szolgáltatások biztosítására, és megvásárolt egy használt vasúti szerelvényt Chicagóból. Az első katolikus vasúti kápolna a „Szent Antal” nevet kapta, és hivatalosan 1906. június 16-án áldották meg a chicagói Union Station állomáson.
A Szent Antal vasúti kápolna kívülről úgy nézett ki, mint bármely más vasúti kocsi. 70 láb hosszú volt, és laminált acélból készült. A kocsi belseje azonban hűen tükrözte a jármű különleges rendeltetését. Külön fiókokban lehetett a papi ruhákat tárolni, volt benne egy asztal, melyen csavarokkal rögzített feszület állt, hogy elkerülje a mozgás közbeni sérüléseket, ezenkívül volt benne egy mozgatható szentáldozási korlát, amely gyóntatószékként is működhetett.
A chicagói Loyola Egyetem Különleges Archívumának gyűjteményében őrzött hivatalos naplódokumentumok szerint legfeljebb 65 ember vehetett részt a Szent Antal vasúti kápolnában tartott istentiszteleten. 1907 és 1909 között a Szent Antal vasúti kápolna beutazta Kansas és Dél-Dakota államokat, szentáldozási és gyónási lehetőséget biztosítva több ezer katolikus hívő számára.
Taylorék fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy a vasúti kápolnák többet jelentettek pusztán valami „mobil templomnál”. Erős támogató funkciójuk is volt az újonnan összeállt, épp akkor alakuló közösségek életében. „Az amerikai vasúti kápolnák története” szerzői megjegyzik azt is, hogy a kocsik olykor befogadó imahelyet kínáltak a társadalom peremére szoruló közösségek számára is. Egyes kocsikat „kifejezetten az afroamerikaiak és olyan más kisebbségi vallások tagjainak fogadására tervezték, akiket más egyházak nem fogadtak be.
A vasúti kápolnák népszerűsége a második világháború után lassan kezdett elhalványulni, és az 1970-es évekre, amikor már Amerikában az autók népszerűbbek lettek a vonatoknál és a legelterjedtebb közlekedési eszközzé váltak, lassan kivonták őket a forgalomból. A Loyola Egyetem digitális archívumainak köszönhetően azonban bárki megismerheti a katolikus hit egyik legleleményesebb újítását a közelmúlt amerikai történelméből.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: aleteia.org
